Művelődés, 1970 (23. évfolyam, 1-12. szám)
1970-09-01 / 9. szám
PETŐFI MŰVELŐDÉSI HÁZ, BUKAREST Bartók Béla Egyáltalán nem véletlen, hogy a Petőfi Sándor Művelődési Ház zenei klubját éppen így nevezték el. Igen meggyőzőn szól erről vallomásnak is felérő megnyitó beszédében a klub díszelnöke, a román szellemi és művészeti élet kiváló személyisége, Zeno Vancea professzor. Beszédét mindannyiunk kellemes meglepetésére — önmagára s a klub szándékaira is jellemzőn — két nyelven, románul és magyarul mondta el. Beszélt arról, hogy Bartók Béla, aki oly sokat tett a román és a magyar nép kölcsönös megbecsüléséért, testvériségéért, nagy ismerője, gyűjtője volt a román népzenének, s azt lehet mondani, elsőként vitte be az európai zenei köztudatba a román népi muzsika kincseit. Ugyanakkor a magyar népdalvilág talán legjelentősebb ismerője, gyűjtője és feldolgozója lévén, meg tudta érezni a földrajzi és történelmi szükségszerűségek mellett azokat a rejtettebb, mélyebb horú kötődéseket is, melyek a két nép sorsát elkülöníthetetlenül egybefűzik. Bartók Béla öröksége nemcsak nemes kötelességeket ró ránk, de súlyos felelősségeket is; itt, a főváros szívében is lehet (méghozzá milyen könnyen próbáltuk már...) megütni provinciális szintet. Bartók Béla neve alatt nem szeretnénk félresikerült féldilettánsok fóruma lenni. Nos, körülbelül ennyi volt az, amit induláskor határozottan tudtunk, s talán még annyi, amit Zeno Vancea professzor a klub vezető tanácsának minden találkozóján nyomatékosan hangsúlyoz: a Bartók Béla Zenei Klub hangversenytermében fővárosi pódiumot kell kapjanak azok az erdélyi román, magyar és német zeneszerzők, akiket a bukaresti közönség másutt bizony elég nehezen érhet el, s műveiknek a legigényesebb tolmácsolást kell biztosítani. Ez az óhaj részint már eddig is megvalósult. Elsősorban talán éppen azért, mert Bács Lajos neves Zenei Klub karmester körül esztendők óta összeszokott és hihetetlen kitartással készül, próbál egy maroknyi román, magyar és német zenész, csak úgy szabad, idejében, csak úgy egyszerűen a maga gyönyörűségére. Bács Lajos tehát már akkor megteremtette a klub kamaraegyüttesét, vonósnégyesét, amikor még nem is remélte, hogy a Petőfi Házat életre hívó pártpolitika eredményeképpen ilyen mérvű, tekintélyű, ilyen anyagi lehetőségekkel bíró zenei klub keretében, annak aktív elnökeként viheti tovább az erdélyi román, magyar és német zene ügyét. A klub megalakulásától eltelt hónapokban, a hóvégi utolsó szerdák koncertjein bemutatásra került eddig egy régi erdélyi zene hangverseny, egy Beethoven műsor, és most legutóbb három magyar zeneszerző, Czakó Ádám (a Petőfi Ház zenei irányítója), Csire József és Hubesz Valter mutatkozott be műveivel. Az elmúlt hónapokat tulajdonképpen kísérleti periódusnak fogtuk fel, s valóban, kezdeti elképzeléseink több helyütt módosultak. Egyrészt nyilvánvaló annak a szükségessége, hogy a profilt ki kell egészítenünk a kortárs román zeneirodalom és a klasszikus repertoár legizgalmasabb darabjaival. Ugyanakkor megállapíthattuk, hogy az intenzív klubélet szükségleteit nem fedezheti az egyetlen találkozás a hó folyamán. Ezért vezetjük be — a rendszeres havi hangversenyek mellett — a dzsessz-klubunk gyakorlataiban kiválóan bevált hetenkénti öszszejöveteleket. Vitákra, találkozókra, gyakorlatilag hozzáférhetetlen művek audiciójára, nagy művészekről készült zenei filmek vetítésére stb. szeretnénk ezzel alkalmat teremteni. " MATEKOVICS JÁNOS, a Petőfi Sándor Művelődési Ház igazgatója