Művelődés, 1966 (19. évfolyam, 1-12. szám)
1966-12-01 / 12. szám
között, (itt nem értékeljük ki a tapasztalatcserét ,hanem csupán annak néhány mozzanatát kívánjuk kiemelni) a Pe$ti$ani-ban megtartott „Livu Rebreanu“ filmmedalion. Az előadó gazdag, tanulságos dokumentációval illusztrálta magával ragadó ismertetését (iskolás fiúk és lányok részleteket olvastak fel az író cikkeiből, leveleiből, műveiből). A medalion filmszerűségét az „Akasztottak erdeje“ és a „Felkelés“ című filmek egyes részleteinek vetítése biztosította. Nem hagyhatjuk szó nélkül, hogy a rendezvénynek — vitathatatlan érdemei mellett — hiányosságai is voltak. A mozigépész nem kapta meg a szükséges útbaigazítást, s ezért nem készítette elő a vetítést. Nem választotta el jelekkel a bemutatásra kiszemelt részleteket, elnyújtotta a vetítést, s így felhígítva illusztrálta a gondolatokat, amelyeket az előadó ki akart emelni. Az egyébként tartalomban gazdag előadás pedig, mint utólag megállapíthattuk, kissé eltért a filmszerűségtől Nem foglalkozott eleget a filmre alkalmazás kérdéseivel, nem ismertette, hogyan felelnek meg a filmek az alapul vett irodalmi mű szellemének. Nem elemezte eléggé az író művészeti eszközeivel összehasonlítva — a filmművészet kifejezőeszközeit. Jobban megfelelt a jelenlegi igényeknek az ugyanennek a tapasztalatcserének a keretében rendezett „A fasizmus ádáz ellensége a népek szabadságának“ tárgyú, Tismanában szervezett szimpozion A rendezvény végén bemutatták a ,,Hétköznapi fasizmus“ és „A merénylet“ című filmeket. A szimpozion teljes sikerét két Tg-Jiu-i társadalmi aktivista : Constantin Ghiafa tanár és dr. Alexandru Niculescu közreműködése biztosította. A hallgatóság érdeklődését felcsigázó előadásukkal felelevenítették a kommunisták, hazánk összes antifasiszta harcosai hősies küzdelmét, a náci megszállók ellen, felkészítették a közönséget, hogy jobban megértse a két film eszmei mondanivalóját. „Az ifjúság ténylegesen harcol a szocializmusért és a békéért“ témájú verseny, amelynek során bemutatták a „Vasárnap hatkor“ és a „Fehér per“ című művészfilmeket, továbbá néhány értékes dokumentumfilmet is vetítettek, ugyancsak példásan tanúsította, hogy milyen hatékony ifjúsági nevelő eszköz a fim. Amikor részt vettünk ezeken a mintaakciókon, az ország sok ezer többi mozijára és művelődési otthonára gondoltunk. Mindenütt lefolytathatók ilyen akciók és a filmnek országszerte aktív szerepet kell betöltenie a kulturális munkában. TEREZA TRESTIAN a Mozihálózati és Filmterjesztő Igazgatóság munkatársa JÁTSSZUNK KOMOLYAN A bábjátszás napjainkban kultúránk egyik jelentős művészeti ága. Románia Szocialista Köztársaságban a bábjátszásnak gazdag hagyománya van. A felszabadulás után a bábjátszás is fejlődésnek indult hazánkban. Megnyitják kapuikat a hivatásos bábszínházak, sorra alakultak a műkedvelő bábjátszó csoportok, előbb csak városon, majd falvakon is. Egyre több nevelő ismeri fel a bábjátszás nevelő értékét , hozzájárul a dolgozók szocialista öntudatának, esztétikai érzékének fejlesztéséhez. Kivesző félben van az a nézet is, hogy a bábjátszás gyermekműfaj. Az tény, hogy a bábszínházak legkedvesebb vendégei a gyermekek, de gyakran van mondanivalója felnőttek számára is. A gyermekelőadások elősegítik ifjúságunk új típusú, kommunista jellemvonásainak kialakulását, esztétikai érzékük fejlesztését, közös munkára, harcra, bátorságra nevelik gyermekeinket , hasznos és kelemes szórakozást nyújtanak. Megfigyelhetjük, hogy előadás közben együtt izgulnak a hőssel, örvendenek, ha eléri célját, meggyűlölik az ellenséget. Községünkben ezelőtt tíz évvel alakult meg a bábjátszó csoport. A színjátszás, énekkar már hagyományos volt. A bábjátszó csoportot a helységben felmerülő konkrét tennivalók hívták életre. Tíz évvel ezelőtt, 1956-ban, az iskolában nagy gondot okozott a neveiknek neves tanulók beiskolázása, a pontos óralátogatás : jócskán akadtak fegyelmezetlen, későn kelő gyermekek is. Tanácskoztunk, beszélgettünk Ekkor határoztuk el, hogy a gyermekek maraviseletének megjavítása érdekében bábjátszó csoportot alakítunk 1956 őszén megtartottuk az első előadást. „A gyermekseregnek“ már az azelőtt való napokon „beharangoztak“, összegyűltek a gyermekek, csendben vártak és egyszerre felcsendült a patefon-muzsika és erre rögtönzött függöny mögül megjelent Ludas Matyi, akil mesélte, mit látott a héten osztályról osztályra járva. Neveket említett, gyermekeket szólított meg, fejükre olvasta az igazságot. Volt nagy meglepetés ! Mi ez, honnan tudja Matvi mindezeket ? Matvi bejelentette, hogy rövidesen láthatják a gyermekek az erdei iskolát, a rókát, medvét, nyulat stb. amelyek mind járnak iskolába. Az első élmények minket, neveiket is lázba hoztak, teljesítenünk kellett Matyi ígéretét, így készült el a második előadás, Az erdei iskola című, amelyet közösen írtunk. Ezt a többi előadások követték, feladatkörünk bővült. Bábokat, kis díszleteket is kellett készíteni. Napról napra nőttek mind a közönség, mind saját igényeink. Az eltelt tíz év alatt mintegy 22 darabot adtunk elő, köztük I. Creanga : A kecske és a három gidó, Mioara Cremene : A rongyos farkú róka, Móricz Zsigmond : Róka koma doktorsága, Muharay Elemér : Dolgozz, macska !, Petőfi Sándor : János Vitéz, Polivanov : A vidám medvebocsok, L. Milova : A piros tarajú tyúkocska stb. Több darabot mi írtunk át népmeséből. Felhasználtuk bábszínházunkat agitációs brigád előadására is. A darabokhoz szükséges kellékek, nem utolsó sorban a bábok készítése, nagy gondot okozott, mindig akadtak azonban a tantestületben lelkes, kezdeményezőkészséggel rendelkező tanárok, akik szívesen foglalkoztak ezzel a munkával. A tízéves évfordulón a legsikerültebb bábokból kiállítást szerveztünk. Bábjátszó csoportunk gyakran aratott sikert a különböző versenyeken. 1957- ben részt vettünk a tartományi bábversenyen Marosvásárhelyen , Petőfi Sándor János Vitéz című elbeszélő költeményének egyik részletével. Tartományi viszonylatban a III. helyezést értük el. 1958-ban beneveztünk az I. L. Caragiale fesztivál versenyére Tolsztoj- Hunyadi A. : A szófogadatlan kiskakas című meséjével. A rajoni szakasz után Marosvásárhelyen szerepeltünk, lelkes gyermeknézők előtt, majd a tartományközi döntőn Brassóban. Rövidesen az országos döntőre a fővárosba utaztunk. A versenyen II. helyezést, az ezüstérmet nyertük el. 1960- ban Gemet Libácska című darabjával Nagybányán, a tartományközi versenyen másodikok lettünk, 1962 és 65-ben szitén a második helyezést értük el és munkánk elismeréséül egy hegedűt is kaptunk. A siker nem csupán a helyi lelkesedés és munka gyümölcse. A rajoni szerveken kívül állandó segítséget kapunk a marosvásárhelyi és a kolozsvári bábszínházaktól : évenként felkeresnek és magas művészi színvonalú előadásokat mutatnak be, tanácsokkal látnak el. Munkaközösségünk arra törekszik, hogy állandóan bővítse tudását, tökéletesítse technikáját. Kovács Irén óvónő kétéves bábtanfolyamon vesz részt, ahonnan értékes szakmai tanulságokkal tér majd haza. Az elmúlt tíz év tapasztalatai azt bizonyítják, hogy a bábművészet értékes, hasznos munka. Életet adni a bábnak, a kicsinyek elé varázsolni a mesevilág sok hősét, felcsigázni érdeklődésüket, szórakoztatni, ugyanakkor nevelni őket — izgalmas, szép feladat. KEREZSI ANDRÁS a Polyári Művelődési Otthon igazgatója. Kézdi r..jon 22