Művelt Nép, 1947 (1. évfolyam, 1-11. szám)

1947-07-15 / 1. szám

2 Mert az ember nemcsak akarja a változást, az újjászületést, hanem fél is tőle. Ezért mint Upton Sinc­lair helyesen állapítja meg egyik tanulmányában, előbb megpróbálja a változást átélni szellemi életé­ben, fantáziájában, az érzelemvilág síkján. Ebben van­ segítségére az embernek a művészet. A zavaros képek kuszaságában rendet­­teremt Csak a tiszta művészet képes arra, hogy ebből a vágyból tetteket for­máló erőt és akaratot váltson ki. Pia a művészet nem ezt cselekszi, nincs rá szükség. Pusztuljon el az, ilyen művészet Az élet: mozgás. Minden ami az életet megállítja, mozgásában, fejlődésében feltartóz­tatja, kiteljesülésében megakadá­lyozza — erkölcstelen, mert életeire-Végre is a művészet harmóniára törekszik. Ez a végső és legmaga­sabb célja. A szocializmus ugyan­ezt a harmóniát keresi. Az igazi művész tele van emberszeretettel, a közösség szeretetével, gondjával és nyugtalanságával. Hiszen ha nem így volna, nem törekednék arra, hogy alkosson, akkor elég volna számára, hogy önmagában élje át, a művészi élményt akkor elég vol­na számára a fantázia munkája. A közlés vágyában benne rejlik a kö­zösség után való vágyakozás. A művész közlési vágya és a tö­megek kulturszomjúsága, az „éhe a nénnek” kell, hogy egymásra­­talál­janak és ezt a találkozást kell elő­segíteni a Munkás Kulturszövet­­ségnek. És nem vállalkozik hiába­való, meddő munkára, hiszen a szép­ség utáni vágy ott él mindenki lelkében, ott szunnyad a legegysze­rűbb emberben is. Hiszen m­inden valamirevaló ember megél magá­ban egy másik életet is, egy szeb­bet, igazabbat mint amilyent a va­lóságban él. A művészet telke benne van a va­sat formáló vasmunkásban, a gyan­­taszagú asztalosm­űhely robotosá­­ban, még a mosónőben is, aki a gőzöl­gő teknő felett, nyugalomról, ken­yérről és tisztaságról ábrándo­zik. A művészet lelke ott él a föld­művesben, a föld virágillatos dalai­ban, a népmesékben és ott él a bánya mélyén csakúgy, mint az érizzetállv­ányokról elhangzó fütty­szóban. A világ tele van muzsika-Az érzelmi élet szabadsága nélkül soha szabaddá nem lehet az ember. Utat kezdünk építeni. Ú­j utat, a tiszta művészet és irodalom útját, hogy gyorsabban haladhassunk a szabadság felé. Szabadság és igazság! Mi köze van ezeknek a politikai hangzású szavaknak a művészetekhez? Tho­mas Mannal felelünk a kérdésre: „Igazság! A művészet és morál egyek lesznek benne. Nem vagyunk a moralitás nyegle esztétái. Ez a művészi ítélet sohasem csak eszté­tikai értelmű. Semmi sem jó, ami­nek nincs súlya az emberiség mér­legén és barbárnak tartjuk nem­csak az esztétikai, hanem­ egyúttal a morális kisebbrendűséget és az aljasságot is. Első­sorban a hazug­ság az, amelynek megvetésében ta­lálkozik a művész a moralistával. Csak az igaz, ami az életet gyara­pítja és csak az igazság gyarapítja az életet­. A szolgaság ellentéte az igazság­nak. Nekünk­­tehát harcolni kell a szolgaság szelleme ellen, hogy győz­hessen az igazság. Az ember igaz­séga * művénekt Iga­sság** az Író­és új összhangot, hogy az emberek megbarátkozzanak az új dolgok sze­líd ábrázatával, megismerjék az új lényegét, hogy azt ami a társada­lom méhében megszületésre vár, se­gítsék világrahozni Természetesen csak az igazi mű­vészet töltheti be ezt a nagyszerű embert és világot formáló törté­nelmi hivatást. nos. Erkölcstelen az olyan művé­szet, amely nem szolgálja az örök mozgást, a haladást, mely elsza­kad az élettől, amely nem él együtt a küzködő, gyötrődő és szenvedő embe­römegekkel. Az igazi művészetnek meg kell hallani az élet szívverését. Enélkül nem tudhat nagyot és igazán szé­pet, nem tudhat maradandót és örök dolgokat alkotni. val, minden csupa zene, csupa rit­mus, csak nem mindenki látja meg az igazi szépséget. De mindenki keresi, kutatja, hogy megtalálja és meglássa a szépséget, az életnek ezt a sugárzó tollú, zengő fehér ma­darát A tömegeket nemcsak a kenyér­ből, de a szépségből is kirekesztet­ték és amit odavetettek neki szép­ség és művészet címén, az nem volt egyéb durva hamisítványnál. Amire a Munkás Kulturszövetség vállalkozott az éppen az a feladat, hogy küzdjön a meghamisított m­ű­­vészet ellen,­­a futószalagon gyár­tott üres és mérgező hatású iroda­lom ellen és megismertesse a dol­gozókkal a művészet fényességét, az igazi fényt, amely áthatol a sö­tétségen és boldog ragyogásba vonja az életet és cselekvésre ösz­tökél. A művészet, az irodalom, a zene, a színpad és a tömegek kap­csolatát keressük és igyekszünk megteremteni, mert meggyőződé­sünk, hogy a dolgozó tömegek a művészet és irodalom segítsége nél­kül nehezebben érnek célhoz. Mű­vészet és irodalom és a színpadi játék pedig elsorvad, lélektelen for­malizmussá válik a tömegek eleven életével való kapcsolat hijján. Mi tehát az igazi művészet felé aka­runk utat mutatni, mely a népből indult el, a munka ritmusából, a küzdő életből, hogy azután fel­emelje az embert mostani éleidből, megszabadítsa a félelemtől, hogy szabaddá tegye az emberi halom igazsága. Igaz embereket kell nevelnünk. Tesszük ezt politikai és gazdasági harcokkal, a tudományos igazságok megismertetésével és­ a művészeteknek a dolgozó tömegek­hez való közvetítésével. Mindenki, aki részese a munkásmozgalomnak, vagy részt vesz a mi nagy társa­dalmi küzdelmeinkben, fel kell mér­nie a jelentőségét, annak a kultúr­­munkának, amelyet el kell végez­nünk, hogy a magyar városok és még inkább a magyar falvak dol­gozó tömegei felett megvirradjon a szépség és igazság hajnala. (—) Ad­atkerti Szabadért Színpad Szerdán, július 16-án */, 8 órakor PEEK O Y N T Ibsen színművének teljes színpadi előadása ____ Csütörtökön, július 17-én Ve 8 órakor ANDRY PIROSKA és DINU BADESCU felléptével AIDA Kedden, július 18-án ,1­8 órakor ANDAY PIROSKA és DINU BADESCU felléptével r A p M F N M­ialatt ezt a cikket írjuk és mialatt olvassák, minden bizonnyal valahol valame­lyik kávéházban, strandon, szerkesztőségben vagy párthelyiség­ben négy-öt magyar összehajol és éppen most beszéli meg az újabb sajtótermék kiadását Hosszasan vi­tatják meg az új lap nevét és ami­kor ebben megegyezn­ek, megálla­podnak a felelős szerkesztő és fe­lelős kiadó személyében. Ezzel az­után a nehezén túl is jutottak. A lapengedély és papírkiutalás elnye­rése már igazán gyerekjáték. Mi nem így csináltuk lapunkat, sőt egyáltalán nem csináltuk, mert lett magától az egészséges fejlődés következtében. Lapunk története (mert ebben is különbözik a többi lapoktól, hogy már első számának is féléves törté­nete van) a következő: a Munkás Kulturszövet­ség nagy nehezen, sok heroikus küzdelmen megedződve, vészelte át az inflációs időket, míg végre rendezett körülmények közé kerülve, nekiláthatott a munkának. Tavaly ősszel kezdte el a szervezési osztály munkáját és elsősorban Bu­dapest kulturális életét igyekezett felmérni. Ez a munka meglepő ered­ménnyel járt Kisült, hogy Buda­pest területén, anélkül, hogy külö­nösebb propaganda vagy utasítás hívta volna életre, több mint más­félezer kulturcsoport működik, me­lyek vezetői, a kultúrvezetők, leg­elhanyagoltabb és legáldozatosabb névtelen hősei demokráciánknak. Útbaigazítás és segítség nélkül, egymás munkáját és eredményeit nem ismerve, tájékozatlanul dolgo­zott Budapest területén, több mint ezerötszáz kultúrmunkás vezetésé­vel sok tízezernyi kétkezi és szelle­mi munkás, a magyar kultúra meg­­bepeületlen sztavhanovistái. A vidékről is érkeztek biztató je­lentések. Ott is dolgozni kezdett az a hajtóerő, mely a magasabb szel­lemi színvonal igényléséből fakad. Egymásután alakultak kultúrcso­­portok, népi színjátszó együttesek, munkás énekkarok, olvasókörök és zenekarok. Különösen zenei téren nyilvánult meg nagy érdeklődés a dolgozók körében, de egymásután alakultak a MKSz vezetésével kép­zőművész csoportok és képzőművé­szeti iskolák is a nagyobb üzemek­ben. Fölmértük a lehetőségeket, az adottságokat és elszédültünk a fé­nyes perspektívától. De egyben azt is látnunk kellett, hogy rendkívül sok és nehéz feladatot vállaltunk magunkra, amikor élére álltunk Ma­gyarország szellemi romeltakarítási és szellemi ú­jjáépítési munkájának. 1946 őszén már nyilvánvalóvá vált, hogy az MKSz kinőtt a gye­rekcipőből, leküzdötte a nehézsége­ket és ezzel egy országos hatósu­garú, számokban is kifejezve mo­numentális tömegmozgalom veze­tője és irányítója lett. Ennek a mozgalomnak elsőrendű szükségletévé vált egy olyan sajtó­termék, mely időről-időre tájékoz­tatja a dolgozók kulturális vezetőit egymás munkájáról, a MKSz veze­tőségének és szakosztályainak ak­cióiról és az ország demokratikus kulturális eseményeiről. Így és ezért született meg ez év január elsején lapunk, a Munkás Kulturhíradó, mely egyáltalán nem akart „lap" lenni, csupán, mint a neve is mu­tatta kulturhíradó, a kulturális ese­mények és a dolgozók kulturális híreinek hiteles regisztrálója. A lap első száma, a terveknek megfelelően 4 oldalon jelent meg, de már a második számnál kényte­lenek voltunk az oldal­számot lé­nyegesen emelni és azóta is 8—10 oldal maradt a lap állandó terje­delme. Olvasóink és napról-napra nagyobb számban jelentkező előfi­zetőink ugyanis többet vártak és követeltek a laptól a híranyag pon­tos közlésénél. Útbaigazítást, teore­tikus nevelést, kritikát, szakszerű tanácsokat, anyagot és szórakozást vártak a Munkás Kultur hír­adóin, tehát főleg­­ azt, amit más laptól meg nem kaptak. A szerkesztőség feladata kettős: jó lapot adni és egyben az olvasók kívánalmainak eleget tenni. Ennek a kettős feladatnak következménye lett azután, hogy a lap túlment a híradás határain és a tömegkultúra nélkülözhetetlen folyóirata lett Ro­vatok születtek, melyek tanítottak és rovatok születtek, melyek harcol­tak mindazokon a frontokon, tűtől ,a kultúrát támadás érte. Nem titkoltuk, hogy baloldali lap vagyunk, hogy kommunisták és szociáldemokraták szerkesztik, de lehetőséget adtunk mindig, hogy mások véleményét is megismerhes­sék olvasóink. De éppen baloldali mivoltunk, munkánkba vetett hi­tünk és szocialista öntudatunk pa­rancsát követtük akkor is, amikor akkor sem hallgattunk és akkor is támadásba lendültünk, amikor a baloldalon tapasztaltunk kultúra­­ellenes cselekedeteket Ez adta meg hitelünket olvasóink előtt és ez hozta meg fejlődésünk biztosítókat is, amikor tömegesen jelentkeztek kiváló írók, újságírók, tudósok, a kultúra szerelmesei, felajánlván se­gítségüket, írásaikat és tudásukat közben szűk lett a lap terjedelme is. Bővíteni kellett. Panaszok hang­zottak el amiatt, hogy lapunkat az utcán nem lehet megvenni. A mun­katársak gárdája új ötleteket a tömegkultúra fejlődése pedig új szükségleteket teremtett. így jutot­tunk el ahhoz az időponthoz, ami­kor elhatároztuk, hogy a Kultúr­­híradóból igazi, igényes folyóiratot teremtünk, olyat, mely alkalmas lesz arra, hogy továbbvigye a ma­gyar tömegek szellemi fölemelke­déséért vívott harcunkat. A­ demokrácia hozta divatba ná­lunk azt az örvendetes szokást hogy lapjaink címében, azok célki­tűzése nyer kifejezést A mi célunk nyilvánvaló: művelt nép, így lett a Munkás Kultúrhíradó­ból Művelt Nép, az ország egyetlen kultúrpolitikai folyóirata. Arra is büszkék vagyunk, hogy a mi la­punk nem anyagi vállalkozás és meg tudjuk tenni, hogy az ország legolcsóbb folyóiratát, adjuk ki, hogy ezzel is dokumentálhassuk, hogy lapunk elsősorban a dolgozók érdekeit szolgálja és az ő számukra íródik. Útjára bocsátjuk a Művelt Nép­et. Hisszük, hogy ez az út diadalmas lesz, mert ugyanezen az úton halad Magyarország is a jobb jövő felé, melynek letéteményese, hogy népe művelt nép legyen. Fejér István Nem véletlen az, hogy az igazi művészetnek össze kellett találkoznia a szocializmussal. Csak az igazi, csak a tiszta művészet tudja felkelteni az embertömegekben a szebb és jobb világ után való leküzdhetetlen vágyakozást. Munkás Kulturii­radó-tól Művelt Nép-ig A lélek szabadsága az értelem szabadsága. MŰVELT NÉP. Mwt áto/záMájegy w Wídné-i (iimdftet naponta! néregiissi és szereltessen farda*irobájáb* VILLAMOS forróvíztárolói Felvilágosítást készséggel adnak körzati Irodátok 5 IV, Eskü-út 5. szám II, Mártírok-útja 15. sz.­­ VIII, Baross-tér 2. szám V, Váci-út 74. sz. Budapest Székesfőváros ELEKTROMOS MŰVES

Next