Múszaki Közlöny, 1938 (10. évfolyam, 1-12. szám)
1938-01-01 / 1. szám
!1 r MT JUIÍ» TiüK» MŰSZAKI KÖZLÖNY A Magyar Műszaki Szövetség hivatalos lapja —a— Amtsblatt des Verbandes Ungarischer Techniker Műszaki szerkesztő: STAUDHAMMER JÁNOS a Magyar Műszaki Szövetség főtitkára TEXTILTECHNUNK KÖZLÖNYE FÉMIPARI Budapesti Fémműves Ipartestületek hivatalos lapja. HEGESZTŐ KÖZLÖNY Felelős szerkesztő : SZÁSZ BÉLA a Magyar Műszaki Szövetség ügyvezetője Tíz esztendő írta: Thurzó Rezső szövetségi főpénztáros „Az élet az a végtelen labyrintus, amelynél csak a tudás lehet a vezető Ariadne fonál. A technikai munka összefonódik az élet egyre táguló területén jelentkező tevékenységekkel, amelyek nem hagyhatók figyelmen kívül a technikáról alkotott vélemény okainak a kutatásában. Azoknak, akik a mérnöki érvényesülés ellen cselekszenek, meg kell mondanunk, hogy a technika nem azonos a hatalmi vágy gondolatával. A társadalmi osztályozás nem mérnöki eszmei termék, ellenkezően, a mértök minden munkatársát magához emeli, mint ahogy munkálkodásával is kiemeli az embert a nomoruság köréből.” (Dr. Varsányi Emilnek, a Mérnöki Kamara felsőházi képviselőjének előadásából.) Nemsokára eltöltött tíz esztendő margójára nem kell széljegyzet. A Magyar Műszaki Szövetség sokirányú tevékenykedését nem kell magyarázni, beszélnek az eredmények, amelyeket felmutatni kevés egyesület képes. Ezeket az eredményeket mi, akik a szövetség keretei között önzetlen munkát fejtünk ki, nem látjuk kielégítőknek. Becsvágyunk és ambíciónk nem keresi a nyugvópontot, sem pedig a babérokat, amelyeken a 10. esztendő szerény ünnepén megpihenhetünk. Nagyon jól tudjuk, hogy bizonyos érdekvédelmi pontokon lemaradt a felsőipariskolát végzettek jobb és szebb sorsra érdemes társadalma Nagyon jól tudjuk, hogy ennek oka a belső szervezetlenségen kívül a tiszteletreméltó okleveles mérnöki kar törvényesen privilegizált kényszertársulásának túlerejében található. Magyar nemzeti társadalmunk szempontjából nem vagyunk büszkék arra, hogy a Mérnöki Kamara az elmúlt másfél évtized alatt kérlelhetetlen gesztussal mutatott rá az 1923. XVII. tc-re, méltányosságot nem ismert, kollégialitást sutbadobott és merev nyakkal ment előre a maga útján, nem törődvén azzal, hogy jeles magyar testvérek becsülettel kiverekedett existenciáját gázolja le a megalkotás idejében igen enyhének és emberségesnek jelzett törvény erejével. A Mérnöki Kamara a magyar nemzeti és keresztény irányzatnak nem tett jó szolgálatot azzal, hogy gőgös merevséget tanúsított olyan pontokon, amelyeken rugalmasnak, elnézőnek és jobb testvérnek kellett volna bizonyulnia. A magyar társadalomnak e ponton tehát nem volt haszna Hermann Miksa oki. mérnök törvényalkotásából, de a mérnökség népszerűségét is erőteljesen kikezdte a kamarában állandósult sovén szellem sokszor botor mértékben aklamozott kérlelhetetlensége. Szerencsére az okleveles mérnökök személy szerinti, tehát egyéni szeretetreméltósága, az üzemi és magánélet érintkezése során tanúsított kollegialitása és európai modora, kellemesen és hasznosan kiegyensúlyozta azokat a túlzásokat, mérnökkari érdekvédelem címén idedobott szélsőséges jelszavakat, amelyekkel kamarai csoportok és illetményeiket megszolgálni akaró túlbuzgó tisztviselők egyrészt az ipart, másrészt a felsőipariskolát végzett technikusokat idők folyamán rémítgették. Meg kell állapítanunk azt, is, hogy a Kamara eddigi elnökei megértést s konsziliáns magatartást tanúsítottak a mi sérelmeinkkel szemben és nem győztünk csodálkozni azon, hogy más kamarai tényezők felfogása és cselekedete mindig szembe tudott helyezkedni az elnöki felfogással, sőt még bizonyos mérnökpolitikai opportunitás sem érvényesülhetett a szomszédos társadalmi rétegek békés együttműködése javára. Ezek a jelenségek álltak útjában annak, hogy a Magyar Műszaki Szövetség nem tudta kiegyenlítő szerepkörét úgy betölteni, miként azt mi szerettük volna. Mindnyájunkat az a keserű érzés töti el, mintha az okleveles mérnökség következetesen elutasító és méltányosságot nem ismerő magatartásának hajthatatlanságában egy társadalmilag és kormányhatalmilag favorizált réteg tombolná ki az elkényeztetett gyerek rossz tulajdonságait. Sokat szavalnak most magyar nemzeti összefogásról, a keresztény társadalom reneszánszáról és hasonló népboldogító ígéretekkel szórják tele a dolgozó tömegek rózsát egyáltalában nem termő területét. Ha a nemzeti összefogás, a magyar testvériesség, a munka megbecsülésének ezt a példáját követné, akkor szomorú világ lenne. A tizedik szövetségi esztendő küszöbén arra kérjük a Mérnöki Kamara józan és megértő többségét, hogy vegyék fontolóra a mondottakat, álljanak az élére egy olyan mozgalomnak, amely nemcsak a szomszédos technikai felkészültségű műszaki réteg sérelmeinek orvoslását hozná, egyben pedig az egységes nemzeti és keresztény magyar társadalomnak is vitális érdekét istápolná. Nem jubiláris ünnepségek sorozatát akarták szolgálni a tizedik szolgálati esztendő margójára írt szerény széljegyzetek, hanem az egész magyar nemzeti társadalom számára példaadó békekötés kezdeményezését két egymásra utalt foglalkozási ág, okleveles mérnökség és felsőipariskolát végzettek között. A kiharcolt, kikényszerített és kierőszakolt béke nem hozhat kiegyenlítődést. A testvériességen belátáson és méltányosságon alapuló kézfogás örök nyugvópontra hozhatja kérdéseinket és ebből csak haszna lehet a nemzeti gondolatnak és az egész magyar iparnak. i n - ¡r1 11» in 1” ’1' I I!f IrrifUIlTliTTIII