Munkaügyi Szemle, 1934 (8. évfolyam, 1-12. szám)

1934-01-01 / 1. szám

VIII. ÉVFOLYAM BUDAPEST, 1934 JANUÁR 1. SZÁM SZERKESZTI: FŐMUNKA­TÁRS: MUNKAÜGYI SZEMLE м*мммпмто 1NO|Ш) MUNKAÜGYI, EGÉSZSÉGÜGYI ÉS KÖZGAZDASÁGI SZÁ­KLAtex Dr. PFISTERER LAJOS__________Dr. KOVRIO BÉLA EGYETEMI maoAntanAr SZERKESZTŐSÉG ÉS KIADÓHIVATAL, VIII., FIUMEI-ÚT 19 . ELŐFIZETÉSI Ára ÉVI 24 p, ■ postatakarékpénztÁri CSEKKSZ. 57.282 « MEGJELENIK MINDEN HÓ ELEJÉN­ ­* 1 A díjtartalékok vagyonának gyümölcsöztetéséről. V С*, Irta: Kovrig Béla Minél kilátástalanabb a nemzetgazdasági igényekkel arányos magángazda­sági tőkegyűjtés, annál inkább nő a közületek tőkehalmozásának jelentősége. Ismer­jük azt a felfogást, hogy a magángazdasági tőkegyűjtésnek válságát, hiányosságát a közületek tőkegyűjtésének kell pótolni, mert vannak mindig olyan nemzeti szempontból halaszthatatlan gazdasági feladatok, amelyek új tőkék beruházását igényüik. Ennek az álláspontnak a helyességét tagadjuk, mert ennek elismerésé­ből az következnék, hogy a közületeknek folyó kötelezettségeik fedezését jelentő mértéken felül kell közköveteléseikkel a magángazdaságok anyagi erejét igénybe­­venniök, hogy az így előálló bevételi többlet ú. n. hasznos beruházások céljaira rendelkezésükre álljon. Igaz, hogy ezzel az eljárással meg lehet oldani bizonyos gazdasági feladatokat, kisebb-nagyobb mértékben meg lehet valósítani bizonyos közmunka-, foglalkoztató programot, de egészen kétségtelen, hogy a közpénz­ügyeknek olyan korszakában, amikor a vállalkozás jelentős része közkötelezett­ségeinek már nem csupán az elért jövedelemnek, hanem részben tőkéinek terhére tesz eleget, ez az álláspont nem tartható. A közkövetelések érvényesítése, a magán­­gazdaságból a közkvótának kifejtése számos tőkét porlasztó súrlódást jelent még akkor is, ha ezt a hányadot a gazdasági haszonból, nem pedig a vállalkozás tőke­állagából kell kiemelni. A tőkeporladás tőkerombolássá fokozódik, ha a közkvó­tának kiválásánál a fináncvásár a vállalkozás tőkeállagából is igénybe vesz bizo­nyos részeket. Amikor tehát valamely közület hasznos beruházások céljaira tőkét gyűjt, mindig felmerülő aggodalom, vájjon az ilyen gazdasági célra összpontosított mesterséges tőkeképzés közgazdasági előnye meghaladja-e azt az áldozatot, ami a magángazdasági tőkék elerőtlenedésével, fogyatkozásával, a magángazdaság foglalkoztatóképességének hanyatlásával és a mesterséges tőke­képzést eredményező igazgatási költségek összességével egyértelmű. Akik ilyen mérlegelés alapján ítélik meg a közgazdasági tőkegyűjtésnek jelentőségét, a leg­több esetben elzárkóznak ennek helyeslése elől. Ugyanilyen álláspontra lehetne helyezkedni a szociális járadékbiztosítás díjtartalékának elbírálásánál is. Itt is lehetne arra utalni, szabad-e a biztosítási kockázatoknak a biztosító intézmény terhére jelentkező következményeit valaminő tőkefedezeti rendszerrel, tehát díj­tartalék képzéssel fedezni. Kétségtelen, erre helyeslő választ csak akkor adha­tunk, ha a társadalombiztosítási szakszempont követeli a biztosítási kötelezett­ségeknek díjtartalék képzésével megoldható fedezését, nem pedig olyan okosko­dás, amely a társadalombiztosítással kapcsolatban elsősorban azért kívánja a já­rulékoknak, illetőleg ezek egy részének tőkésítését, mert ily módon fedezet teremt­

Next