Műszerügyi és Méréstechnikai Közlemények 29. (1980)
Mérésszolgáltatás - Komáromi Tibor: Munkahelyi zaj mérése - új zajszabvány
4. Leíró iroda, telex kezelőhelyiség, vezérlő terem, művezetői fülke, tömeges ügyfélforgalmat lebonyolító helyiség, nagyobb figyelmet igénylő fizikai munkahely 70 dB(AI) 5. Számítógépterem, konyhaüzem 75 dB(AI) Az MSZ 18152-79 szerint, az MSZ 18151-74 szabványban nem szereplő, zajos munkahelyeken — a halláskárosodás megelőzésére — a megengedhető zajszintek: egyenértékű A-szint 85 dB(AI), továbbá impulzusos zaj esetén a legnagyobb érték 125 dB(AI) A vizsgálat és a minősítés minden esetben az MSZ 18150- 75 szabvány [4] szerint történik. A megítélési idők: MSZ 18151-74 szerinti minősítésnél: egy műszak időtartama; MSZ 18151 —79 szerinti folyamatos nyolc minősítésnél: óra, a műszak időtartamától függetlenül. Fontos a fenti összefoglalás azért, hogy hangsúlyozhassuk: Nem a halláskárosodás megelőzése az egyetlen szempont a munkahelyi zajszintek megítélésében. Helyet kapnak a munkavégzést befolyásoló egyéb tényezők is, főleg a szellemi tevékenységhez kapcsolódó munkahelyeken. Az új, MSZ 18152—79 szabvány megjelenése felvetett néhány kérdést: — Hogyan változott a mérési és az elemzési módszer? — Szigorúbb-e az új szabvány a régi, ÁBEC szerinti megítéléshez viszonyítva? — Hogyan lehet a „régi” és az „új” mérési adatokat öszszehasonlítani? Van összefüggés az „N-hangosság” és az egyenértékű A-szint között? — Hogyan határozható meg a zajhatás megengedhető időtartama? — A szükséges zajcsillapítás ismeretében hogyan kell kiválasztani a megfelelő zajvédő eszközt? A mérési és elemzési módszer Az MSZ 18150-75 szabvány [4] szerinti vizsgálati módszert kell alkalmazni, melyet részleteiben a cikk keretében nem ismertetünk. A műszeres lehetőségek szempontjából azonban néhány kérdést érinteni kell. A zajmegítélés alapja az egyenértékű Al-szint. Jelölése: LegdB(AI). Ez az energia szerinti egyenérték, melyet az „A” súlyozó szűrő és „I” impulzus időállandó közbeiktatásával a hangnyomás-idő függvénye alapján nyerünk [4]. A műszeres realizációkban ezt az egyenértéket a hangnyomás időben változó effektív értékének állandó időközönkénti szintosztályokba sorolt mintavételi értékeiből állítjuk elő: k LilOlg^j S nj 100’1 ’ Li dB(AI), 4 ni ns ahol Leq az egyenértékű zajszint (dB/AI), N a mérési adatok száma a mérési idő alatt, nj a mérési tartomány egyes szintosztályaiba eső mérési adatok száma a mérési idő alatt, i a szintosztályok sorszáma, k a szintosztályok száma, Lj a szintosztályokhoz rendelt hangnyomásszint értéke dB(AI). A Lj szintek mérésekor lényeges a mérőműszer effektív-értékképző körébe iktatott „I” időállandó. Nem minden zajszintmérő tartalmazza ezt. Ennek hiányában a zaj impulzus tartalmától függően mérési hibát követünk el. A „I” impulzus időállandó lényege, hogy a hangnyomás növekedést az effektívérték kb. 35 ms időállandóval követi, míg a csökkenést csak 3 s időállandóval, így az impulzus jelek az effektívértékeket a csúcsérték irányába módosítják, a „Fast” és „Slow” (gyors és lassú) időállandókhoz viszonyítva. Ez utóbbiak a felfutó és a lefutó hangnyomás jeleket azonos időállandóval integrálják. Az I, Fast és Slow időállandók szerepét az 1. ábra szemlélteti. [7] k N = 2 ni ρ 1 dB(A) Az impulzus hossza 200 ms 1. ábra. A különböző átlagolási időállandó szerepe effektívérték képzésénél, azonos csúcsértékű, de különböző időtartamú zajimpulzus esetén