Művelődés, 1971 (24. évfolyam, 1-12. szám)
1. szám
2 TARTALMAS ÉS HATÉKONY MŰVELŐDÉSÉRT Felszólalás a Nagy Nemzetgyűlés 1970 decemberi ülésszakán Az 1971. évi állami tervjavaslatból és költségvetés-tervezetből ismételten kiviláglik a párt és a kormány egész társadalmunk iránti gondoskodása. Az összes nemzetgazdasági ágak összhangú, tudományos szellemben való fejlesztését a nemzeti jövedelem szüntelen gyarapítását, ésszerű elosztását irányozzák elő. Századunkban, a tudomány és az ipari civilizáció oly erőteljes és gyors fellendülésének korszakában, nem válhatnánk korszerű és valóban szuverén állammá, ha nem biztosítanák, nem ösztönöznék mind a termelőerők, a műszaki-anyagi alap fejlesztését, mind a nép állandó nevelését. A népet az ismeretek magasabb színvonalára kell emelnünk, s ugyanakkor tudatosítanunk kell társadalmi és erkölcsi felelősségérzetét. Mi az emberi lényt nem egyszerű, szüntelenül tökéletesíthető építőerőként, nem a termelési folyamat részeként fogjuk fel, hanem olyan komplex szellemi lényegként, amely szüntelenül önmaga tökéletesítésére, szellemi gyarapodására törekszik, amely tudatos létének határát más bolygók, más világok felé is kiterjesztve megváltoztatja a természetet, s ezáltal önmaga természetét. Ilyen értelemben a művészet és a kultúra a népek életének meghatározó, halhatatlan lényegét képezi ; a teljes megvalósulás érzetét nyújtja az embernek, nemeslelkűvé teszi, alkotó tettét az örökkévalóság pályájára, magát pedig a legszélesebb emberi közösség síkjára helyezi. A román nép számára a kultúra és művészet alapvető tényező, amely az idők folyamán, a történelem mostohaságait lebírva hozzájárult nemzeti létének fenntartásához, nemzeti öntudatának érvényesítéséhez ; olyan tényező, amelyben kifejezésre jutottak kiváló adottságai, amelynek segítségével sajátszerű magyarázatot keresett az emberi lét kérdéseire. Napjainkban a kultúra és a művészet nemcsak a személyes kiteljesülés lehetőségét jelenti, hanem nagy társadalmi dimenziót nyer. Ezért társadalmunk, és így kultúránk egységes marxistaleninista világnézet alapján való egészséges, harmonikus és kiegyensúlyozott; fejlesztése szempontjából az egyik legfontosabb probléma az, hogy a művészeti-irodalmi alkotás és annak a tömegekbe való behatolása között megteremtsük a dialektikus arányt, vagyis a kölcsönös kapcsolatot. Egyrészt — a közösség szellemi szükségleteit és törekvéseit figyelembe véve — ösztönözzük a művészeti alkotás értékének szakadatlan növelését, másrészt ugyanolyan ütemben biztosítsuk a nép legszélesebb rétegei értelmi színvonalának, felfogó képességének az emelését. Ezeknek az alapelveknek a gyakorlati megvalósításához, a rendszerünk éveiben kifejtett rendkívüli erőfeszítéseknek köszönhetően, ma a művelődési intézmények egész országot átfogó hálózatával, felszereléssel, berendezéssel, vagy könyvekkel gazdagon ellátott intézményekkel, az alkotás kiváló hajlékaival, a kultúraterjesztés nagyszerű központjaival (színházakkal, filmstúdiókkal, mozitermekkel, könyvkiadókkal, múzeumokkal, könyvtárakkal, művelődési házakkal stb.) rendelkezünk. A művelődési intézményekben folyó gazdag és változatos nevelő és népszerűsítő munka kiterjed a lakosság széles rétegeire, abban részt vesznek a forró hazafiságtól fűtött román, magyar és német értelmiségiek tízezrei. Állampolgári küldetésük tudatában az írók, zeneszerzők, képzőművészek, tudósok, mérnökök és tanárok lelkesedéssel és odaadással vesznek részt abban a nagyszerű munkában, amelyben az ismeretelméleti tényező szervesen egybehangolódik az etikaival, a tájékoztatás a neveléssel. Ebben a munkában — az itt ma megvitatott dokumentumok szellemének megfelelően — a kulturális és művészeti intézmények legfőbb feladata az, hogy főképpen a különféle alkotási és