Művelődés, 1982 (35. évfolyam, 1-12. szám)

1982-05-01 / 5. szám

szívesen segít a darabválasztásban, hiszen a színház tárából nem egy mű alkalmas e sajátos színpadra. Felelősséggel taglalták a megbe­szélés részvevői a népszínházak tag­jainak szakmai képzését , tovább­képzését. Sok mindenben segíthet a színház e téren is. Éppen színházi szakember tette szóvá ennek szüksé­gét, és már ott helyben a megoldásra is megtalálták az alkalmas formát. A művészeti népiskola keretében mű­ködő rendezői és színjátszó kurzusra a népszínház rendszeresen irányít hallgatókat. A szakmai képzésnek ezt a módját egyébként eddig is igénybe vették. Éppen a megbeszélésen az alakuló népszínház 11 tagja kapta kézhez a művészeti népiskola végzős oklevelét. Természetesen, a szakmai képzés­nek nem ez az egyedül járható útja. A hivatásos színház — amint ígére­tet is tett erre — időszakonként né­hány színésszel demonstrációkat is szervez, és amint az udvarhelyiek, bizonyosan a Kézdivásárhelyi Nép­színház is kap majd meghívást a szentgyörgyi színház színpadára a vendégszereplésre... Később pedig, miután a népszín­ház egy évada lezárult, színészek köz­reműködésével ízeire lehetne szedni egy-egy előadást — még jobb, ha va­lamennyi előadást —, együtt megbe­szélni a következő évad játékrend változatait... A színház nagy szeretettel fogadta a „kistestvért“. A kapcsolatok gyü­mölcsözővé válása viszont már mind­két félen múlik. Ne zárkózzék önma­gába a népszínház, de hajoljon felé­jük megbecsüléssel, gondoskodással a nagyobb testvér, a hivatásos szín­ház is... Közös közönségük javára. A népszínház alapítása napján eső után érkeztünk az udvarterek, patinás­kedves házak városába. Mintha frissen mosták volna még az utcaköveket is; a kék, zöld, sárga házak valósággal tün­dököltek. Az előadás után — miközben a mikrobuszban Csíki Piroskát, a me­gyei művelődési elnököt hallgattam, aki a népszínház jövőjéről beszélt — mint­ha Szabó Szende szőke haját, szép, tiszta arcát láttam volna megvillanni, társulata kedves hangját véltem hallani. „Megőrizlek"... Az élményt megőrizzük, de valójá­ban most vettük igazán gondunkba­­gondolatainkba Kovászna megye első népszínházát. Mindannyian, akikre nemzetiségi színházkultuúránk e legfia­talabb színházának további sorsa tar­tozik. BÉRES KATALIN 10 Temesvári amatőrfilmesek A temesvári Vasutas Klubban működik az amatőrfilmesek Cineclub szakköre. Az országunkban tevékeny­kedő néhány száz hasonló kör kö­zül a temesvári az egyik legrégibb. Megalakulását 1957. november 18- tól számítjuk, kezdettől fogva a Vasu­tas Klub nyújtott otthont számára. A kör létrehozásában nagy szere­pet játszott Dragoș Sandu és Eugen Sandu. A két testvér alapító tagja a Cineclubnak. A többi állandó tag, kö­rülbelül 20 ember, különböző korosz­tályú, nemzetiségű és felkészültsé­gű. Mindannyiuk közös vonása a film, a szépség és a gondolatiság iránti sze­retet. Vannak köztük munkások, technikusok, mérnökök, művészek, főiskolások és tanulók is. Évről évre érdeklődők, új tagok keresik fel és kapcsolódnak be a kör tevékenysé­gébe. Az eddigi termés: rajzfilmek, j­átékf­ilmek, tudományos-technikai és munkavédelmi filmek, fehér-fekete, színes vagy kombinált (amelyekben váltakoznak a fekete-fehér és színes képek) változatokban. A rendezői, szövegírói, vágói és ze­nei munkát mind-mind a kör tagjai végezték. Minden alkotás legfőbb jel­legzetessége a mély gondolati tarta­lom. A hazai és nemzetközi fesztivá­lok által megállapított 15 percnyi vagy ennél nem sokkal több időtar­tam alatt érzékeltetniük kell a gon­dolati töltetet. A cél elsősorban nem a szórakoztatás, inkább a munka, a közélet helyi jellegzetességeinek ne­velő célzatú ábrázolása. A 25. évfordulója megünneplése előtt álló Filmes Klub (Cineclub) az 1981-es évben is gazdag tevékenység­gel büszkélkedhetik. Munkájuk si­kerét jelzi, hogy valamennyi országos és megyei filmfesztiválon nagy elis­merésben részesültek. A tavaly februárban a Fogarasi Képer­nyő fesztiválon vettek részt, márciusban pedig a Temesváron megrendezett politikai filmek gálabemutatóján, a­­melyet a BKP megalakulásának 60. évfordulója alkalmából rendeztek meg. Itt bemutatásra került a Test­vérek (Fradii) című film, amely a bá­náti románok szerepét és részvételét ábrázolja az 1877 —1878-i független­ségi háborúban. A mag (Sámin­a) című film Románia fasiszta iga alóli felszabadulásának 30. évfordulója al­kalmából készült, és a vasúti dolgo­zók illegalista harcát ábrázolja 1944. augusztus 23-a hősi napjaiban; ri­portfilmek, amelyek Nicolae Ceaușescu elvtársnak, a RKP főtitkárának Temes megyei látogatása alkalmából készültek; termelési témájú filmek, amelyek a munkatermelékenység fokozását szolgálják. A Cineclub a Megéneklünk, Romá­nia fesztivál szakaszain méltóan kép­viselte Temesvárt és Temes megyét. Az országos döntőre a következő négy filmmel jutottak tovább: a Temesvári Észak-Délnyugat című riportfilm a helyi vasúti hidászok munkáját mél­tatja; a Vásároljatok manökent szel­lemes, ötletes kivitelezésű munka­­védelmi film, amely a Megéneklünk, Románia fesztivál nagydíját nyerte el; az Óriás c. dokumentumfilm a lov­­rina kutatóállomáson a termékeny kukorica-, búza-hibridek előállításá­ban elért eredményekről számol be. Az ésszerű táplálkozás című film az egészséges és ésszerű táplálkozás ér­dekében készült és került bemuta­tásra. In memoriam című filmjük film­metafora; a felejthetetlen emlékű, tragikus hirtelenséggel, szívinfark­tusban elhunyt Sandy Dragonnak, a Cineclub kezdeményezőjének és lelkes szervezőjének életéből meríti témáj­át. Terveztek 2 mezőgazdasági témá­jú riportfilmet is. A vasúti dolgozók munkájának köréből merítették újabb kisfilmjük témáját. A Temes megyei szakszervezetek plenáris ülése alkal­mából a Cineclub a megyei vállalati táplálkozás megszervezéséről készí­tett filmet. Filmezőgépükkel felke­resték a vállalatok mikrokantinjait, élelmezési egységeket és falatozókat látogattak meg, hogy a gyárkapun belüli étkezési módokról is tájéko­zódjanak. — Véleménye szerint mi a filmezés funkciója? — tettük fel az első kérdést Moise Vasile mérnöknek, a Cineclub lelkes tagjának. — Kirándulások, túrák, események alkalmából a családban vagy baráti körben is lehet filmezni. Ilyenkor me­chanikus felvételekről beszélünk. Életesemények, szemünk elé táruló lenyűgöző látványok, történelmi vagy természeti műemlékek rögzí­tése abból a célból történik, hogy azt utólag a családban rokonoknak vagy barátoknak bemutassa, visszaper­gesse az ember. Ez is egy módja a fil­mezésnek, de a továbbiakban mégis arról a filmezésről beszélgessünk, amely egy Filmes Klubban történik szervezett formában. Filmezni, véleményem szerint, el­sősorban sajátos magatartásformát jelent. A Vasutas Klubban működő Cineclub megalakulása első percei­től fogva azt a célt tűzte ki, hogy kö­zönséghez szóljon, társadalmi funk­ciót töltsön be. Ahhoz azonban, hogy

Next