Művelődés, 1977 (30. évfolyam, 1-12. szám)
1977-05-01 / 5. szám
Tagadhatatlan, a szerkesztő mindig örvend annak, ha az olvasók dicsérik folyóiratát. Az ilyen levelek elégtételt nyújtanak számára, de korántsem váltanak ki belőle megelégedettséget. Inkább arra buzdítanak bennünket, szerkesztőket, hogy az eddiginél is nagyobb odaadással szolgáljuk közös ügyünket, a szocialista kultúrát, az anyanyelvű műveltséget, a testvéri szolidaritást a román néppel. Örvendünk tehát a dicsérő soroknak, de még inkább azoknak a leveleknek, amelyek a közművelődés eredményeiről és problémáiról számolnak be, mintegy kiegészítve — vagy hangsúlyozva — a szerekesztőség látószögéből készült képet. A szerkesztőség postájában tallózva ,ezúttal olyan leveleket választottam ki, amelyek egyaránt foglalkoznak lapunkkal és a közművelődés eleven gyakorlatával. Sok olyan levelet szeretnénk olvasni, mint amilyenekről ebben a párbeszédben szó esett. Várjuk olvasóink leveleit, közöljék velünk észrevételeiket, megjegyzéseiket a Művelődésről, írjákmeg, mit szeretnének olvasni oldalain, mit tartanak fölöslegesnek. Úgy szóljanak, mint saját lapjukról, hiszen a Művelődésvalóban mindazoké, akiknek szívügye a szocialista közművelődés, ráz ismeretszerzés és önismeret, az önkifejezés és az örömszerzés j Ügye' Szerkesztő • MÁRTON BÉLA levelében is э együtt található a folyóiratunkra vonatkozó észrevétel és a szovátai A közművelődésről szóló tudósítás. „Érdeklődéssel olvasom a Művelődődés mindegyik számát, mert változatos, színes anyagot hoz művelődési életünk valamennyi területéről. ” Élvezettel olvasom a néprajzi írásosokat, a népművészeti ismertetőket, és nagyon jó, hogy ezekhez megfelelő illusztrációkat mellékel a lap. Külön öröm számomra, hogy meg- ismerhetem a Művelődésből az ezer- mesterek, népművészek, naiv művészek tevékenységének az irányát. Ilyenkor vágy ébred bennem, hogy a munkáikat közvetlen közelből is ismerjem meg. Ilyen indítékból kerestem fel Vargyason a két Sütő Bélát, Máthé Ferencet, Kálnokon Bálint Andrást, Makfalván Vass Áront, Farkaslakán Jakab Zsigmondot, Szakadáton Simó Reginát, Köszvényesen Nagy Lászlót. Elmondhatom, munkáik megismerése felmérhetetlen öröm volt számomra. Csodálattal olvastam a Haszmán Pál és fiai csernátoni gyűjtő- és rendszerező munkájáról. Hasonlóképpen Bőd Károlyról, az albisi ezermesterről. A példákat sorolhatnám még. Nagy gyöngyörűségem telik az ex librisek megismerésében, nagyra becsülöm Karancsi Sándor és Imets László munkáit.“ Nem annyira a bőségesen juttatott dicséretért idézzük ezeket a sorokat, inkább azért, hogy ismertté tegyük Márton Béla buzgalmát, amellyel közvetlen ismeretséget köt a hazai magyar népművészet mestereivel. Mi, a magunk részéről igyekszünk ezután is minél több népi alkotót, amatőr művészt bemutatni olvasóinknak. Levelét egy értékes hírrel zárja Márton Béla: a szovátai Petelei István Irodalmi Kör sikeres ülést tartott. „Az érdeklődök megtekintették Simó Regina faliszőnyegeit és kerámiáit, meghallgatták Ráduly János színvonalas előadását a kibédi cigányvirrasztóról és a balladaéneklésről. Dr. Csortán Márton, Barabás László és mások hozzászólása értékes gondolatokkal bővítették az élő népköltészet sajátos vonásainak ismeretét, az egymástól távol eső vidékek népköltészetének kapcsolatait.“ Reméljük, az irodalmi kör tevékenysége rendszeres és eredményes lesz. Szerkesztőségünk szeretné, ha bővebben tájékoztatná körük munkásságáról, elképzeléseikről és gyakorlati tevékenységéről, írjon mielőbb részletesen a köri munkáról. Régi munkatársunk és barátunk, KÁRPÁTI M. GÉZA, aki a szatmári nyugdíjasok egyesületének színjátszóit vezeti, újabban bekapcsolódott az amatőrfilmesek munkájába is. Levelében három kérdést intéz hozzánk. Elöljáróban azt kérdi : az utóbbi időben miért közöl kevesebb színdarabot a Művelődés ? A kérdés egyben bírálat is ,méghozzá jórészt indokolt kritika. Bár közöltünk színdarabokat ebben az évben is, de kétségtelenül előtérbe kerültek az irodalmi-zenés összeállítások. Ennek magyarázata : ez a műfaj most hódít teret műkedvelő színpadainkon és ugyanakkor az alkalmi és ünnepi rendezvényekhez igyekeztünk megfelelő, igényes irodalmi és zenei anyagot biztosítani. Következő lapszámainkban remélhetően egymásután jelentetünk meg új színdarabokat, hogy az őszi idényre színjátszóink felfrissíthessék műsorrendjüket. Második kérdése is a Művelődésre vonatkozik: miért nincs rovata a lapban az amatőr filmeseknek ? Általában a közi tevékenységnek nem létesítünk külön rovatot, ellenben mindenkor készséggel biztosítunk helyet az amatőr filmeseknek is a folyóirat bármelyik részében. Várjuk a filmesek írásait munkásságuk problémáiról, eredményeik elérésének módjáról és hiányosságaik vagy nehézségeik okozta gondjairól. Krónika rovatunkban szeretnénk minél több tájékoztatást nyújtani a filmklubok és körök mindennapos életéről és rendezvényeiről. Várjuk az ilyen jellegű írásokat és hozzá szemléltető képeket ! A harmadik kérdésre tulajdonképpen nem mi kellene hogy válaszoljunk. Szatmári olvasónk azt kérdi ugyanis — egyik cikkünkből kiindulva —, hogy miért nincsen a bukaresti Petőfi Sándor Művelődési Háznak állandóan működő magyar nyelvű színjátszó csoportja. Kárpáti M. Géza régebben tíz évig élt Bukarestben (1930 és 1940 között), ebben az időben számos műkedvelő csoport tevékenykedett, előadásaikat zsúfolt terem nézte végig. A válasz erre a kérdésre nem egyszerű, az elmúlt évtizedek alatt a bukaresti magyarság összetétele sokat módosult. Ez természetesen nem jelenti azt, hogy nem lehetne többet tenni az anyanyelvű közművelődésnek ezen a területén is. Igyekszünk majd közelebbről megismertetni olvasóinkkal a Petőfi Sándor Művelődési Ház tevékenységét és ezzel együtt felszínre hozni azokat a művelődési lehetőségeket, amelyeket eddig nem aknáztak ki eléggé. TÓTH BERTA Tordáról ír és nosztalgiával emlékezik vissza a régebbi erőteljes közművelődési tevékenységre. Azt hiszem, a tordaiakon múlik, hogy ismét fellendítsék anyanyelvű kulturális munkálkodásukat. Úgy gondoljuk, hogy a városi művelődési ház és a Jósika Miklós Irodalmi Kör kezdeményező lehetne e vonatkozásban. A Művelődés a maga lehetőségeihez mérten igyekszik segítséget nyújtani azoknak a vállalkozó szellemű kultúrmunkásoknak, akik fel akarják használni az intézményes keretek által biztos