Műszerügyi és Méréstechnikai Közlemények 29. (1980)

Mérésszolgáltatás - Komáromi Tibor: Munkahelyi zaj mérése - új zajszabvány

4. Leíró iroda, telex kezelőhelyiség, ve­zérlő terem, művezetői fülke­, tömeges ügyfélforgalmat lebonyolító helyiség, nagyobb figyelmet igénylő fizikai munkahely 70 dB(AI) 5. Számítógépterem, konyhaüzem 75 dB(AI) Az MSZ 18152-79 szerint, az MSZ 18151-74 szab­ványban nem szereplő, zajos munkahelyeken — a hallás­­károsodás megelőzésére — a megengedhető zajszintek: egyenértékű A-szint 85 dB(AI), továbbá impulzusos zaj esetén a legnagyobb érték 125 dB(AI) A vizsgálat és a minősítés minden esetben az MSZ 18150- 75 szabvány [4] szerint történik. A megítélési idők: MSZ 18151-74 szerinti minősítésnél: egy műszak időtartama; MSZ 18151 —79 szerinti folyamatos nyolc minősítésnél: óra, a műszak időtar­tamától függetlenül. Fontos a fenti összefoglalás azért, hogy hangsúlyozhas­suk: Nem a halláskárosodás megelőzése az egyetlen szem­pont a munkahelyi zajszintek megítélésében. Helyet kap­nak a munkavégzést befolyásoló egyéb tényezők is, főleg a szellemi tevékenységhez kapcsolódó munkahelyeken. Az új, MSZ 18152—79 szabvány megjelenése felvetett néhány kérdést: — Hogyan változott a mérési és az elemzési módszer? — Szigorúbb-e az új szabvány a régi, ÁBEC szerinti meg­ítéléshez viszonyítva? — Hogyan lehet a „régi” és az „új” mérési adatokat ösz­­szehasonlítani? Van­ összefüggés az „N-hangosság” és az egyenértékű A-szint között? — Hogyan határozható meg a zajhatás megengedhető időtartama? — A szükséges zajcsillapítás ismeretében hogyan kell ki­választani a megfelelő zajvédő eszközt? A mérési és elemzési módszer Az MSZ 18150-75 szabvány [4] szerinti vizsgálati mód­szert kell alkalmazni, melyet részleteiben a cikk kereté­ben nem ismertetünk. A műszeres lehetőségek szempont­jából azonban néhány kérdést érinteni kell. A zajmegítélés alapja az egyenértékű Al-szint. Jelölé­se: LegdB(AI). Ez az energia szerinti egy­enért­ék, melyet az „A” súlyozó szűrő és „I” impulzus időállandó közbe­iktatásával a hangnyomás-idő függvénye alapján nyerünk [4]. A műszeres realizációkban ezt az egyenértéket a hangnyomás időben változó effektív értékének állandó időközönkénti szintosztályokba sorolt mintavételi érté­keiből állítjuk elő: k L­i­lOlg^j S nj 100’1 ’ Li dB(AI), 4 n­i ns ahol Leq az egyenértékű zajszint (dB/AI), N a mérési adatok száma a mérési idő alatt, nj a mérési tartomány egyes szintosztályaiba eső mérési adatok száma a mérési idő alatt, i a szintosztályok sorszáma, k a szintosztályok száma, Lj a szintosztályokhoz rendelt hangnyomás­szint értéke dB(AI). A Lj szintek mérésekor lényeges a mérőműszer effek­­tív-értékképző körébe iktatott „I” időállandó. Nem min­den zajszintmérő tartalmazza ezt. Ennek hiányában a zaj impulzus tartalmától függően mérési hibát követünk el. A „I” impulzus időállandó lényege, hogy a hangnyomás növekedést az effektívérték kb. 35 ms időállandóval kö­veti, míg a csökkenést csak 3 s időállandóval, így az im­pulzus jelek az effektívértékeket a csúcsérték irányába módosítják, a „Fast” és „Slow” (gyors és lassú) időállan­dókhoz viszonyítva. Ez utóbbiak a felfutó és a lefutó hangnyomás jeleket azonos időállandóval integrálják. Az I, Fast és Slow időállandók szerepét az 1. ábra szemlél­teti. [7] k N = 2 n­­­i ρ 1 dB(A) Az impulzus hossza 200 ms 1. ábra. A különböző átlagolási időállandó szerepe effektívér­ték képzésénél, azonos csúcsértékű, de különböző idő­tartamú zajimpulzus esetén

Next