Múszaki Közlöny, 1938 (10. évfolyam, 1-12. szám)

1938-01-01 / 1. szám

!­1 r MT JU­IÍ» TiüK­» MŰSZAKI KÖZLÖNY A Magyar Műszaki Szövetség hivatalos lapja —a— Amtsblatt des Verbandes Ungarischer Techniker Műszaki szerkesztő: STAUDHAMMER JÁNOS a Magyar Műszaki Szövetség főtitkára TEXTILTECHN­UNK KÖZLÖNYE FÉMIPAR­I Budapesti Fémműves Ipartestületek hivatalos lapja. HEGESZTŐ KÖZLÖNY Felelős szerkesztő : SZÁSZ BÉLA a Magyar Műszaki Szövetség ügyvezetője Tíz esztendő írta: Thurzó Rezső szövetségi főpénztáros „Az élet az a végtelen laby­­rintus, amelynél csak a tudás lehet a vezető Ariadne fonál. A technikai munka összefonó­dik az élet egyre táguló terü­letén jelentkező tevékenysé­gekkel, amelyek nem hagyha­tók figyelmen kívül a techni­káról alkotott vélemény okai­nak a kutatásában. Azoknak, akik a mérnöki érvényesülés ellen cselekszenek, meg kell mondanunk, hogy a technika nem azonos a hatalmi vágy gondolatával. A társadalmi osztályozás nem mérnöki esz­mei termék, ellenkezően, a mért­ök minden munkatársát magához emeli, mint ahogy munkálkodásával is kiemeli az embert a n­­omoruság köré­ből.” (Dr. Varsányi Emilnek, a Mérnöki Kamara felsőházi képviselőjének előadásából.) Nemsokára eltöltött tíz esztendő margójára nem kell széljegyzet. A Magyar Műszaki Szövetség sok­irányú tevékenykedését nem kell magyarázni, beszélnek az eredmé­nyek, amelyeket felmutatni kevés egyesület képes. Ezeket az eredmé­nyeket mi, akik a szövetség keretei között önzetlen munkát fejtünk ki, nem látjuk kielégítőknek. Becsvá­gyunk és ambíciónk nem keresi a nyugvópontot, sem pedig a babéro­kat, amelyeken a 10. esztendő sze­rény ünnepén megpihenhetünk. Nagyon jól tudjuk, hogy bizonyos érdekvédelmi pontokon lemaradt a felsőipariskolát végzettek jobb és szebb sorsra érdemes társadalma Nagyon jól tudjuk, hogy ennek oka a belső szervezetlenségen kívül a tiszteletreméltó okleveles mérnöki kar törvényesen privilegizált kény­­szertársulásának túlerejében talál­ható. Magyar nemzeti társadalmunk szempontjából nem vagyunk büsz­kék arra, hogy a Mérnöki Kamara az elmúlt másfél évtized alatt kér­lelhetetlen gesztussal mutatott rá az 1923. XVII. tc-re, méltányosságot nem ismert, kollégialitást sutbado­­bott és merev nyakkal ment előre a maga útján, nem törődvén azzal, hogy jeles magyar testvérek becsü­lettel kiverekedett existenciáját gá­zolja le a megalkotás idejében igen enyhének és emberségesnek jelzett törvény erejével. A Mérnöki Kamara a magyar nemzeti és keresztény irányzatnak nem tett jó szolgálatot azzal, hogy gőgös merevséget tanúsított olyan pontokon, amelyeken rugalmasnak, elnézőnek és jobb testvérnek kellett volna bizonyulnia. A magyar tár­sadalomnak e ponton tehát nem volt haszna Hermann Miksa oki. mér­nök törvényalkotásából, de a mér­nökség népszerűségét is erőteljesen kikezdte a kamarában állandósult sovén szellem sokszor botor mér­tékben aklamozott kérlelhetetlen­­sége. Szerencsére az okleveles mér­nökök személy szerinti, tehát egyé­ni szeretetreméltósága, az üzemi és magánélet érintkezése során tanú­sított kollegialitása és európai mo­dora, kellemesen és hasznosan ki­egyensúlyozta azokat a túlzásokat, mérnökkari érdekvédelem címén idedobott szélsőséges jelszavakat, amelyekkel kamarai csoportok és il­letményeiket megszolgálni akaró túlbuzgó tisztviselők egyrészt az ipart, másrészt a felsőipariskolát végzett technikusokat idők folya­mán rémítgették. Meg kell állapítanunk azt, is, hogy a Kamara eddigi elnökei meg­értést s konsziliáns magatartást ta­núsítottak a mi sérelmeinkkel szem­ben és nem győztünk csodálkozni azon, hogy más kamarai tényezők felfogása és cselekedete mindig szembe tudott helyezkedni az elnöki felfogással, sőt még bizonyos mér­nökpolitikai opportunitás sem ér­vényesülhetett a szomszédos tár­sadalmi rétegek békés együttmű­ködése javára. Ezek a jelenségek álltak útjában annak, hogy a Magyar Műszaki Szövetség nem tudta kiegyenlítő szerepkörét úgy betölteni, miként azt mi szerettük volna. Mindnyá­junkat az a keserű érzés töti el, mintha az okleveles mérnökség kö­vetkezetesen elutasító és méltá­nyosságot nem ismerő magatartásá­nak hajthatatlanságában egy társa­dalmilag és kormányhatalmilag fa­vorizált réteg tombolná ki az el­kényeztetett gyerek rossz tulajdon­ságait. Sokat szavalnak most magyar nemzeti összefogásról, a keresztény társadalom reneszánszáról és ha­sonló népboldogító ígéretekkel szór­ják tele a dolgozó tömegek rózsát egy­általában nem termő területét. Ha a nemzeti összefogás, a magyar testvériesség, a munka megbecsülé­sének ezt a példáját követné, akkor szomorú világ lenne. A tizedik szövetségi esztendő kü­szöbén arra kérjük a Mérnöki Ka­mara józan és megértő többségét, hogy vegyék fontolóra a mondotta­kat, álljanak az élére egy olyan mozgalomnak, amely nemcsak a szomszédos technikai felkészültségű műszaki réteg sérelmeinek orvos­lását hozná, egyben pedig az egysé­ges nemzeti és keresztény magyar társadalomnak is vitális érdekét is­­tápolná. Nem jubiláris ünnepségek soro­zatát akarták szolgálni a tizedik szolgálati esztendő margójára írt szerény széljegyzetek, hanem az egész magyar nemzeti társadalom számára példaadó békekötés kezde­ményezését két egymásra utalt foglalkozási ág, okleveles mérnök­ség és felsőipariskolát végzettek kö­zött. A kiharcolt, kikényszerített és kierőszakolt béke nem hozhat ki­egyenlítődést. A testvériességen be­látáson és méltányosságon alapuló kézfogás örök nyugvópontra hoz­hatja kérdéseinket és ebből csak haszna lehet a nemzeti gondolat­nak és az egész magyar iparnak. i n - ¡r1 11» in 1” ’1' I I!f IrrifUIlTliTTIII

Next