Művelődés, 1981 (34. évfolyam, 1-12. szám)

Könyvtár 81/2

romolási munkálatok. Ekkor ugyanis így írt: ,,Egész reáadással dolgozom könyvtáram lajstromán. Most a bővebbet készítem bizonyos rend nélkül, csupán 2., 4., 8., 12. és 18. rétitekre s így a rételésre figyelmezve. Aztán ebből készítek egy tudományos rendű rövidebbet s most ordine alphabetico...". 16 Elkészült-e a lajstrom? Nem tudjuk. Ma ismeretes könyvtárlajstromát Mikó Lőrinc, az unitárius kollégium tanára készítette, miután a könyvtárat 1849-ben Gedő egykori iskolájának adományozta, illetve 1852 végén azt át is adta. Az ekkor elkészített „polc-lajstrom" és betűsoros lajstrom nem tartalmazza az utólag gyűjtött és közvetlen halála előtt, 1855 elején átadott könyveket.17 Leveleiből kiszűrhetően, könyvtára rendjének kiala­kításában Gedő az erdélyi kollégiumok könyvtáraiban meghonosodott formátumrendszert (a könyvek nagy­sága szerinti beosztás) vette át. A Mikó Lőrinc készítette „polc-lajstrom­“-ból kikövetkeztetően később sem töre­kedett tematikai jellegű rend kialakítására. A Gedő-könyvtár a már jelzett „polc-lajstrom" tanú­sága szerint 5010 kötetben 3201 művet, 47 nem teljes sorozatú folyóiratot és újságot, 147 térképet, 75 „hadi­­mappá"-t és 182 arcképet, mitológiai képet és rajzot tar­talmazott. Az utólag átadott könyvekkel pedig — Gál Kelemen, az unitárius kollégium történetének kiváló ismerője után — végeredményben a könyvgyűjtemény 3874 műből, illetve 5306 kötetből áll.18 Kétségtelen, e könyvtárat nemcsak az unitáriusok kolozsvári tanintézetének adományozott, hanem a XVIII. század végén és a XIX. század első felében létrehozott, napjainkig fennmaradt legjelentősebb könyvgyűjtemé­nyek közt kell számon tartanunk. A Gedő-könyvtár értékét csak részletesebb és alapo­sabb elemzés mutathatja ki teljes biztonsággal. Jelen írásunkban csak felszínesebb szúróvizsgálatra szorítkoz­hatunk, hiszen a könnyebben hozzáférhető „polc-lajst­rom" és betűsoros mutatók szintjén megejthető telje­sebb bemutatásra sincs lehetőség. Könyvgyűjtésének területét megszabta egykori isko­lájában beleoltott művelődési érdeklődés iránya, mely az ókori klasszikus irodalomtól a felvilágosodás nagyjaiig igen széles skálán mozgott. Ez a terület azonban élete fo­lyásával tágult a politikai, közéleti érvényesülésre ké­szülő elpolgárosodott és a polgári fejlődést valló és vál­laló köznemes, valamint haladó gazda és bányarészvé­nyes gyakorlati foglalatosságai megkövetelte szellemi szükségletek kielégítésének megfelelően. Nemkülönben bibliofil szándékai révén. Amint azt levelei is bizonyítják, előszeretettel gyűj­tötte és olvasta a görög és római irodalom nagyjait, Ho­méroszt, Szophoklészt, Euripidészt, Xenophónt, Pla­­tont, Plutarchost, Sztrabónt stb., illetve Vergilius, Hora­tius, Ovidius költeményeit, Terentius és Plautus vígjá­tékait, Seneca tragédiáit, Cicero és az ifjú Plinius leveleit, valamint szónoklatait, Caesar, Cornelius Nepos, Titus Livius, Tacitus, Curtius Rufus és J. Flavius történeti írásait, a természetbúvár idős Plinius munkáit stb.19 Rit­ka, értékes kiadványnak tekintette Sztrabón 1539-ben Baselben kiadott Geographika-yát, Josephus Flavius ugyancsak Baselben 1540-ben megjelent Antiquitatum Judaicorum-át, Terentius 1567-ben Lipcsében kiadott Comediae Sex-ét, Cornelius Nepos 1722-ben Augsburg­ban nyomtatott De vita excellentium I­mperatorum-át stb. Az ókori „klasszikus becsű" olvasmányoknak nagy fontosságot tulajdonított az ifjúság jellembeli nevelésé­ben, és ezért azokat megszerezte magyar fordításban is, így a Magyar Tudós Társaság gondozásában 1834 — 1847-ben közzétett Római classicusok, illetve Helen clas­­sicusok magyar nyelvű sorozatát és más hasonló fordí­tásokat. Viszonylag kisebb számban találhatók a reneszánsz — kora felvilágosodás termékeny gondolkodása, tudo­mánya és szépirodalma könyvtermékei. Igaz, nem hiány­zik Erasm­us (Adagiorum Chili­ades és Colloquia), Mo­rus (az Utopia 1518. évi kiadása), Machiavelli (a Prin­ceps 1595. évi kiadása), Spinoza (a főművét, Etica-t is tartalmazó Opera posthuma első, 1677. évi kiadása), Hob­­ bes (Opera, I — II. Amsterdam 1668), a Leibnitz tanít­ vány Ch. Wolff (Elementa M­ate­maticorum), Locke (A gyermek neveléséről, Kolozsvár 1771), Shakespeare több műve, többek közt a Petőfi Sándor fordította Coriolanus, Cervantes (Don Quijote), Lope de Vega, J. Milton (Az elveszett paradicsom), Corneille (a Cid, Teleki Ádám for­dításában), Racine (Iphigenia), Moliére, La Fontaine, Lesage (Gil filas de Santillane), J. Swift stb. E felsoro­lás önmagáról beszél. Összehasonlíthatatlanul gazdagabban van képviselve a francia és német felvilágosodás, a klasszikus német iro­dalom, a romantika és a kibontakozó angol és francia rea­lizmus. Mindenekelőtt, a francia forradalmat tárgyaló politikai irodalom és történettudomány. Bizonyára Gedő könyvtárának első darabjai közt kell számon tartanunk Helvetius: A természet igazi rend­szere című művét, melyet az unitárius kollégiumi tanul­mányok idején kéziratban szerzett meg. De talán az ak­tualitása miatt Erdély-szerte igen népszerű Voltaire, Henriás-á­t is (Pozsony 1789, Szilágyi Sándor fordítá­sában). A francia felvilágosodás óriása több más művét német kiadásban szerezte meg. Rousseau írásait (Emil, Vallomások, Az új Héloise és A társadalmi szerződés) ugyancsak. Nem hiányoznak Condorcet (Esquisse d’un tableau historique des prógres de I'esprit humainej, az an­ tik görög művészet esztétikája felé forduló, felvilágosult német Winckelmann (Geschichte der Kunst des Alter­tums), a „német Voltaire", Wieland, Mendelsohn, a ma­ terialista szabad gondolkozású Lessing (Laokoon, Emi­lia Galotti, Nathan der Weise stb.), Herder, továbbá a „königsbergi óriás“, I. Kant és L. Feuerbach munkái. A kor szépirodalmát, többek közt, Klopstock, a világiroda­lom géniuszaként becsült Goethe, valamint Schiller és Heine fémjelzik Gedő gyűjtésében. Német kiadásban vette meg Byron munkáit, magyar fordításban Victor Hugo, Dickens, W. Scott, Thackeray, Balzac stb. mű­veit. Ha a marosvásárhelyi Teleki Téka tekinthető ma „a francia felvilágosodás és forradalom egykorú emlékei leggazdagabb tárházának országunkban"20, valóság az is, hogy Gedőnek sikerült megszereznie néhány olyan forradalmi művet is, amelyek birtokába Teleki Sámuel sem jutott, így például, Leonard Meisters: Kurze Ge­­ schichte des französischen Reichstages bis zur Biirgerbeivaf­­fung nebst Neckers Vortrage, Zürich 1789; J.H. Campe: Brief aus Paris zur Zeit der Revolution, Braunschweig 1790; Animadversiones in Revolutionem, novumque sic dictum Systema Democraticum in Gallia, Viennae 1791; Robespierre und St. Just: Ueber die politische Lage von Frankreich, Leipzig 1794 című írásait; nem is beszél­ve a Martinovics Katéchisisse-ről. A francia forradalmat és a polgári Franciaországot taglaló, illetve Napóleonnal foglalkozó történelmi mun­kákat Gedő kedvenc olvasmányai és szerzeményei között kell említenünk. Azokat előszeretettel ajánlotta olvasás­ra fiának is. Érthető, hogy egy szúróvizsgálat is több mint 40 ilyen írást hozott felszínre. Elsősorban Thomas Paine, Migne, Louis Blanc, Lamartine, Thiers stb. munkáit. Az alapvetően társadalomtudományi érdeklődésű Gedő talán csak James Cook, Alexander Humbold, J.G. Forster és D. Humphry útleírásaival, Ch. W. Hufeland jénai professzor és K. Struwe orvostudományi tanulmá­­ nyaival, Humphry Davy, Stephens Henri és J.A. Chap­­ tal­agra tudományi műveivel, illetve több gyakorlati­műszaki és népszerűsítő vegyipari, útépítészeti, mező­­gazdasági stb. vonatkozású könyvvel lépte át ilyen jel­legű bibliofíliájának területét. A Gedő-könyvtár jelentős hányadát a magyar könyv­kiadás termékei teszik ki. Feljegyezték róla, hogy „nem­

Next