Művelődés, 1970 (23. évfolyam, 1-12. szám)

1970-09-01 / 9. szám

PETŐFI MŰVELŐDÉSI HÁZ, BUKAREST Bartók Béla Egyáltalán nem véletlen, hogy a Petőfi Sándor Művelődési Ház zenei klubját éppen így nevezték el. Igen meggyőzőn szól erről vallomásnak is felérő megnyitó beszédében a klub díszelnöke, a román szellemi és művészeti élet kiváló személyisége, Zeno Vancea professzor. Beszédét mindannyiunk kellemes meglepetésére — önmagára s a klub szándékaira is jellemzőn — két nyelven, románul és magyarul mondta el. Beszélt arról, hogy Bartók Béla, aki oly sokat tett a román és a magyar nép kölcsönös megbecsüléséért, testvériségéért, nagy ismerője, gyűj­tője volt a román népzenének, s azt lehet monda­ni, elsőként vitte be az európai zenei köztudatba a román népi muzsika kincseit. Ugyanakkor a ma­gyar népdalvilág talán legjelentősebb ismerője, gyűjtője és feldolgozója lévén, meg tudta érezni a földrajzi és történelmi szükségszerűségek mellett azokat a rejtettebb, mélyebb horú kötődéseket is, melyek a két nép sorsát elkülöníthetetlenül egybe­fűzik. Bartók Béla öröksége nemcsak nemes kötelessége­ket ró ránk, de súlyos felelősségeket is; itt, a fő­város szívében is lehet (méghozzá milyen könnyen­­ próbáltuk már...) megütni provinciális szintet. Bartók Béla neve alatt nem szeretnénk félresikerült féldilettánsok fóruma lenni. Nos, körülbelül ennyi volt az, amit induláskor határozottan tudtunk, s ta­lán még annyi, amit Zeno Vancea professzor a klub vezető tanácsának minden találkozóján nyomatéko­san hangsúlyoz: a Bartók Béla Zenei Klub hang­versenytermében fővárosi pódiumot kell kapjanak azok az erdélyi román, magyar és német zeneszer­zők, akiket a bukaresti közönség másutt bizony elég nehezen érhet el, s műveiknek a legigényesebb tol­mácsolást kell biztosítani. Ez az óhaj részint már eddig is megvalósult. El­sősorban talán éppen azért, mert Bács Lajos neves Zenei Klub karmester körül esztendők óta összeszokott és hi­hetetlen kitartással készül, próbál egy maroknyi román, magyar és német zenész, csak úgy szabad, idejében, csak úgy egyszerűen a maga gyönyörű­ségére. Bács Lajos tehát már akkor megteremtette a klub kamaraegyüttesét, vonósnégyesét, amikor még nem is remélte, hogy a Petőfi Házat életre hívó pártpolitika eredményeképpen ilyen mérvű, tekinté­lyű, ilyen anyagi lehetőségekkel bíró zenei klub ke­retében, annak aktív elnökeként viheti tovább az erdélyi román, magyar és német zene ügyét. A klub megalakulásától eltelt hónapokban, a hóvégi utolsó szerdák koncertjein bemutatásra került eddig egy régi erdélyi zene hangverseny, egy Beethoven műsor, és most legutóbb három magyar zeneszerző, Czakó Ádám (a Petőfi Ház zenei irányítója), Csire József és Hubesz Valter mutatkozott be műveivel. Az elmúlt hónapokat tulajdonképpen kísérleti pe­riódusnak fogtuk fel, s valóban, kezdeti elképzelé­seink több helyütt módosultak. Egyrészt nyilván­való annak a szükségessége, hogy a profilt ki kell egészítenünk a kortárs román zeneirodalom és a klasszikus repertoár legizgalmasabb darabjaival. U­­gyanakkor megállapíthattuk, hogy az intenzív klub­élet szükségleteit nem fedezheti az egyetlen talál­kozás a hó folyamán. Ezért vezetjük be — a rend­szeres havi hangversenyek mellett — a dzsessz-klu­­bunk gyakorlataiban kiválóan bevált hetenkénti ösz­­szejöveteleket. Vitákra, találkozókra, gyakorlatilag hozzáférhetetlen művek audiciójára, nagy művészek­ről készült zenei filmek vetítésére stb. szeretnénk ezzel alkalmat teremteni. " MATEKOVICS JÁNOS, a Petőfi Sándor Művelődési Ház igazgatója

Next