Muskátli - Magyar Kézimunkaujság. A Magyar Iparművészet háziipari melléklete, 1935 (4. évfolyam, 1-8. szám)
1935 / 1. szám
MUSKÁTLI MAGYAR KÉZIMUNKAÚJSÁG A MAGYAR IPARMŰVÉSZET HÁZIIPARI MELLÉKLETE. SZERKESZTI SPOLARICH LÁSZLÓ, A MAGYAR KIR. ALL. NŐIPARISKOLA IGAZGATÓJA OLVASÓINKHOZ! írta: SPOLARICH LÁSZLÓ Mint a 3 év óta megjelenő magyar kézimunkaújságnak szerkesztője, köszöntöm a Magyar Iparművészeti Társulatot jubileumi éve alkalmából. A megbecsülés és bizalom jele a Magyar Iparművészettel szemben az a tény, hogy ma már a Muskátli a maga életét kapcsolta az Iparművészeti Társulathoz a Magyar Iparművészetbe való beolvadás tényével. A régi kedves előfizetők előtt nem újság, hogy a „Muskátli" önállósága idején külső formában és méretben a Magyar Iparművészetet tartotta példának. Most, hogy a két lap ilyen szoros kapcsolatba jutott, közösen munkálkodnak a magyar iparművészet felvirágzása, a népművészet megmentése és a népművészeti értékek kiaknázása érdekében. A két lap a közönség szempontjai szerint is kellemesen egészíti ki egymást, mert amíg a Magyar Iparművészet tájékoztatja olvasóit az iparművészet minden ágának értékeiről, addig a Muskátli a népi hímzések mintáinak, technikáinak ismertetését adja, vagy igyekszik a hamisítatlan népművészetnek propagandát csinálni. Módokat ajánl a népművészet termékeinek úri lakásokban való ízléses elhelyezésére, az eredeti néphímzések megőrzésére és terjesztésére. A Magyar Királyi Állami Nőipariskola lelkes tanári kara továbbra is kiveszi részét a munkából és szívesen ad útbaigazítást — esetleg kimerítő válasszal is szolgál — a közvetlen vagy közvetve hozzáforduló előfizetőknek. Az olvasóközönségünk kiszolgálásán kívül azonban a magyar iparművészetnek óhajt nagy szolgálatot tenni, amikor a népművészetek formakincséből mindig egy-egy darabot ad, hogy iparművészeink azokból a kiapadhatatlan forrásokból táplálkozhassanak, amiket az egészséges népművészet nyújt. A népművészetnek ugyanis — három év óta ezt nem igen említettük — van még többek között egy igen érdekes tulajdonsága, hogy feltalálható benne a változó iparművészeti divatirányok nagybani folt vagy vonal elhelyezkedéseinek igen nagy része. Ezáltal alkalmas bizonyos környezetbe való bevonásra legyen az általános irány a gondosan megtervezettség vagy készakaratos naivitás sűrű vagy laza foltelosztás lágy vagy kemény vonalak világa. Még a máskülönben szokatlan aszimmetriát is felleli az, aki ezek után kutat. Nem hozzuk fel ma ennek okait — mert hiszen megvannak azok akár a műiparnak a népiparra való hatásában, akár a néplélek sajátos vidékenkénti vagy származási változatosságában, csak figyelmessé tesszük reá azokat, akik ezt eddig nem vették észre, vagy nem eléggé méltányolták. Azokat az iparművészeket, akik hamar kiaknázhatónak vélik a magyar népművészetet, megnyugtathatom, mert amikor már kimerítették például a fonalas művészet területéhez tartozó minden várfajnak és darabnak összes szépségét, áttérhetnek rokonterületekre. Ilyen rokonterületnek nézem a textiliákból kiindulva, egy másik síkban tartott népies díszítést, a dunántúli tükrösök ornamentikáját. A remek folt elrendezését és vonalrajzait könnyen átültethetem egy másik síkban tartott technika elemeinek kibővítésére. Igen szerencsés kísérleteket láttam színes rátét és egészen modern tüllbehúzási technikában való megoldásokkal. Mindkettőnél a dunántúli pásztorok tükrösei adták nemcsak az impulzust, hanem a mintát, sőt a színezést is. Ilyen terület a festett bútoroknál kölcsönzött sok-sok eredeti szépség. Az áttétel nehezebb, de még kis változtatással a folt és színhatás épségben tartásával keresztülvihető. Ne féljenek, jó helyen születtek. Van itt szépség, művészet elég. Csak ne a szomszédból, meg a szomszéd ország lapjaiból akarjanak magyart tervezni.