Művelődés, 2002 (54. évfolyam, 1-12. szám)

11. szám

bánsági turizmus kezdeteiről. A konferencia közgyűléssel zárult, melyen elhatározták, hogy a jövő évi témakör a 20. század­­ öröksége marad és a jövőre kiírt pályázat témája is ez lesz. A két­­ nap folyamán összesen 27 előadás­­ hangzott el, melyen több mint 70­0­­ személy vett részt. A vendégfő­t adó aradiak kitűnő körülménye­­et teremtettek a konferencia szá­­­­mára, mely nagyban hozzájárult­­ annak sikeréhez. Délután 18 órá­­­­tól a várossal ismerkedett meg a­­ társaság, Pávai Gyula és Ujj János­­ vezetésével, majd este hangver­­­­­senyt hallgattak meg a minorita templomban. A vasárnap szak-­t mai kirándulással telt. Megismer­ [ kedtek Temesvár műemlékeivel, Pálkovács István vezetésével, Vi­ [ lágoson a Bohus-kastéllyal, Boros­­[ jenőn a római katolikus templom­­[ mal és a Rákóczi-várkastéllyal. Vajda Sándor bemutatta Dió­­­­szeghi László festményeit, majd­­ megvendégelte a társaságot saját­­ kertjében. Turulmadaras települések találkozója A Partiumi és Bánsági Műem­lékvédő és Emlékhely Bizottság által meghirdetett turulmadaras emlékművek felmérő programjá­nak ötlete 2000. október 8-án, Szé­­kelyhídon született, amikor fel­avatták az eredeti állapotába viszszaállított turulmadaras mil­lenniumi emlékművet. Ekkor ha­tározták el, hogy az adatok fel­dolgozásával elkészülő kötet ki­adásával egyidőben megszerve­zik a turulmadaras emlékműves települések találkozóját. A közzé­tett felhívásra egész Erdély terüle­­­­­téről érkeztek a levelek, adatok­kal, rajzokkal, fényképekkel. A felmérés korántsem teljes, hisz a felhívás nem jutott el mindenüvé, s a bizottság kutatói sem tudtak eljutni a távolabbi településekre. Ennek ellenére sikerült 38 felmé­rést feldolgozni, melynek alapján elkészült a Partiumi füzetek 20. kötete, Turulmadaras emlékmű­veink címen. : * Szeptember 21-én került sor a turulmadaras települések találko­zójára Székelyhídon, a református templomban. Több mint hetvenen gyűltek össze a Partium, a Bánság és Erdély, közel húsz településé­ről. Gavrucza Tibor lelkipásztor mint házigazda, majd Dukrét Gé­za a PBMEB elnöke köszöntötte a vendégeket. Bodó Zoltán helybeli plébános szolgálata után Gav­rucza Tibor a templom, Nánási Zoltán Székelyhíd történetéről, Borbély Gábor a turulmadár jel­képéről és a millenniumi emlék­művekről tartott előadást. Ezután a könyvbemutató következett. Dukrét Géza ismertette a felmérő program sikerét, melynek ered­ménye a kötet. A jubileumi kötet­nek méltó témája a turulmadaras emlékművek bemutatása. Majd emléklapot és a kötet tiszteletpél­dányát nyújtotta át a települések képviselőinek. Többen hozzászól­tak a meghívottak közül: Vékás Albert Tusnádról a kisgalamb­­falvi emlékműegyüttes megmen­téséről, a találkozó jelentőségéről beszélt. A hét vezérre emlékeztet­ve hét fenyőfacsemetét hozott a Csíki-havasokból, az ezeréves ha­tár helyéről. Hozzászólt Máthé Attila, a Petőfi Sándor Egyesület titkára Fehéregyházáról, Koncsag László plébános, Csíkszeredából, Lakóné Hegyi Éva ny. muzeoló­­us Zilahról, Anzik Antal tanár úrközújlakról, Cserák Béla lel­kipásztor Biharról, Székely Antal tanár Ombodról, Szőcs Lajos taní­tó Korondról, Lőrincz Lajos alpol­gármester Bihardiószegről, B. Si­mon György tanácsos Szilágy­­bagosról, akik e felmérés jelentő­ségéről, történelmi örökségünk védelméről, a jövő generációjának neveléséről beszéltek. Az ilyen felméréseket tovább kell folytatni. Többen példaértékűnek nevezték e találkozót. Milotai János 84 éves székelyhídi lakos a hajdani em­lékmű avatásáról mesélt, melynek részese volt és elénekelte az akkor elhangzott megzenésített verset a turulmadárról. A találkozó a Szé­kelyhíd főterén található millen­niumi emlékmű koszorúzási ün­nepélyével folytatódott. A szé­kelyhídi férfikórus éneke után Dukrét Géza és Gyarmati Gábor Bihart, Major Miklós a Szilágysá­got, Pálkovács István a Bánságot, Bara István Szatmárt és Szőcs La­jos a Székelyföldet képviselve kö­zösen koszorúzott, majd Nyakó József az RMDSZ Bihar megyei Szervezete nevében, B. Simon György és Balla Ferenc a Szilágy­­bagosi Polgármesteri Hivatal ne­vében, Koncsag László, Ferencz Szabolcs, Tompos Sándor és Ve­res Judit a Csíkszentmártoni Pol­g­­ármesteri Hivatal nevében he­­vezte el koszorúját. Koncsag László Csíkszeredai plébános szív­hez szóló beszéde és imája után elénekelték a Szózatot. Ezután a társaság megtekintette a Kéri Gás-B­ár doktor által összeállított kiál­tást a székelyhídi emlékmű tör­ténetéről. Ebéd után meglátogat­ták Csokalyon a nemrég felava­tott Fényes Elek-emlékparkot, Bihardiószegen az alig egy hete a talapzatára visszahelyezett Kos­­suth-szobrot, melyet Gellért Gyu­la református esperes mutatott be. Sass Kálmán 1904. április 17-én született Gálospetriben, kisbirtokos család­ból. Iskoláit a máramarosi, nyír­bátori, majd a nagykárolyi piaris­ta gimnáziumban végezte, utána a kolozsvári teológiai főiskolát. Két évig németországi és svájci ta­nulmányúton vett részt, ahol egy sor nemes eszmét sajátította el. 1931 után Sulyok István püs­pök mellett dolgozik,1932-ben a mezőtelegdi református egyház­­község lelkészi hivatalába hívták, ahol példás munkát végzett az ősi templom rendbetételében, meg­alakította a nőszövetséget, le­gényegyletet, bibliakört. Megírta­­ Mezőtelegd történetét. 1936-tól Érmihályfalva refor­mátus lelkésze, több mint húsz évig. Itt kölcsönkönyvtárt alapí­tott, megszervezte itt is az összes belmissziói alakulatot. A háború alatt is a magyarság sorskérdései foglalkoztattak. A hitben és a ma­gyarsághoz való ragaszkodásban látta a megmaradás legfőbb esé­lyét. 1945 után megalakította a Ma­gyar Népi Szövetség érmihály­­falvi fiókját, amelynek elnöke lett. Később rá kellett döbbennie, hogy a Magyar Népi Szövetség a Ro­mán Kommunista Párt egyik fiók­szervezetévé vált. Sass Kálmán lelkészi közös­ségszervező munkássága, párat­lan tekintélye, népszerűsége az Érmelléken vörös posztó volt a hatalom számára. 1947-ben letar­tóztatták fasiszta magatartás, iz­gatás, szabotázs vádjával. Mivel 1944-ben az Érmihályfalva kör­nyékén elesett partizánokat tisz­tességesen eltemette, Maléter Pál­tól két köszönő levelet kapott. Ez mentette meg a további börtön­­büntetéstől. De 1957-ben, az 1956- os magyar forradalom után, ugyanezek a levelek lettek a vég­zetes bizonyítékok ellene. 1957. február 5-én tartóztatták lz

Next