Művelődési Útmutató, 1950 (3. évfolyam, 1-12. szám)

1950-11-01 / 11. szám

BÉLYAC­SOVA: Régi mesék rút emléke: Emberevő sárkány képe. A gyermeket ijesztgették, Hogy az élő embert ették. De az, ami most történik, Szomszédunkban­ azt beszélik Nem is mese, de valóság Tito alatt nyög ez ország. Mindenki tudja, hogy ocsmány: ötfejű ez a rút sárkány. S minden fej gazsággal teli A nép boldogságát nyeli. Az első fej gőgös, hitvány S hazug eszével agitál, Tüzet hány méreggel tele: Ez a gaz U­tónak feje. Dollárokért mindent megtesz, Népét nyúzza, mindent senyveszt, Mit bánja ő — hisz megéri: Wall­ Street pénzeli s dicséri. A második átkozott fej, Amely néptömegeket nyel, Vérengzések nagy mestere: Ránkovics, a hóhér feje. A csizmája vérben lépked, Úgy sanyargatja a népet, Janicsárjait bíztatja, Dollárjait azért kapja. Ragaszt, tapaszt, befed, ácsol, Hazugságokat kovácsol, Dzsilasz feje f­i a harmadik­­ Hangja nyekergen hallatszik, Hinti ő a hazugságot, Hogy milyen jók a kulákok. „Szocializmust” kulákkal Épít né­p és sok dollárral. Ezt ismétli, ezt beszéli. De már senki nem hisz neki S bár ígér minden jót, szépet Nem csaphatja be a népet. Az ötfejű sárkány Komoly nagy úr, sose tréfál. Gyakran Washingtonba sétál Ez a negyedik, a „nagy” fej Nagy de üres, ez a Kardell. A népét ő is vereti Hazugságokkal eteti S megtalálja azt az utat Mely a dollár felé mutat. Az ötödik rút és rémes, Munkásárulásra éhes. A Pijádé kongó feje, Nincsen esze, nincs veleje. Szovjetúniót becsmérli S gazdáitól bérét kéri, Mert ő mindent tisztít-piszkit Kap érte dollárt és wiskyt. " ’ Hamarosan végez vele A jugoszláv nép ereje Mely a sárkányt földhöz csapj­a S e fejeket széttapossa. Fordította: KANIZSAI GYÖRGY 50­ 1 Ősszel A Szamos völgye kiszélesedik. Bányák mélyében kőszenet fejti a Csákányt forgató élmunkáskezek. Hősök, akiket a Pártunk vezet. Kohók, kemencék fényben csillognak Sugaruk mellett elsápad a nap. Izzik, sistereg folyékony acél. Tervért, békéért karunk síkra kél! Térképét nézi déli katona. „Gyilkos háború ne legyen soha!” Munkás-katona valahára mind. Állnak a vártán a mi fiaink. Lombik mellett és könyvek között. Tudós és költő ki csak küzködött Elavult eszmék korhadt özönével, Új eszmék lángját sugározza széjjel. Ezt vallja agyad, munkálja kezed. Sztálini korszak sugara vezet Forrón szeretni ezt a szép hazát, Lenin-sztálini eszme igazát. 1950. szeptember 10. SÓLYMOS ANDRÁS „Herbák” Művek. Már­­köd pipál a barna domb mögött, A lombos ág rőt színbe öltözött. Duzzadttá érett a szöllögerezd, A fákról apró levél permetez. Pislog a vén nap réveteg szeme, Mint régmúlt idők korhadt szelleme ijesztget, búsít. „Mindjárt itt a tél” A szél is éles szavakkal beszél. Mint hatalmas őskori állatok. Traktorok barna sora áll amott. Búgva indul száz dübörgő kerék f­iztositni a munkás kenyerét. Amott egy juhnyáj békésen legel Pásztor furulyái — új dalt énekel. De sok viharos idők szelet­szik sokszor, míg nyáját tereli. Erdőink fáit fejszék döngetik. Sok fejszecsapás kell addig nekik, Míg kidőlnek s a hegyek alatt Völgybe sodorja síró zuhatag. Búsuló, tákolt, korhadt híd mellett Acélpillérü híd foglal helyet. Tetején számos gépkocsi, szekér Száguld a völgybe, fáért, deszkáért.

Next