Művelődés, 2019 (72. évfolyam, 1-12. szám)
2019-06-01 / 6. szám
Szente B. Levente „...felpolcoltam a meséskönyveket” Beszélgetés Faluvégi Anna íróval, költővel Életem az írásról szól, irodalomhoz fűződő szeretetem egész kicsi korban alakult ki. Iső írásaid, könyvismertetőd, majd első verses köteted az A neved te vagy címmel jelent meg. Eltelt utána az idő. Miként emlékszel vissza a kezdetekre? Az első fogadtatások milyenek voltak? Életem az írásról szól, irodalomhoz fűződő szeretetem egész kicsi korban alakult ki. Négyévesen tanultam meg írni-olvasni, önszorgalomból balladákat, verseket tanultam, és mondtam fel, hétéves koromban írtam meg első versemet. Ez ösztönszerű cselekvés volt, csak később tudatosult bennem a vers, mint szépirodalmi alkotás fogalma. Mondhatom, az írás lételem számomra, ez végig kíséri életem. Az első könyvem 2002-ben jelent meg A neved te vagy címmel, de ez a kis kötet nem tartalmazta összes, addig megírt versemet. Úgy is fogalmazhatnék, hogy egy picinyke ízelítő volt munkásságomból. Kaptam rá anyagi támogatást utólag a Somogy Megyei Önkormányzattól, de ez még a kiadás árát sem fedezte. A könyvem megjelenése előtt több újságban közöltem cikkeket, novellákat, verseket, valamint a magyarországi Avana Magyar Sci-Fi Egyesület HungaroCon kiadványában is jelent meg novellám 1999-ben. Több novellapályázaton is nyertél, tudom, hogy eléggé széles skálán mozogsz az írott szó adta területen: fantasy, thriller, horror, mélyrealista, ezoterikus filozófia, néprajzi ihletésű témákban írtál és írsz. Hogyan illeszkedik be ide a szépirodalom? Verset írsz, novellát. Témáid átfedik egymást, vagy utóbbiaknál azért a valóság talaján maradsz? Mi ad ihletet egyikhez, másikhoz? Az 1997-ben a dunakeszi városi könyvtár által meghirdetett novellaíró pályázaton II. helyezést értem el a Csend című novellámmal, ami a Szél fúj szívemben című kötetben jelent meg 1998-ban. Igen, több műfajban írok, és ez annak tudható be, hogy érdeklődésem elég sok területet magába foglal. Szeretek felfedezni új dolgokat, vagy a meglévőkben észrevenni az újat, esetleg máshogyan szemlélni azokat. Úgy vélem, hogy az ember élete során nagyon sok mindent megtapasztal, megél, folyamatosan tanul, bölcsességre tesz szert. Ez a sokszínűség ad ihletet számomra, az állandóságban a változás, és a változásban az állandóság. Nem törekszem feltétlenül szépirodalmi művek alkotására. Az adott téma határozza meg, hogy milyen stílust fog hordozni a mű. Mélyrealista írásaimban a valóságot a maga nemében közelítem meg, nem szépítek, nem akarom máshogyan láttatni a dolgokat, mint ahogyan vannak. Alkotásaim alapja tehát a valóság, a fantázia vagy a racionális gondolkodás. Azt írod egyik bemutatkozó oldaladon: ott vagyok az emberek hétköznapjaiban, a könnycseppben, a mosolyban, ott vagyok a bukásban és felemelkedésben, ott vagyok a szárnyalásban, fantáziában, mesékben, a világegyetemben. Kifejtenéd? Ember vagyok és esendő. Ugyanazokkal az érzésekkel, gondolatokkal telítődve, mint mások. Nem egyformák a napok, néha mosolygunk, néha sírunk, néha elesünk, aztán felállunk, és folytatjuk utunkat. Mivel elég sok mindent megtapasztaltam életem során, tudom, milyen a szomorúság, a vidámság, a siker, a kudarc, vagyis minden, ami emberi. A mesevilág mindig is közel állt hozzám. Gyermekkoromban elég sokat betegeskedtem, legtöbbször mandulagyulladással nyomtam az ágyat. Ilyenkor viszont mérhetetlenül boldog voltam, mert magam mellett felpolcoltam a meséskönyveket, s belemélyültem azokba, amik nemcsak átsegítettek Faluvégi Anna író, költő, újságíró