Művelődés, 2022 (75. évfolyam, 1-12. szám)
2022-05-01 / 5. szám
enciklopédia emlékezetükben. I. Ferenc József alighogy letette 1867-ben (az osztrák–magyar kiegyezés után – szerk. megj.) a királyi esküjét, a kufsteini vár fogságából időközben kiszabadult Haller Ferenc gróf máris utasította Siller József nevű tiszttartóját a hármas tömegsír bekerítésére. Föléje hársfákat ültetett, de ezzel egyelőre ki is merült a kegyelet aktusa. Az emlékfelhagyásra gyűjtés indult – a mozgalom kezdeményezői a Fehéregyházával szomszédos Héjjasfalva ifjai voltak, azonban nagyon kevés összeget gyűjtöttek össze, így átadták az ügyet az Erzsébetvároson székelő, Felső-Fehér vármegyei főispánnak, Haller Ferenc grófnak, majd ennek nyomán alakult meg 1869. január 30-án a Petőfi-síremlék Egylet. A Segesvár központú Nagy-Küküllő vármegye létrehozása után a megye hivatalosságai átvették 1876-ban az emlékállítás ügyét. A korabeli lapok folyamatosan tudósítottak a törekvésekről, a gyűjtésről, a Fehéregyházán megalakult síremléktársulatról, s annak tagjairól: gróf Haller Ferenc elnökről, Bartha Miklós, Mihály Lajos, Kozma Ferenc, Szoboszlai Károly urakról, de nem említették a legfőbb mozgatót, a bizottság titkárát, a héjjasfalvi születésű, de Fehéregyházán szolgáló református lelkipásztort, a mindig szerény Balás Imrét. Az egylet Segesváron tartott 1887-es közgyűlésén határozatot fogadtak el a gyűjtőívek kibocsátásáról, és országos akcióvá szélesítették az emlékállítás ügyét. Közben a beteg Haller Ferenc helyére gróf Bethlen Gábort, Nagy- és Kis-Küküllő vármegyék főispánját választották. Végül 1895-ben, huszonöt évi gyűjtőmunka után Bethlen Gábor gróf indítványára kimondták: „Állíttassék a fehéregyházi határon, a közös honvédsírok fölé egy gúla alakú emlékoszlop, Segesváron, a Várban, a vármegyeház előtti téren, annak a csatatérre néző pontján pedig helyeztessék el Petőfi ércszobra.” A fehéregyházi emlékmű és a segesvári Petőfi-szobor talapzatának tervét rábízták a segesvári vármegyeház és református templom építőjére, Alpár Ignácra. A segesvári Petőfi-szobor és a fehéregyházi emlékmű csúcsát díszítő turul elkészítésére a gyergyócsomafalvi születésű Köllő Miklós szobrászt kérték fel. A mintegy kilenc méter magas emlékoszlopot szürke gránitkövekből állította össze a Bosin-féle vállalkozás. Pályázatot nem hirdettek. Az építész a tervezést ingyen vállalta, míg Köllő Miklós számára annyira megtisztelő volt a feladat, hogy a tiszteletdíj nem is érdekelte igazán. Közel fél évszázadot, pontosabban negyvennyolc évet kellett várni ahhoz, hogy 1897-ben, a szabadságharc hőseinek vérével áztatott rögökre méltó emlékmű kerüljön. A segesvári Petőfi-emlékek végrehajtó-bizottsága 1897. július 31-re, a költő halálának évfordulójára tűzte ki az emlékműavatás napját. Június 14-i dátum áll azon a hivatalos meghívón, amelyet az ország szinte minden részére kiküldtek. Sajnos a végrehajtó bizottság elnöke, gróf Bethlen Gábor nem élhette meg az emlékmű és a szobor avatását, ugyanis harmincöt nappal a jeles alkalom előtt hirtelen elhunyt. Országos lapokban jelentek meg beszámolók és tudósítások a készülődő ünnepségről, az érkező küldöttségekről, a csatáról, Petőfiről és elesésének körülményeiről. Az emlékművet és a szobrot 1897. július 31-én avatták fel, egy ezreket megmozgató országos ünnepség keretében. Ez a nap indította el a megemlékezések, a Petőfi-ünnepélyek sorát. A nagy nap eseményeiről a korabeli lapok sem feledkeztek meg. A Vasárnapi Ujság 1897. augusztus 8-i számából idézek: „Július 31-én, a segesvári ütközet negyvennyolczadik évfordulóján, ünnepi zajtól volt hangos a Nagy-Küküllő különben csendes, nyugalmas völgye Fehéregyháza és Segesvár között. Mint valami búcsújáró helyre, zarándokolt oda az emlékezetes napon a nemzeti kegyelet. Fehéregyháza lankás mezején koszorú- és virágdísz borította a »névtelen hősök«-nek immár méltó, díszes emlékkel megjelölt közös sírját, kik ott estek el a költővel együtt s kiknek ifjú szívéből ott folyt ki a vér »a harcz mezején«. Segesvár bástyájának festői magaslatán, magyar szívek dobogása, az édes magyar szó zengése s mozsarak durrogása közben hullott le a lepel Petőfi ércszobráról. A tüneményes pályafutású lánglelkű költő mitikus alakja büszke fenséggel jelent meg újra a részben idegen nyelvű nép között, hogy halhatatlan őrszemként most ott a bástya fokán őrködjék a magyar nép, a magyar haza szent ügye fölött, amiért negyvennyolc évvel ezelőtt odalenn, a völgyi síkon ifjú életét áldozta.” Ez alkalomból Jókai Mór, a Petőfi Társaság elnöke írt köszönőlevelet Balás Imre lelkipásztornak. Mindkét helyszínen olyan személyiségek jelentek meg, mint: Sándor László, Nagy-Küküllő vármegye főispánja; Szász Gerő református esperes; Gyulay Pál történész, író és költő; Bartók Lajos költő, drámaíró és szerkesztő; Pósa Lajos költő, meseíró és dalszerző; Eszterházy Kálmán politikus; Mikó Árpád, Udvarhely megye főispánja; valamint Ugron Gábor székely politikus, országgyűlési képviselő. Egy évvel később, 1898. július 17-re az időközben elhunyt Haller Ferenc gróf lánya, Haller Lujza grófnő csodálatos parkot teremtett az emlékmű körül, és elkészíttette, majd ereklyékkel berendezte az emlékházat, illetve őrzőjének lakását. A segesvári Petőfi-ünnep 1899-ben. Bartók Lajos költő beszédet tart a fehéregyházi csatatéren. Goszleth István fényképe (archív) LXXV. évfolyam 2022. május 15