Munkaügyi Szemle, 1938 (12. évfolyam, 1-12. szám)

1938-01-01 / 1. szám

előírták az ország iparosítását. Az ország vezetői felismerték, hogy amikor a nyugaton határolt államok agrárprotekcionizmusa Közép- és Kelet-Európában megakadályozza a nemzetközi munkamegoszlás optimumának megvalósítását, a magyar termelvények zavartalan kivitelét, akkor Magyarország ezzel a tény­leges helyzettel számolva, csak ipari protekcionizmussal tudja biztosítani fejlődő népességének egyenletes foglalkoztatását, a munkásság munkapiaci feltételeinek javulását és egy modern államszervezet emelkedő szükségleteinek zavartalan fedezését. Fel kellett ismerni, amit sajnos kevesen tettek, hogy a mezőgazdasági lakosságra fejenként Magyarországon kevesebb szántóföld esik, mint — Olasz­országot és Hollandiát kivéve — bárhol Európában. Mindaddig tehát, amíg mezőgazdasági termelvényeink arányos kivitele elől a szomszédos külföld elzár­kózik, kénytelenek vagyunk állami és társadalmi létünk gazdasági feltételeit, iparunk fejlesztésével biztosítani. Hangsúlyozzuk: demográfiai adottságok azok, amelyek ezt az indusztrializációs folyamatot kiváltották és most is sürgetik. Hiszen az 1930-as évek népszámlálási eredményei is azt mutatják, hogy amíg a négyzetkilométerenkénti népsűrűség Bulgáriában 59-04, Jugoszláviában 56-29, Romániában 61-22, Ausztriában 80-61, addig Magyarországon 93-4, 1935-ben pedig 96-1 népsűrűséggel már megközelítettük Csehszlovákiának 1930. évi 104-88-as népsűrűségét. Érthető tehát, hogy amikor Csehszlovákia még nagymúltú, számot­tevő világpiaci jelentőségű gyáriparával sem tudja hiánytalanul megoldani népének foglalkoztatását, akkor az aránylag fiatal magyar indusztrializmus, amely csak a világháború után vett nagyobb lélekzetet, sét­jogosult, mert a mai nemzetközi külkereskedelmi helyzetben nélküle még romló munkafeltételekkel sem lehetne az egyre fejlődő népsűrűség mellett biztosítani a produktív korban levő magyar népcsoportok foglalkoztatását. Az egyes korcsoportok viszonylagos jelentőségének változása folytán ugyanis a magyar társadalom szerkezete az utolsó két évtized során módosult. 1910—1930-ig ugyanis a 20 évnél fiatalabbak korcsoportjának 5­2%-os csökkenésével szemben a 20—39 évesek korcsoportjába tartozók száma 35-2%-kal, a 30—59-es korcsoportba tartozóké 22-3%-kal, a 60—89-es csoportba tartozóké pedig 38-2%-kal emelkedett, jóllehet az össznépesség egyidejű gyara­podása csak 14-9%-os volt. Ez az irányzat 1930—1935 között tovább tartott,­­,mikor is az össznépesség 3-51 %-os emelkedésével szemben a 20—39-es korcsoport gyarapodása 7-53, a 40—59-esé 6-6, a 60—69-esé 3-47, a 70—99-es korcsoporté pedig 9-27%. Az adatokból kirí a produktív korban levő népcsoportok viszony­lagos jelentőségének számottevő emelkedése. Ezt egybevetve a népsűrűség jelzett tényeivel és az agrikultúra kibontakozását veszélyező külkereskedelmi adott­ságokkal, nem zárkózhattunk el az 1925. évi autonóm vámtarifával jól megala­pozott iparosítás parancsoló szükségessége elől. Ennek nélkülözhetetlen előfel­tétele volt a megfelelő tőke rendelkezésre állása. Az ország nagy tőkeínségében természetesen elsősorban külföldi tőke jöhetett számításba. Ennek beáramlását előkészítette az államháztartás egyensúlyhelyzetének a Nemzetek Szövetsége közreműködésével megvalósított helyreállítása, nemzetközileg elfogadott elvek alapján működő jegybank létesítése és egészséges stabil valuta megteremtése. A pénzügyi politikának ezekhez a tényekhez fűződő eredményei késztették a kül­földi tőkét magyarországi befektetésekre, azaz olyan államban való gyümölcsöző elhelyezésre, amelynek pénzügyei a Nemzetek Szövetségének égisze alatt alakulnak. Ilyen körülmények között egyedül a Bethlen-kormány uralma alatt körülbelül 3000 millió pengő külföldi tőke jött az országba. Ebből az állam és a közületek kb. 1200 millió pengőt vettek igénybe. Részben a beözönlött külföldi tőke köz­vetlen és közvetett hatásának tulajdonítható az 1924—1928. évek között 931 millió pengőt kitevő állami beruházási tevékenység, amiből 600 millió pengő gazdasági célú beruházásokra esett, ami ismét közvetve és közvetlenül tápot adott az ipari fellendülésnek. A mezőgazdaság jövedelmezőségének már említett ugrásszerű emelkedése, a valutareformmal megvalósult anyagi bérvédelem, az államháztartás egyensúlyhelyzetének helyreállításával összefüggésben a köz­­alkalmazottak anyagi helyzetének kedvezőbb alakulása, az autonóm vámtarifával .

Next