Műszaki Közlöny, 1932 (4. évfolyam, 1-7. szám)
1932-01-01 / 1. szám
' 11 11 11 l"II I FV Közlönyünkhisz helizelfllapot mellekelünk. Fizessen elő a gyakorlati technikusok lapjára! MUSZMKI KOZLONY A Magyar Műszaki Szövetség hivatalos lapja Amtsblatt des Verbandes Ungarischer Techniker Műszaki szerkesztő : A szerkesztőbizottság elnöke; Felelős szerkesztő: SZEBEHELy GyŐZŐ leányfalvi LINGEL KÁROLY SZÁSZ BÉLA főaiérnök, szövetségi társelnök, m. kir. kormányfőtanácsos, országos elnök a Magyar Műszaki Szövetség ügyvezetője. 1932 január • Szerkesztőség és kiadóhivatal. Budapest, VI., Teréz*körút 43/a. — Telefon: Aut. 298—76. • IV. évfolyam A polgári hűség ereje ima: PILLIS KÁROLy főfelügyező, sxérces fővárosi bizországi tag, a Magyar Műszaki szövetség elnöke .A bizonytalanság esztendői lassan peregnek. Habár a Magyar Műszaki Szövetség feje felett soha sem lógott a bizonytalanság vaniokles kardja, az alapítás óta lélekzetet visszafojtva halljuk a magyar gazdasági élet recsegésétrefogását és ez károsan befolyásolja a társadalomszervezés általunk önzetlenül vállalt munkáját. A szociális, gazdasági, bel- és külpolitikai krízis idején alkotó munkát végezni szinte emberfeletti feladat. Vállaltuk és becsülettel teljesítettük azt a munkát, amelyet egy hatalmas tábor bizalma reánk hárított, azonban a negyedik szövetségi esztendő elején terjeszkedő köd elzárja a láthatárt. A közállapotok kártékonyan befolyásolják a társadalomszervezés nehéz munkáját és végzetesen súlyos konzekvenciákkal járnának, ha a Magyarok Istene nem segítené meg ezt a szerencsétlen országot, mert minden tény és minden mulasztás, amely a társadalom organizálásának eredményeit kockáztatja, kétségessé teszi a nemzet egyetemének fejlődését is. A szükségszerű takarékossági politika, az adóterhek növekedése és az igényeknek, ezek nyomán járó csökkentése az egy társadalmi réteghez tartozók kérésének megbontásához vezethet, ami pedig nem érdeke senkinek e hazában. A polgári hűség fogalmát azok az idők érlelték ki, amikor a polgári osztály még teherbíró pillérnek számított, amikor a „Bürger” lelkiismeretére országok gazdálkodása hű még számíutatott. A magyar bizonytalanság esztendői bizonyságát szolgáltatták annak, hogy a polgári erények nem vesztek ki, a hűség érzelme elpusztíthatatlanul él a szívek mélyén és enek a hazának polgársága még mindig komoly tényezője lehetne az ország kormányzásának. Ki-ki ellenőrizheti polgári barátainak sorában, hogy a polgári társadalom hősies ellenállást fejt ki, ezernyi megpróbáltatás szenvedését vállalja és ragaszkodik a polgár fogalmához, gondolatköréhez és tudójához. Márpedig a színvonal folyvást csökken, a polgári ideálokat egyre jobban irtja az élet és maholnap üres ábránd marad mindaz, amit polgári életmódnak és gondolkozásnak neveztünk. A mi polgárságunk nevelése nem hajlandó elfogadni az új idők kényszerítő életkörülményeit, valamint nem akarja tudomásul venni azt, hogy beékelt, felesleges osztály, hanem igyekszik küzdeni a polgári lét feltételeiért, hogy nemzetfenntartó szerepét továbbra is betölthesse. Ezzel szemben azt kell látnunk hogy közállapotaik megnehezítik a polgári hűség fogalmának ébrentartását és lehetetlenítik a nemzeti társadalom szervezésére irányuló tevékenységet. A gazdasági válság nyomasztó terhei mintha elsősorban a polgárság tradicionális színvonalát vennék célba. Szemünk előtt folyik le a polgárság életnívójának, hanyatlása, illetve proletarizálódásának folyamata. Akik társadalmi egyesületek élén állanak, szomorúan állapítják meg, hogy a polgári gondolat halványodik és ennek gazdasági természetű okai vannak. A civis fidelissima erénye könnyen elfakulhat, ha az agyott sanyargátolt körülmények között élő polgárságot — különösett pedig a műszaki területek polgárait — lefelé való orientálódásra kényszerítik az élet nehézségei. Ezt a lélektanilag, gazdaságilag és szociális szempontból egyaránt érthető folyamatot a társadalmi egyesületeknek kell megállítaniuk. Itt nemcsak az iparos, kereskedő, tanár, bíró, orvos, ügyvéd és mérnök magángazdálkodásának lezülléséről, hanem egy nemzeti szempontból megbízható és hűséges társadalmi osztálynak teljes megsemmisüléséről lehet szó. "Ez nem lehet érdeke a munkásságnak és nem érdeke azoknak sem, akik gyengülő hatalommal bár, de a polgári osztály felett állatiak. Semmiesetre sem érdeke az országnak, mely polgárság nélkül nemzeti jellegét és a civis fidelissima megbízható alapkövét veszítené el lábai alól. A magyar társadalmi egyesületek hivatása, a polgárok megszervezése, egybegyűjtése és érdekeinek védelme. Szent és nagy hivatás ez, melyet soha sem támogathat eléggé hatályosan a kormányzat, de erre a támogatásra nincs is szüksége a polgári osztálynak mindaddig, amíg békés fejlődésének útját általános nemzetgazdasági torlaszok el nem állják. A Magyar Műrszák Szövetség elsősorban magyar és csak ezt követőleg van érdekek védelmező testülete. Kizárólag nemzeti szempontokat ismerünk, holott internacionális foglalkozási ágak tömörülése vagyunk. A Magyar Műszaki Szövetség elérkezett a negyedik esztendő reményteljes munkájának küszöbére, holott alapítása óta súlyos esztendők gondjain kellett magát keresztülverekednie. A szervezésben rejlő erő ezekben a súlyos esztendőkben is fényes bizonyítékát adta annak, hogy a társadalom egymáshoz való elemei csak csoportosan tudnak erőt mutatni és alkotó munkát végezni. A mi szövetségünk eddigi eredményei bizakodással tölthetik el azokat, akik az élet nyomasztó terhei alatt roskadoznak és lelkükben a feltétlen polgári hűség ingadozásait érzik. Minden erőnkkel fejlesszük a tábort, erősítsük a szövetséget, amelynek nemcsak a kari érdekek védelmében, de szegény hazánk újjáépítésében is fontos szerepet juttatott a sors. Ezzel nemcsak magunknak, hanem a polgári hűség gondolatának is szolgálunk!