Művelődés, 1958 (11. évfolyam, 1-12. szám)

7. szám

AZ ELSŐ SZAKASZ TANULSÁGAI NAGYVÁRAD TARTOMÁNYBAN Előkészítő tanfolyam, műsorajánlás Mikor a Caragiale Színjátszó Fesz­tivál szabályzata eljutott Nagyváradra és megtettük az első lépéseket a ver­seny beindítására — most már bevall­hatjuk, kissé bizalmatlanok voltunk a kimenetelt illetően. Rövidnek éreztük az előkészületi időt főleg a rendező számára. Annál is inkább, mert ez­­alkalommal el akartunk kerülni egy évek óta megismétlődő hibát: az utó­lagos sajnálkozásokat. A helyi szervekkel egyetértve, pár héttel kitoltuk a verseny egyes sza­kaszainak határidejét. Ezután elsődle­ges feladatunknak tekintettük, hogy műsorajánlásunk a legrövidebb úton eljusson tartományunk legtávolabbi fal­vaiba is. A színjátszó-irányítók részére szer­vezett előzetes tanfolyamon egy teljes napot szenteltünk a műsorpolitika kér­désének megvitatására. Még hatható­sabb segítséget nyújt majd a nyom­dából rövidesen kikerülő műsor­aján­lásunk. Pop Vasile, a Népi Alkotások Tartományi Házának színművészeti fe­lelőse, a műsorajánlás összeállítója nem elégedett meg a darab megjelölé­sével, hanem a rövid tartalomra való utalás mellett feltüntette a szereplők számát, a díszletszükségleteket, vala­mint, hogy a színmű milyen kiadásban jelent meg, adott esetben melyik szín­háznál található. Megjelenéséig székhá­zunkban közkézen forog a kiadvány gépelt példánya. Az ajánlás mellett természetesen mi­nél több jó színművet kell a műked­velő színjátszómozgalom számára hoz­záférhetővé tenni. Sajnos, ezidáig még csak két színdarabfordításunk készült el és került forgalomba a tervezett húsz magyar és szlovák nyelvűből. A tárgyi feltételek mellett biztosí­tani kellett a rendezők rendszeres to­vábbképzését is. R­a­dononként 10—12 hallgató vett részt a már említett tan­folyamon s az előkészítésnek igyekez­tünk kifejezetten gyakorlati jelleget Munkánkhoz tartozik, hogy nemcsak irányítjuk a művelődési életet, hanem a terepen ellenőrizzük is, milyen fo­ganatja van intézkedéseinknek. A Nagyváradi Filharmónia, a Bábszín­ház és az Állami Színház segítségével, illetve társas gépkocsijuk igénybevéte­lével, valamint a színház román és magyar színészeinek közreműködésével bizonyos útvonalakra (Nagyvárad, Szalonta, Kőröskisjenő, Székelyhíd ra­donokban) kiszállásokat szerveztünk. Valamennyi érinthető községet előre értesítettünk érkezésünkről és így azok próbára felkészülve várták az érkező művészt. A késő éjszakai órákig elhú­zódtak a próbák. 15—20 községet sike­rült átfogni egy-egy alkalommal, és ily módon nemcsak komoly szakmai se­gítséget nyújtottunk, hanem betekintést nyertünk az egyes műkedvelő csopor­tok életébe, tájékozódtunk a község érdeklődése felől, az irányítók helyt­állásáról, és számos adattal egészít­­hetük ki a műkedvelő együttesekről vezetett nyilvántartásunkat. Ilyen és ehhez hasonló előkészüle­tek után érkeztünk el a községi, majd a rajoni versenyszakaszhoz. Rajonon­­ként 20—25 együttes nevezett be és vett részt az első községi szakaszban. A versenyelőadások arról tanúskod­nak, hogy a helyes műsorpolitikáért folytatott küzdelmünk nem volt ered­ménytelen. Ha itt-ott még felüti a fe­jét a népszínmű iránti igény (Biharon a „Cigány“-nyal készülnek), a legtöbb együttes mai tárgyú vagy klasszikus színművet választott. Mire e sorok megjelennek, túl le­szünk a nemes versengés második sza­kaszán, a rajoni találkozón. Addigra felszínre kerülnek a legjobb műkedvelő csoportok. Mi azonban azt szeretnők, hogy a jövőben ne csak a döntő küz­delemre készülő egynéhány együttes folytassa a munkát. Az a sok-sok mű­kedvelő­ csoport, amely nagy lendület­tel indult, de ki-kihalít a növekvő igé­nyesség rostáján, ne csüggedjen és foly­tassa tevékenységét saját maga és községe fejlődésének érdekeiben. A Népi Alkotások Tartományi Háza az Állami Színház közreműködésével ép­pen ezért továbbra is folytatja társas kiszállásait. Az iskolai év befejeztével pedig megrendezi a színjátszó tanfo­lyam továbbképző szakaszát a már elkezdett munka további fellendítéséért. MÓZES TERÉZ A Nagyváradi Népi Alkotások Tartományi Háza igazgatója /­­ Kiszálláson Székelyhidon A váratlan hőség ellenére nagy a sürgés-forgás a nagyváradi Népi Al­kotások Házában. Szervezik az immár rendszeressé vált színjátszó-verseny előtti kiszállásokat. A váradi színház színészei szép számban jelentkeztek, hogy a műkedvelő színjátszóknak át­adják tudásukat, tapasztalataikat s itt vannak a városi műkedvelő színjátszó csoportok legkiválóbb vezetői is. Nagy­részük már ismeri egymást, mert nem az első, de nem is az utolsó eset, hogy együtt járják a vidéket. — Arra kérem az elvtársakat, — mondja Pop elvtárs, a népi alkotások tartományi házának színjátszó felelőse közvetlenül az autóbusz elindulása előtt,­­ hogy használják ki minél job­ban azt a kevés időt, ami ezen a ki­szálláson a rendelkezésükre áll és ad­janak sok hasznos elméleti, de főleg gyakorlati segítséget a versenyre in­duló csoportoknak. Végre elindul az autóbusz, lassan elcsendesedik a társalgás, minden fa­luban, minden állomáson leszáll egy­ Gábor József szemináriuma

Next