Művelődés, 1967 (20. évfolyam, 1-12. szám)
1967-02-01 / 2. szám
KATI : Ara lettem. Megpukkadnak az egyetemen. (összecsókolóznak.) ANYA : Mi ez ?! ÁRON : Megcsókoltam az arámat. ANYA : Mától kezdve nincs csók és nincs találka. Nem akarom, hogy még esküvő előtt unokát hozzatok a nyakamra. ÁRON (óvatosan) : És... mi lesz az esküvővel ? ANYA : Az is meglesz. Mához három hétre. De az eljegyzésből nem engedek. Ma délután két órakor, az egész család ünnepi ebéden. KATI : Igenis, anya. (Indulnak.) Kezét csókolom. ANYA : Állj ! ÁRON : Mama, mi van még ? ANYA : Kiket hívunk meg ? ÁRON : Nekem mindegy. Tulajdonképpen nekem senki sem hiányzik. Részletkérdés. ANYA : Nem. Nagyon is fontos. Kik lesznek itt a te részedről ? ÁRON : Az én részemről ?... Azt hiszem, hogy én ez alkalommal saját magamat fogom képviselni. ANYA : Azt nem lehet. Ki lesz a kérőd ? ÁRON : Ezt hogy értsem ? ANYA : Ki lesz az, aki a családtól megkéri a Katika kezét ? ÁRON : Ez meghaladja az értelmi képességemet. Anya, nekem kell a lány. És én már megkértem. ANYA : Be kell hívnod faluról a szüleidet. KATI : Jobb, ha nem keverjük bele őket... Délig még a táviratot sem kapják meg. Különben is az ilyen rohamházasságokat a szülők nélkül szokták megtartani. ANYA : Hallgass. Te nekem nem fogsz rohamozni. ÁRON : Az apám, ilyen nagy dologidőben, azt mondaná : „Fiam, a házasságot halaszd télire. Majd disznóöléskor“. KATI : Anya, kérlek, intézd el ezt egyedül. Sietünk. ANYA : Állj ! Mi legyen ebédre ? ÁRON : Nekem mindegy, anya, csak sok legyen. Gyere, Kati, elviszlek a dongómmal. KATI : Nászutazás a te pléhszamaradon. Dongj te csak egyedül rajta a boldogságba. (El.) ANYA (utánuk kiált): Pontosan két órakor ebéd. Na, most hol kezdjem el. És Zsazsáék is késnek. (Bekapcsolja a rádiót. A nászinduló. Dühösen odébb fordítaná, de aztán elandalodik.) ZSAZSA (megjelenik Ágival. Idős, de ápolt nő. Általában kemény ember, ha a család hírnevéről van szó. Vénkisasszony) : Nézd milyen boldog. Milyen megható pillanatok. ÁGI (jól táplált, eléggé vonzó külsejű. Cinikus természet) : Drágám, csak hogy ezt a napot is megérted. Boldog vagy, ugye ? ANYA : Igen. Azt hiszem. ZSAZSA : És hol van ő ? ANYA : Kicsoda ? ZSAZSA : A menyasszony, az ara. A mi kis Katikánk. ANYA : Az egyetemen. ZSAZSA : Egy ilyen nagy napon is az egyetemet bújja. Ezek a mai fiatalok ! ÁGI : Nem jószántából ment. Kényszerítik. ZSAZSA : És most mondd, mesélj. Mikor történt ? ANYA : Micsoda ? KETTEN : A lánykérés. ANYA : Most... tegnap... tudom is én... ÁGI : Jaj, te nyámnyám. Rég mondtam, hogy ki kell venni a kezedből ezt a lányt. Még elrontod az életét. ZSAZSA : Bízná csak rám magát ! Még ezt az Elemért is felüllicitálnám. Kapnék én jobb partit is neki. Bizony! ÁGI : Elemér egy kandírozott marha. A legjobb férj anyag. Autója van. Fiát vagy csak Trabant ? ANYA : Trabant... Fiát... Mit tudom én. Nem értek hozzá. ZSAZSA : Most aztán nehogy ellátsátok a szátokat és kirepüljön a madár a keretekből. Mikor van az eljegyzés ? ANYA : Ma... Most. Délben két órakor ! ÁGI : Nagyszerű. Ez aztán a tempó. És az esküvő ? ANYA : Úgy gondolom... két hét múlva. ÁGI : Késő. ZSAZSA : Addigra meggondolhatja magát. Megsürgetjük. ANYA : Azt nem lehet. Az lehetetlen. ÁGI : Az én kiépített protekció hálózatommal minden lehetséges. Ebben az utolsó láncszemig minden klappol. Telefont ! (Telefonál.) Annuska ? . Szer-ANYA : Fél három. ÁGI : Mit mondtál, drágám ? ZSAZSA : Fél három. Nem hallottad ? Fél órát késett már a vőlegény ! ÁGI : Nálad is így kezdődött. ZSAZSA : Mi az, hogy nálam is ?! ÁGI : Először két órát vártunk, aztán megint kettőt... ZSAZSA : De akkor legalább megjött... ÁGI : ...a távirat, Hamburgból, hogy „jobb széllel hajózom Amerikába. Egon“ ! ZSAZSA : Hogy jön össze a két eset ? Egon minisztériumi fogalmazó volt és csak a kényszerítő körülmények... ÁGI : Két harcsabajuszos detektív... ANYA : Az ég szerelmére, hagyjátok már abba. ZSAZSA : Lenyelem a strasszomat, hogy ez még telefonálni sem fog. Kuvasz, drágám ! Hogy mulattatok az este ?... Nem jöhettünk, sajnos. A férjem, tudod... Ide figyelj, kedvesem. Tegnap Moldovánnéval láttalak beszélgetni... Csak futólag ismered ? Nem számít. A férje a néptanácsnál dolgozik. Egy kis protekcióra lenne szükségem. Az unokahúgom férjhez megy. Meg kellene sürgetni a házassági engedélyt. ANYA : Mit művelsz ? Hagyd abba ! ÁGI : De vannak sürgősségi esetek... Igen... Külföldre való utazás... betegség... nem... nem... Az, amire te gondolsz, nem áll fenn. A vőlegény ? Te is ismered. Állatorvos ! Fiatja van !... Mindenesetre lediktálom a neveket. Jegyezd, hogy legyenek kéznél : Bibó Katalin és... (Az anyához.) Mi a vezetékneve annak a pasasnak ? ANYA : Kérlek, ne tedd , ne tedd. Megbolondítasz ! (Szétkapcsolja a telefont.) ÁGI : Nem értem, hogy mi van veled ! Milyen viselkedés ez ? ANYA (kétségbeesve): Nem Elemér a vőlegény ! ZSAZSA : Hanem kicsoda ? ANYA :Katika összeveszett Elemérrel. Otthagyta. ZSAZSA : Összeveszett ? Elhagyta ? Faképnél hagyta ? ÁGI : Ó, a gazember ! ZSAZSA : A nyakigláb ! A lófelcser. Az anyja még lacipecsenyét sütött az ószeren. Mire vág fel ? ÁGI : A nyekergő Trabantjára. Azért is férjhez adjuk Katikát ! Hadd ölje a méreg ! ZSAZSA : Férjhez adjuk ! ANYA : Persze hogy férjhez adjuk. Meg is van a kérő. ZSAZSA, ÁGI : Kicsoda ?! (GYORS FÜGGÖNY) Jönben, mit vársz egy tanyai entellektüeltől ? ANYA : Ó, istenem, hogy ennek így kellett történnie... ZSAZSA : Hallgass ! Te vagy a felelős mindenért. De most a család becsületéről van szó. Szegény Katinak igaza van. Példát vehetünk róla önfeláldozásból. Ha engem egy ilyen langaléta lódoktor csak úgy kisemmizett volna, én is így válaszolnék. Megmutatnám neki, hogy ott fog majd sírni, ahol senki sem látja, az istállóban, a páciensei között... ÁGI : Még szerencse, hogy éppen kéznél volt ez a derék lakó, ez az Ábris. ANYA : Áron. ÁGI : Ábris-Áron — neki az már mindegy. Férj lesz, egy nulla, még a nevét is elveszti. Különben elég jól szoktak sikerülni az ilyen bosszúházasságok. MÁSODIK KÉP: A szín ugyanaz, mint az első képben. Idő: néhány órával később. Anya, Zsazsa, Ági ülnek és várnak. Az óra elüti a kettőt.