Művelődés, 1981 (34. évfolyam, 1-12. szám)
Könyvtár 81/2
romolási munkálatok. Ekkor ugyanis így írt: ,,Egész reáadással dolgozom könyvtáram lajstromán. Most a bővebbet készítem bizonyos rend nélkül, csupán 2., 4., 8., 12. és 18. rétitekre s így a rételésre figyelmezve. Aztán ebből készítek egy tudományos rendű rövidebbet s most ordine alphabetico...". 16 Elkészült-e a lajstrom? Nem tudjuk. Ma ismeretes könyvtárlajstromát Mikó Lőrinc, az unitárius kollégium tanára készítette, miután a könyvtárat 1849-ben Gedő egykori iskolájának adományozta, illetve 1852 végén azt át is adta. Az ekkor elkészített „polc-lajstrom" és betűsoros lajstrom nem tartalmazza az utólag gyűjtött és közvetlen halála előtt, 1855 elején átadott könyveket.17 Leveleiből kiszűrhetően, könyvtára rendjének kialakításában Gedő az erdélyi kollégiumok könyvtáraiban meghonosodott formátumrendszert (a könyvek nagysága szerinti beosztás) vette át. A Mikó Lőrinc készítette „polc-lajstrom“-ból kikövetkeztetően később sem törekedett tematikai jellegű rend kialakítására. A Gedő-könyvtár a már jelzett „polc-lajstrom" tanúsága szerint 5010 kötetben 3201 művet, 47 nem teljes sorozatú folyóiratot és újságot, 147 térképet, 75 „hadimappá"-t és 182 arcképet, mitológiai képet és rajzot tartalmazott. Az utólag átadott könyvekkel pedig — Gál Kelemen, az unitárius kollégium történetének kiváló ismerője után — végeredményben a könyvgyűjtemény 3874 műből, illetve 5306 kötetből áll.18 Kétségtelen, e könyvtárat nemcsak az unitáriusok kolozsvári tanintézetének adományozott, hanem a XVIII. század végén és a XIX. század első felében létrehozott, napjainkig fennmaradt legjelentősebb könyvgyűjtemények közt kell számon tartanunk. A Gedő-könyvtár értékét csak részletesebb és alaposabb elemzés mutathatja ki teljes biztonsággal. Jelen írásunkban csak felszínesebb szúróvizsgálatra szorítkozhatunk, hiszen a könnyebben hozzáférhető „polc-lajstrom" és betűsoros mutatók szintjén megejthető teljesebb bemutatásra sincs lehetőség. Könyvgyűjtésének területét megszabta egykori iskolájában beleoltott művelődési érdeklődés iránya, mely az ókori klasszikus irodalomtól a felvilágosodás nagyjaiig igen széles skálán mozgott. Ez a terület azonban élete folyásával tágult a politikai, közéleti érvényesülésre készülő elpolgárosodott és a polgári fejlődést valló és vállaló köznemes, valamint haladó gazda és bányarészvényes gyakorlati foglalatosságai megkövetelte szellemi szükségletek kielégítésének megfelelően. Nemkülönben bibliofil szándékai révén. Amint azt levelei is bizonyítják, előszeretettel gyűjtötte és olvasta a görög és római irodalom nagyjait, Homéroszt, Szophoklészt, Euripidészt, Xenophónt, Platont, Plutarchost, Sztrabónt stb., illetve Vergilius, Horatius, Ovidius költeményeit, Terentius és Plautus vígjátékait, Seneca tragédiáit, Cicero és az ifjú Plinius leveleit, valamint szónoklatait, Caesar, Cornelius Nepos, Titus Livius, Tacitus, Curtius Rufus és J. Flavius történeti írásait, a természetbúvár idős Plinius munkáit stb.19 Ritka, értékes kiadványnak tekintette Sztrabón 1539-ben Baselben kiadott Geographika-yát, Josephus Flavius ugyancsak Baselben 1540-ben megjelent Antiquitatum Judaicorum-át, Terentius 1567-ben Lipcsében kiadott Comediae Sex-ét, Cornelius Nepos 1722-ben Augsburgban nyomtatott De vita excellentium Imperatorum-át stb. Az ókori „klasszikus becsű" olvasmányoknak nagy fontosságot tulajdonított az ifjúság jellembeli nevelésében, és ezért azokat megszerezte magyar fordításban is, így a Magyar Tudós Társaság gondozásában 1834 — 1847-ben közzétett Római classicusok, illetve Helen classicusok magyar nyelvű sorozatát és más hasonló fordításokat. Viszonylag kisebb számban találhatók a reneszánsz — kora felvilágosodás termékeny gondolkodása, tudománya és szépirodalma könyvtermékei. Igaz, nem hiányzik Erasmus (Adagiorum Chiliades és Colloquia), Morus (az Utopia 1518. évi kiadása), Machiavelli (a Princeps 1595. évi kiadása), Spinoza (a főművét, Etica-t is tartalmazó Opera posthuma első, 1677. évi kiadása), Hob bes (Opera, I — II. Amsterdam 1668), a Leibnitz tanít vány Ch. Wolff (Elementa Matematicorum), Locke (A gyermek neveléséről, Kolozsvár 1771), Shakespeare több műve, többek közt a Petőfi Sándor fordította Coriolanus, Cervantes (Don Quijote), Lope de Vega, J. Milton (Az elveszett paradicsom), Corneille (a Cid, Teleki Ádám fordításában), Racine (Iphigenia), Moliére, La Fontaine, Lesage (Gil filas de Santillane), J. Swift stb. E felsorolás önmagáról beszél. Összehasonlíthatatlanul gazdagabban van képviselve a francia és német felvilágosodás, a klasszikus német irodalom, a romantika és a kibontakozó angol és francia realizmus. Mindenekelőtt, a francia forradalmat tárgyaló politikai irodalom és történettudomány. Bizonyára Gedő könyvtárának első darabjai közt kell számon tartanunk Helvetius: A természet igazi rendszere című művét, melyet az unitárius kollégiumi tanulmányok idején kéziratban szerzett meg. De talán az aktualitása miatt Erdély-szerte igen népszerű Voltaire, Henriás-át is (Pozsony 1789, Szilágyi Sándor fordításában). A francia felvilágosodás óriása több más művét német kiadásban szerezte meg. Rousseau írásait (Emil, Vallomások, Az új Héloise és A társadalmi szerződés) ugyancsak. Nem hiányoznak Condorcet (Esquisse d’un tableau historique des prógres de I'esprit humainej, az an tik görög művészet esztétikája felé forduló, felvilágosult német Winckelmann (Geschichte der Kunst des Altertums), a „német Voltaire", Wieland, Mendelsohn, a ma terialista szabad gondolkozású Lessing (Laokoon, Emilia Galotti, Nathan der Weise stb.), Herder, továbbá a „königsbergi óriás“, I. Kant és L. Feuerbach munkái. A kor szépirodalmát, többek közt, Klopstock, a világirodalom géniuszaként becsült Goethe, valamint Schiller és Heine fémjelzik Gedő gyűjtésében. Német kiadásban vette meg Byron munkáit, magyar fordításban Victor Hugo, Dickens, W. Scott, Thackeray, Balzac stb. műveit. Ha a marosvásárhelyi Teleki Téka tekinthető ma „a francia felvilágosodás és forradalom egykorú emlékei leggazdagabb tárházának országunkban"20, valóság az is, hogy Gedőnek sikerült megszereznie néhány olyan forradalmi művet is, amelyek birtokába Teleki Sámuel sem jutott, így például, Leonard Meisters: Kurze Ge schichte des französischen Reichstages bis zur Biirgerbeivaffung nebst Neckers Vortrage, Zürich 1789; J.H. Campe: Brief aus Paris zur Zeit der Revolution, Braunschweig 1790; Animadversiones in Revolutionem, novumque sic dictum Systema Democraticum in Gallia, Viennae 1791; Robespierre und St. Just: Ueber die politische Lage von Frankreich, Leipzig 1794 című írásait; nem is beszélve a Martinovics Katéchisisse-ről. A francia forradalmat és a polgári Franciaországot taglaló, illetve Napóleonnal foglalkozó történelmi munkákat Gedő kedvenc olvasmányai és szerzeményei között kell említenünk. Azokat előszeretettel ajánlotta olvasásra fiának is. Érthető, hogy egy szúróvizsgálat is több mint 40 ilyen írást hozott felszínre. Elsősorban Thomas Paine, Migne, Louis Blanc, Lamartine, Thiers stb. munkáit. Az alapvetően társadalomtudományi érdeklődésű Gedő talán csak James Cook, Alexander Humbold, J.G. Forster és D. Humphry útleírásaival, Ch. W. Hufeland jénai professzor és K. Struwe orvostudományi tanulmá nyaival, Humphry Davy, Stephens Henri és J.A. Chap talagra tudományi műveivel, illetve több gyakorlatiműszaki és népszerűsítő vegyipari, útépítészeti, mezőgazdasági stb. vonatkozású könyvvel lépte át ilyen jellegű bibliofíliájának területét. A Gedő-könyvtár jelentős hányadát a magyar könyvkiadás termékei teszik ki. Feljegyezték róla, hogy „nem