Művelt Nép, 1948 (2. évfolyam, 1-6. szám)
1948-01-01 / 1. szám
948-as kultúryBPSBny nagybudapesti hírei A zenei verseny eddigi tanulságai Végetértek a nagybudapesti zenei verseny elődöntői. A zenei középdöntőt január 15—február 15-e között fogják megtartani központi rendezésben. Kerületi viszonylatban a középdöntőbe jutottak: I. ker. Szilágyi Erzsébet leánygimnázium énekkara Petőfi-gimnázium énekkara Magisztrat—Csoha hegedűkettős (Szilágyi-leánygimnázium) Koltay Ferenc ének Szász Hertha ének (Szilágyileánygimnázium) Bartha Irén zongora (Szilágyileánygimnázium) Erdélyi Sándor hegedű (Petőfigimnázium) II. ker. Marcibányi-téri ált. iskola énekkara Littkey Miklós ének (Toldi-gimn. Kalocsay Ottó ének Bíró Ágnes ének (Gizella-gimn.) Szalontai Ferenc ének Toldi-gimn. zongora-hegedű-gordonka hármasa Strauss István hegedű (Toldigimnázium) Illés Árpád zongora (Toldi-gimn.) Peterecz János zongora Vadász György zongora Müller Hugó gordonka III. ker. Lajos-utcai női ipariskola énekkara Tengelits Anna ének (Lajos-u. női iparisk.) Péter Piroska zongora (Lajos-u. női iparisk.) IV. ker. Eötvös-gimn. gyermekkara Evangélikus gimn. énekkara Veres Pálné leánygimn. énekkara Dobó—Eötvös gimn. egyesített énekkara A Zenei gimn. zenekara Eötvös—Zenei gimn. egyesített zenekara Váczi Gyula zongora (Zenei gimnázium) Balázs—Fürst hegedűkettős (Eötvös gimn.) Kertész Éva ének (Evang. gimn. V. ker. Vándor Kórus Gábos Gábor zongora Hegedűs András zongora dr. Kotányiné ének Serény Róbert ének . Cseke Sándor ének VI. ker. A verseny elhalasztódott. VII. ker. A bírálóbizottság jegyzőkönyve még hiányos, így az eredményt a következő számban közöljük. Vill. kér. Spolarich Ildikó zongora (Rákóczi tén női iparisk.) Balázs Éva zongora (MNDSZ) Hunyadi H. ének (Rákóczi-téri női iparisk.) Dustus-kórus. IX. ker. Református gimn. énekkara Szatmári László hegedű Kovács Miklós zongora Csurgai János ének Gonda Béla .ének X. ker. Elhalasztódott. XI. ker.Haraszti Károly zongora (Liszt- gimn.) Garzó Béla zongora (MADISZ) Lendvai János ének XII. ker. Németvölgyi-úti ált. leányiskola énekkara Tolmágyi Pál zongora (Németvölgyi-úti ált. isk.) Szegedi Anikó zongora XIII. ker. Váci-út 61. sz. ált. iskola énekkara Szmrtyka Tibor (Szent László úti ált. iskola) Schaffer Dúlia zongora (Gömbutcai ált. iskola) Komódi Gerson ének XIV. ker. Damjanich tanítóképző énekkara Dolgozók Tanítóképzője vegyeskara Ordel Magdolna ének (Dólg. Tan. Képz.) , Réth Gabriella (Erzsébet nőisk.) Szentgyörgyi Edit zongora (Erzsébet nőisk.) Pestszentlőrinc Állami telepi ált. iskola gyermekkara 48-as ifjúsági kórus Városi Szimfonikus Zenekar Bitter Erzsébet ének Tasnádi Kamilla ének Simon Ferenc ének Anker Antal zongora Mindazokat (személyeket és csoportokat), akik beneveztek a versenyre, de nem vettek részt azon, behívják a Szövetség Központjába (IV. ker., Képíró u. 8.), ahol bírálóbizottság előtt leszerepelhetnek. „Központi Kerület" keretje lesz ennek a versenynek. A továbbjutás szabályai azonosak a többi kerületével. A szakszervezeti verseny sok helyen még nem fejeződött be, a továbbjutottak névsorát legközelebb közöljük. AZ UTAS Írta: TÖMÖRKÉNY ISTVÁN Bormérő-szota a városszéli utcában. Az ablakok befüggönyözve a nyárdélutáni nap elől. A sepert padló föllocsolva, a zöld asztalok letörülhetve, a gyufatartókban van gyufa. A söntésben tiszta poharak, üvegek, a boroskancsó fehér ruhával letakarva, a falakon a magyar királyok képei, Batthyány kivégzése, Petőfi halála, Kossuth gyászlapja, fekete fátyolban. Nincsen vendég. Hajlotthátú fejkötős ősz asszony az udvari ajtó küszöbén. Főtt kukoricát eszeget porcellánbögré-Személyek: Utas, öregasszony. UTAS (lehajló ostorral a kezében, ■poros papucsban bejön a napról. Egy kicsit nem lát, azután észreveszi az öregasszonyt): Jó napot, anyám. ÖREGASSZONY: Jó napot, fiam. (A bögrét leteszi): Mi járatban! UTAS: Talán nincsen itthon a gazda! ÖREGASSZONY: Nincsen, fiam. Kint vannak a szőlőben a leányommal. .. Mert a leányom a felesége... Én vagyok most a helyettes. UTAS: Úgy hát. Adjon hát anyám akkor egy félliter bort. Meg egy kutyaijesztőt. ÖREGASSZONY (feláll, igen meghajlott, alig bírja a fejét emelni a háta miatt): Mit adjak fiam! Mert nem jól hallok én már. UTAS: Talán nagyot hall? ÖREGASSZONY: Azt, azt... A nagyot meghallom, fiam. UTAS (kiáltva mondja): Félliter bort adjon anyám, meg egy kutyaijesztőt. ÖREGASSZONY: Talán tréfál velem, fiam! Öreg vagyok én már ahhoz. Mi az a kutyaijesztő! UTAS: Hát szódavíz. Attól ijed a kutya, ha a fejbe spriccelnek vele. ÖREGASSZONY: Úgy hát? Nem értettem meg. Hány éves maga! UTAS: Ötven leszek. ÖREGASSZONY: Hát persze. A fiatalok ... Én már a nyolcvan körül. Hét unoka, meg három déd. Én már meg se értem a maguk magyar beszédit. Mindent divatabbra beszélnek mint régente ... (Hallgat darabig.) Hát hidegen issza az italt. Mert akkor lennék a pincébe. UTAS: Hát inkább hidegen. Mert elég melegem volt egész nap, anyám. Mert paprikát eltetem én itt a gyárba. ÖREGASSZONY: Paprikát? Micsoda gyárba? UTAS: Hát itt a fűrészgyárba. ÖREGASSZONY (fejcsóválva halad az udvarajtó felé, hogy majd lemegy a pincébe, de a küszöbről visszafordul): Látom, hogy fiatal maga még, fiam. Furfangéroz egy öregasszonyt. Hiszen ebbe a gyárba fát fűrészelnek, nem paprikát érnek. (Lemegy.) UTAS (vállát vonogatja. Ránéz a Petőfi-képre s annak mondja): Öregaszszonyt, öregasszonyt... Már nem jól szolgál az esze. (Megtörni a pipáját s rágyújt a maga masinájával.) ÖREGASSZONY: (hozza az italt. Mogorván szól): Itt van... A pincéből való. Mert nem mindenki szereti a hideget ... Az én időmben még ez nem vót... Gyár se vót. Fűrészgyárba nem értek paprikát. UTAS: Hát pedig, anyám, most őllik. Nem magyar paprikát, anyám. Az más kérdés, anyám. A magyar paprikát, aki őlli, abba nincsen benne a csumája. ÖREGASSZONY: Nincsen. UTAS: A magja nincsen. ÖREGASSZONY: Hát az sincsen. A magja... Hát mér vana benne a magja? UTAS: Nohát. Az erejit is edvágják belülre! ÖREGASSZONY: Ki hát! Hát mit akar maga? Maga nem tud a paprikákon? Ugyan az én időmben még csak a paraszti nép otté. De most kivágják az érit. UTAS: Hát én is azzal beszélem. ÖREGASSZONY: Hát akkor miket eszplikál itt a fürészgyárral? Fűrészport csinál az nem paprikát. UTAS: (nevet): Jaj, anyám, az nem úgy van. Ez is ell. Van neki oyan gépje, csak ráveti a szíjat, aztán mén ... De itt, tudja, csak aztal a rác paprikát őllik. Én innét alulról való vagyok, a rácok közül. Azoknak az kell, hogy benne legyen az ereje, a magja, a csumája. De aztán három hatos legyen egy liter. Hát ezt illik. ÖREGASSZONY (megnyugodva): Lehet ... Az lehet... Nem tudtam . . . Már azzal hittem, hogy furfiangoroz engem, öregasszonyt... Mert most minden divatabbra van várva... UTAS: Dehogy... Már mér! ÖREGASSZONY: Hát ’ éppen az ... Utas létire ... UTAS: Nono, anyám. Igaz, hogy most utas vagyok én ezen a tájon, de valamikor idevaló voltam én ... Talán éppen ebben a házban laktam. (Gondolkozva néz körül. Nézi az udvart.) De alighanem csakugyan ez az. Csakhogy akkor mintha kisebb lett volna a ház, nagyobb az udvar. ÖREGASSZONY: Hát az, tudja, úgy van, hogy az uram bővített itten. UTAS: Hát maguké a ház? ÖREGASSZONY: Az... Olyan valami negyven éve körül. UTAS: Ügy, iigy. Valami negyven éve. Nem az öreg Kondás Fekete Sándortól vették? ÖREGASSZONY: Honnan tudja? UTAS: Hát hiszen az volt az én mostohaapám. Kegyetlen kemény természetű ember volt. ÖREGASSZONY: Verekedős. Istenkáromló. Alja-ember. UTAS: Hát az. Hát nem is álltam a keze sujját. Ütött-vert. Dolgoztatott, mint a kutyát, gyerült létemre. Szíjjal vert. Ugyan kötőfékkel is. A csizmát kenyni való szalonnabőrt vetette elém élet gyanánt... Hiszi-e, anyám? ÖREGASSZONY: Hát elhihetem, ha mondja. UTAS: Azért ... Mer magának jogában van kételkedni, nekem meg jogom van beszélni. ÖREGASSZONY: Hát hiszen, ami azt illeti. Bár ugyan sok beszédnek sok az alja. UTAS: Node. De az azért igaz, hogy mikor egyszer borzasztó megvert, elszöktem a háztól. Mentem, amerre láttam. Neki a világnak, mint a Döme kutyája. Aztán sohase találtak rám. ÖREGASSZONY: Talán nem is keresték. UTAS: Lehet. De azért csak megvagyok. Kiindultam. Verbászon fölfogadott egy lakatos inasnak. Az Isten áldja meg haló porában is. Kitanultam a mes- A 48-as verseny szakszervezeti elődöntői nagyjából befejeződtek. Előző számunkban már közöltük számszerűen a verseny eredményeit. Ha számításba vesszük, hogy a legutóbbi versenyünk óta alig fél esztendő telt el, komoly eredménynek könyvelhetjük el a mennyiségi gyarapodást. Míg az elmúlt versenyen 65 üzem, 122 zenei műsorszámmal nevezett be, addig most, több mint 100 üzem, 260 körüli műsorszámmal indult, vagyis a fejlődés több mint 100°/a-os. Ezek az eredmények elvitathatatlanok, de nagyon helytelenül tennénk, ha a hibákat elhallgatnánk. A növekedés nem általános, mert elsősorban a három nagy szakszervezet tett ki magáért. A Vasasok 27 üzem 45 műsorszámáról30 üzem 108 műsorszámra ugrottak fel. A Textilesek és Vegyészek hasonló emelkedést mutatnak. A középszakszervezetek közül az Egészségügyi Munkások és az Orvosok, valamint a közalkalmazottak fejlődtek. A többi benevezett szakszervezetnél általában stagnálás van, vagy csak lényegtelen emelkedés. Nagy a viszszaesés a Vííosznál és a Postás Szakszervezetben. Sajnálatosnak tartjuk, hogy a szakszervezetek közül mindössze 18-at tudtunk a zenei versenyre mozgósítani. ,A legsúlyosabb hiba mégis az, hogy a mennyiségi növekedést — ahol volt — nem követte a minőségi emelkedés, néhány kivételtől eltekintve. Az énekkarokkal volt a legkevesebb baj. A Munkásdalos Szövetségben a közelmúltban győzedelmeskedett új irányzatnak már mutatkoznak hatásai, úgy előadásmódban, mint a karművek megválasztásánál. A legnagyobb hiányosságok a magánének műfajban mutatkoztak. A legtöbb énekes rosszul választotta meg műsoranyagát. Tették ezt azért, mert nem volt senki közelükben, aki irányította volna őket. Az üzemi kultúrvezetők nagy része zeneileg tájékozatlan. Ez persze nagyon is érthető. Zeneértéshez bizonyos előtanulmányok szükségesek, amelyekhez a munkásoknak a múltban nem volt módjuk. Ma már a munkás zenei tehetségeknek a Dolgozók Kultúrszövetsége magasfokú képzést tud adni, egyelőre ugyan szűk keretek között. Hiba, hogy a szakszervezetek kultúrképző tanfolyamai alig foglalkoznak zenei kérdésekkel. Pedig már az előző kultúrverseny bebizonyította, hogy a versenyzők túlnyomó többsége, több mint része zenei vonalon indult. A 48-as verseny ugyanezt a képet mutatja, tehát a dolgozók zenei érdeklődése nem egyszeri véletlenség, hanem állandó jelenség. Habár erre a tényre még azév elején e lap hasábjain felhívtuk az érdekeltek figyelmét, mégsem történt megfelelő változás a kultúrmunkában. így történt meg, hogy a kultúrvezetők nagy része nem figyelmeztette a „magyarnóta“ énekeseket, hogy amivel ők versenyre jönnek, az, nem népi és nem művészi, hanem a levitézlett úriosztály levitézlett, giccses zenei terméke és hogy a Jánosbogárka nem illik a munkászenekarokhoz, stb. Az elmúlt év folyamán több nagy szakszervezet tartott kultúrvezetőképző tanfolyamot, ahol a zenei kérdéseket épp hogy érintették. Egyik nagy szakszervezetünk — amely mennyiségileg szép fejlődésről tett tanúságot, általában a szervezés szemüvegén keresztül nézett mindent. Jelen sorok íróját is felkérték egy alkalommal. Aztán kifogásolták, hogy az előadás túlságosan elméleti volt — a zene társadalmi szerepéről volt szó, — ők inkább azt szerették volna hallani, hogyan kell szervezni üzemi zenekart és effélét. Egy másik előadónál hasonló volt a kifogás. A jelenlegi verseny bebizonyította, a HOGYAN mellett a MIT és MIÉRT egyforma fontosságát. !» . A kultúroktatásoknál a zenének tehát sokkal nagyobb teret kell engedni a jövőben. Nem azt akarjuk, hogy a kultúrvezetők zenét tanuljanak, hanem azt, hogy sejtsenek valamit korunk alapvető zenei kérdéseiről. Ismerjék meg népdalaink társadalmi szerepét, s ne fanyal lógjanak, ha Bartók Kodályt emlegetik, hanem ismerjék meg igazi jelentőségüket és helyüket az egyetemes kultúrában. Tanulják meg, hogy zenei aktívájukat hogyan választhatják ki. Mert az nem elegendő, ha valaki zongorázni tud, vagy valamely más hangszeren játszik, attól még lehet zeneileg kultúrálatlan és csoportok vezetésére alkalmatlan. Tanuljunk meg műsorokat helyesen összeállítani. Akkor nem fordul majd elő, hogy egy József Attila-vers elmondása után közvetlenül a „Liliomszál“-t vagy a „Baracknyílás idején“-t énekelje valaki. Egy rossz helyre beállított vagy silány zeneanyaggal tönkre lehet tenni sok fáradságos munka eredményét. A Dolgozók Kultúrszövetsége szervezési osztálya még a nyáron összeállított az üzemek részére kb. 20 zenei előadást, megfelelő illusztrációkkal s azt sokszorosítva szét is küldte. Üdvös volna- ha minél nagyobb számban igényelnék ezeket az előadásokat. Fentiekben igen sok kényes kérdést érintettünk, de a hibák nyílt feltárása nem gyengít, hanem erősít bennünket. Itt az ideje, hogy a verseny tanulságait helyesen értékeljék ki a kultúrvezetők. BOJTI-FENÁKEL PÁL