Muskátli - Magyar Kézimunkaujság. A Magyar Iparművészet háziipari melléklete, 1938 (7. évfolyam, 1-8. szám)

1938 / 1. szám

MUSKÁTLI MAGYAR KÉZIMUNKAUJSÁG A MAGYAR IPARMŰVÉSZET HÁZIIPARI MELLÉKLETE. SZERKESZTI SPOLARICH LÁSZLÓ, A MAGYAR KIR. ÁLL. NYIPARISKOLA IGAZGATÓJA MAGYAR RUHA IVTár a mult évben a nyereségoldalon könyveltük el a magyar ruha megmozdulásának újabb jelenségeit. A mű igazolni látszik bennünket. A magyar ruha kérdésével rokonszenvező közön­séget nagy öröm érte a Főmért­er­ságú Asszonynak azzal az elhatározásával, amellyel a magyar ruhadivat mai állapotáról érdek­lődött és megtekintette a „Pántlika" első magyar női ruhatervező és készítő műtermet. A Pántlika érdekes ruhabemutatójáról már meg­emlékeztünk s anyagából képeket is mutattunk be. A sok eredeti darab bizonyára fel is keltette a rend­kívül választékos ízléséről minden megjelenésével tanúskodó magas vendég érdeklődését. Hogy ezt a megtisztelő érdeklődést nyomon követné más elhatározás is — nem tudjuk. De hírt adnak az újságok egy április hóban tervezett nagy magyar ruhabemutatóról, amely hivatva lenne ismét a magyar előkelő közön­ség előtt felvonultatni választás céljából az alkalmi, s minden rendű magyar díszű és esetleg magyar vonalú ruhákat. S mit jelentene az, ha a magyar női társadalom elhatározná magát, hogy magyarságával tüntessen és ilyen szépen megoldott magyar ruhában venne részt az eucharisztikus ünnepségeken!! Erre a célra magyaros egyenruha — helyesen — egyesületi­ ruha tervek is készülnek majd bizonyára. Nagyszerűnek vélem a felvonulásokban ha száz, kétszáz, ötszáz úriasszony egyenlő ruhában venne részt. Az egyenruha az összetartozást, az erőt, az egyetakarást hangsúlyozza. Az egész eucharisztikus kongresszus a lelki értékek­nek, a gondolat, az imádság erejének az érvényre­jutását hirdeti a materiális felfogás felett. Illik tehát, hogy az egységet, a közös célt a külsővel is érvényre juttassák azok, akik az eszmei értékeket, a keresztényi értékeket vallják igaziaknak. S ezt várja tőlünk bizonyára az idesereglő világ is. Maga az impozáns felvonulás lesz a legszebb látványosságok egyike. Mi örömmel szögezzük le, hogy a magyaros öltözködési mozgalomnak ezek a szép palántái immár benne vannak a virágfakadás stádiumában. De miért is ne lennének? Miért ne lehetne az 1938-ik esztendő a magyar ruha elterjedésének, újra felvételének esztendeje. Az Iparművészeti Társulat statisztikai ada­tait jól ismerjük. Néhány év alatt a hímzésfélék 500 ezer pengőről 6 millió pengőre emelkedtek kiviteli mérlegünkben. Amerika, Németország ko­molyan foglalkozik új divatközpontok felállításával. Mennyivel több jogunk van erre nekünk. Mennyivel több forrásanyag áll rendelkezésre itt, mint máshol. Mennyire el kellene külföldnek ismerni ilyen irányú jogunkat, ha ezt a demonstrációt végignézné, s az úgy sikerülne, mint ahogy sikerülnie kell az auspiciumok szerint. Ezt az örömet, hitünknek — a magyar népi és nemzeti viseletek kincsének újraéledésébe vetett hitünknek — ez a megerősítése a legjobb és legszebb jel az újesztendő első hónapjaiban.

Next