Művelődés, 1996 (49. évfolyam, 1-12. szám)

1996-10-01 / 10. szám

yy­ zettel jóllakni a finom húslevesből és puhára sült ma­jorságból, ami első napon volt. (...) Egy kis délutáni pihenő után megint összejöttek, de az már beszélgetés és barátkozás volt. És azután is így volt ez minden esztendőben. (...) Vacsora után néha társasjátékot játszottak, ahol kö­rülröpültek a szellemes mondatok replikázva és nagy volt a kacagás és mulatság. Egy ilyen estére különösen emlékszem, amikor Kuncz Aladár volt a tanár, aki a főherceget - néha Molter, néha Dsida Jenő - vizsgáz­tatta. Akármilyen hülyén válaszolt a főherceg, a tanár meg kellett magyarázza, kimagyarázza a leglehetetle­nebb választ is, hogy a főhercegnek igaza legyen és persze átmenjen a vizsgán. Én mindig nagy pártolója voltam a művelődésnek, segítettem is könyvtárat alapítani a faluban, látva, hogy mennyi tehetséges ember van nálunk. Este beszéltem Jánossal, akkor mindenki lefeküdt és tudtunk kettes­ben lenni, hogy kár volna ki nem használni az írókat a nép művelésére. Így történt, hogy a másnapi gyűlésen János megkérte őket, ne rohanjanak el az utolsó dél­után, de adják meg azt az örömöt a falu népének, hogy olvassanak fel a műveikből. (...) Olyan népszerű lett ez az utolsó délután, hogy más helyekről is jöttek, és a vé­gén János az utolsó napra küldött meghívást román és szász íróknak is, hogy ismerkedjenek és közeledjenek egymáshoz az alkotó szellemek. (...) Olosz Lajos, a nagy sportember egyszer azt indít­ványozta, hogy az utolsó napi szereplés helyett men­jünk egy havasi kirándulásra. Akkor még járt Galonyán a fakitermelő kisvasút. Azzal mentünk fel az Isten széke alattig. Egy nagy, hosszú kaliba előre el volt készítve, hogy kint tudjunk halni. Úgy emlék­szem, a családon kívül vagy tíz író vállalkozott erre. Még Berde Mária is. Gyönyörű idő volt, friss, illatos a levegő. Mikor este lett és mindenki elhelyezkedett, nagy tüzet gyújtott a vadőr, ami éppen olyan hosszú volt mint a kaliba, egész fák voltak rádöntve s égtek csillogva. Kádár Imre - aki mikor János átvette a ko­lozsvári színházat, a János kérésére igazgató és rende­ző lett - mivel a tűz olyan volt, mint a színpadi világí­tás, nem tudott ellenállni, hogy annak is ne használja. Oda állította Berde Máriát, aki akkor már pizsamában volt, és Dsida Jenőt, aki annyira tele volt boldog inspi­ráló lánggal, hogy csak versben beszélt, beszélt és Má­ria válaszolt. Zengett a hangjuk a csendes erdőben és mélyen vésődött belénk az a tudat, hogy a magyar költők milyen tehetségesek. Felejthetetlen éjszaka volt. Erről az útról emlékezik Olosz Lajos is a Hava­son című versében, melyet Jánosnak dedikált s még 1971-ben is, mikor megküldte nekünk a versei új ki­adását, ebből a versből idéz a dedikációban: „Szédítő mélységeknél véget ért az út. / Úgy zuhant le, mint a kút fala. Párkányra kúsztak / és halványkék köd alól / felragyogott reánk rengeteg erdők / sötétzölden rin­gó alpesi tava. Kemény Jánosnak és feleségének az is­tenszéki kirándulás boldog emlékével." Úgy látszik, az írók számára is felejthetetlen lehetett ez az út, s Já­nosnak és nekem ez volt a legnagyobb elégtétel. (...) Ha Vécsre megyek, most már egyedül, a János sír­jához, jönnek velem az emlékekben a sok-sok kedves írók is. A régi vendégek. A teljes szöveg Maroshévízen a Kemény családtól a Kemény János Alapítványának adományozott anyagban található meg cím és aláírás nélkül. Krónika Május 3- án a Csíkszeredai Corvina Könyvesházban bemutatták Cseke Péter Vigyázó torony (Beszél­getések Debreczeni Lászlóval) című kötetét. Há­zigazda Szatmári László volt. (Hargita Népe, máj. 4.) - a Csíkszeredai Golden Galleryben Gaál András pasztellképeiből nyílt kiállítás. (Hargita Népe, máj. 4.) - Sepsiszentgyörgyön a Megyei Könyvtár Gábor Áron-termében kortárs fiatal írók talál­koztak olvasóikkal. Jelen volt Balázs Imre Jó­zsef, Bencze Annamária, Fekete Vince, György Attila, Karácsonyi Zsolt, Kelemen Hunor, Laka­tos Mihály, László Noémi, Lövétei Lázár László, Orbán János Dénes, Papp Sándor Zsigmond, Sántha Attila, a beszélgetés irányítója Bogdán László volt. (Háromszék, máj. 4.) 4- én megtartotta millecentenáriumi ünnepi közgyűlését az Erdélyi Múzeum Egyesület Ko­lozsváron a Protestáns Teológia dísztermében. A rendezvény fénypontja Jakó Zsigmond em­lékbeszéde volt. (Szabadság, máj. 6.)­­ Körösfőn zajlott le az immár hagyomá­nyossá vált kalotaszegi népdalverseny a Riszeg­­tetőn. A környékbeli iskolák képviselőin kívül sok külföldi részvevője is volt a rendezvénynek. Itt osztották ki először a Pro Kalotaszeg-díjat, a vidék támogatásáért, legtöbbet tett alapítvá­nyoknak. (Szabadság, máj. 6.)­­ Erdőszentgyörgyön leleplezték Rhédey Claudia mellszobrát, Székely József alkotását. A Rhédey-palotában a főúri család disznatói ágá­ról tartott előadást Csősz Irma, Nagy Szőke Péterné, Bíró Salat Anna, Bálint Beáta és Faza­­kas Mariska disznatói nótákkal működött közre. A meghívottakat Bartos Miklós iskolaigazgató mutatta be, Osváth Magdolna a székelyud­varhelyi szobrászművészt méltatta, Beke Sán­dor az ugyancsak székelyudvarhelyi Erdélyi Gondolat kiadó köteteit ismertette. (Népújság, máj. 7.) 5- 12-e között Nagyváradon ötödik alkalom­mal tartották meg a Varadinum rendezvényso­rozatot, melynek keretében volt könyvbemuta­tó, tudományos ülésszak, tárlatmegnyitó, sajtó­történeti kiállítás színielőadás, kórushangver­seny, ifjúsági művelődési vetélkedő, polgári fó­rum, ökumenikus istentisztelet. (Bih­ari Napló, máj. 7-14.) - Szatmárnémetiben hazai magyar és román, valamint külföldi színtársulatok részvételével

Next