Múzeumi műtárgyvédelem 13., 1984 (Központi Múzeumi Igazgatóság)

Tóth Márta: Egy XIX. századi empire ruha restaurálása

1804-ben Napóleon (a győztes hadvezér) római mintára első konzul lesz, majd császárrá koronáztatja magát - mindenben a ró­mai császárságot kívánja utánozni. Ugyanakkor folytatja a XIV. Lajos által megkezdett hagyományt: megköveteli udvarának tagja­itól a jó öltözködést, s igyekszik a francia divatipar érdekeit szem előtt tartani. Megtiltja az indiai batiszt és muszlin be­hozatalát, előnyben részesíti a lyoni selyemszövők termékeit. Az empire nődivat a directoire alatt kialakult divat lecsil­lapodott, méltóságteljesebb változata. A női ruhák anyaga túlnyomórészt mintásan szőtt selyem, az alap­szín változatlanul a fehér. A lágyan redőzött ruhák, tunikák már nem átlátszóak, a kivágások kisebbek. Az ujjak buggyosak, de ál­talában hosszú kesztyűt viselnek (vagy csuklóig érő sima ujj­­részt a vállnál levő buggyhoz kapcsolva) . A mell alatt elvágott ruha elől kevésbé, hátul bőven ráncolt, így a női test formáit már nem tárja olyan nagyvonalúan a világ elé. A mindennapi vi­seletből lassan kiszorul az uszály, sőt az 1810-es évekre már a lábfej is jócskán kilátszik. A ruhák alját gyakran disziti más színű szegély, futó kutya vagy meandercsik, esetleg farkasfog. A cipő lapos, puha, mélyen kivágott. Az európai divat erősen hat a magyarországi öltözködésre is. Előkelőbb körökben a hagyományos magyar viseleti formák háttér­be szorulnak. A XVIII. században már általános a francia divat kö­vetése. A XIX. század elejére a nemzeti sajátosságú viselet szinte eltűnik (illetőleg díszöltönyként marad meg). Az empire divat is gyorsan terjed leányaink és asszonyaink körében. Csoko­­nay Vitéz Mihály tanúsága szerint az 1799-es év farsangján u­­ralkodik "a sok slepp, az á la Bonaparte s vigano!". Az á la Bonaparte ruha nem más, mint a rövid derekú, a testet kirajzoló, könnyű anyagból készült ingruha, a viganó pedig en­nek rövid ujjas változata. Magyarországon ebből a korból nagyon kevés ruhadarab maradt meg. Az általam restaurált ruha a miskolci orthodox templom mel­letti un. Görög udvarban (a Pista és Xiffkovits kripták feltárá­sa során) 1963-ban került elő. Ez a ruha értékes és jellemző da­rabja a XIX. századi viseleti anyagnak. Stílusjegyeinek alapján a tárgy - F. Dózsa Katalin kormeghatározása szerint - 1807-1812

Next