Művelt Nép, 1951 (2. évfolyam, 1-12. szám)

1951-04-01 / 4. szám

zognak. Azért látjuk így ezt, mert a Föld ellenkező irány­ban, nyugatról­ keletre forog. A nappalok és az éjjelek tehát azért váltakoznak, mert a Föld saját tengelye körül forog. A Föld felületé­nek az a része, ahol lakunk, hol a Nap felé fordul, hol pedig hátat fordít a Napnak. Amikor tehát nálunk nappal van, a Föld ellenkező oldalán éjtszaka, és viszont. A Földnek azonban két különböző mozgása is van: mindennap egyszer megfordul saját tengelye körül és minden esztendőben egyszer megkerüli a Napot. A Föld­nek ez a másodikfajta mozgása, amelynek során a Napot egy év alatt megkerüli, hozza létre az évszakok változá­sát. Csupán ezzel a mozgással azonban még nem magya­rázhatnék meg az évszakok egymásutánját. Ha ugyanis a Föld úgy mozogna a Nap körül, hogy forgási tengelye mindig derékszögben állna a napsugarakhoz, vagyis a napsugarak mindig 90 fok alatt érnék a Föld tengelyét, akkor a Földön soha nem­­kerülne sor az évszakok válta­kozására. Akárhonnan világítaná is meg a Nap a Földet, sugarai a Föld felületére mindig egyforma szögben hul­lanának — semmiféle eltérés nem mutatkoznék. A sarko­kra­ kívül, bármely tetszés szerinti ponton az éjtszaka min­dig 12 óráig tartana és ugyanennyi volna a nappal is, a Nap mindig ugyanazt az utat írná le az égboltozaton s igy nem volnának évszakok. A valóságban azonban nem így áll a dolog. Tudjuk, hogy a Nap sugarai egy évben csak kétszer — március 21-én és szeptember 23-án — esnek a Földre a forgási tengelyhez mérten derékszögben. Évente tehát csak két­szer történik meg, hogy a nappal és az éjtszaka egyaránt 12 óra hosszat tart, az év hátralévő részében pedig vagy az éjtszaka hosszabb a nappalnál, vagy a nappal hosz­­szabb az éjszakánál. Képzeljünk magunk elé egy kört, amely a Földet áb­rázolja és amelyre jobbról hullanak a napsugarak. A Föld jobb felén tehát nappal van, baloldalán pedig éjt­szaka. Nézzük most meg azt is, milyen a Föld forgási tengelyének helyzete. A tengely a napsugarak irányával olyan szöget alkot, amelynek felső, vagyis északi része a Nap felé hajlik, alsó, vagyis déli része pedig a Naptól távolabb van. Ennek következtében a Föld északi része több meleget és fényt kap, mint a déli. (I. ábra.) Vessünk most pillantást rajzunkon a Föld Északi Sarkára. Nemcsak közvetlenül a Sarkot, hanem a körü­lötte lévő földfelület javarészét is megvilágítják a Nap sugarai. Bármennyire is forog a Föld ebben a helyzeté­ben, sem az Északi Sarkon, sem közvetlen környezetében nem állhat be éjtszaka, állandóan világos nappal van ezen a területen. Az Északi Sarktól távolabb eső területeken a nappal és az éjtszaka már változik, de a nappal hosszabb az éjt­­szakánál. Csak a Föl­d Egyenlítőjénél, vagyis a Föld két sarka között középen, tart a nappal és az éjtszaka egy­forma ideig. Teljesen más lesz a helyzet a déli félgömbön. Mint maga a Föld Déli Sarka, éppen úgy a körülötte lévő föld­felület jelentős része is sötét marad, mert nem világítják meg a Nap sugarai. Ez azt je­­enti, hogy a Déli Sarkon és körülötte mindig éjtszaka lesz. A Déli Sarktól távolabb fekvő területeken az éjtszaka már váltakozik a nappallal, de időtartama csak az Egyenlítőnél lesz egyenlő a nappali órák számával. Mindebből az­ következik, hogy a Föld északi félgömb­jén nyár lesz, a délin pedig tél. Amikor tehát nálunk nyár van, Dél-Amerikában és Dél-Afrikában tél, a déli félgöm­bön június, július és augusztus a téli hónapok. Most képzeljük el a Földet ábrázoló körünket úgy, hogy rajta a Föld forgási tengelye ellenkező irányban hajlik, vagy északi vége távolabb van a Naptól, déli vége pedig közelebb hozzá. (2. ábra.) Ez esetben az Északi Sark és környező felületei sötétségbe borulnak. Itt ilyen­kor állandó az éjtszaka. Valamivel távolabb az Északi Sarktól az éjjelek és a nappalok már váltakoznak, de a nappalok rövidebbek az éjtszakáknál. A Föld északi fél­gömbjén tehát ekkor tél van. A Föld déli félgömbjén ez­alatt nyilvánvalóan a nyár, itt a nappalok vagy hosszab­bak az éjtszakáknál, vagy pedig — a Déli Sarkon és kö­zelében — állandóak. Arról már beszéltünk, hogy milyen a Föld tengelyé­nek a Nap sugaraihoz viszonyított helyzete tavasszal és ősszel. Ilyenkor a napsugarak a Földre a Föld tengelyéhez képest derékszögben hullnak. Persze nem szabad megfe­ledkeznünk arról, hogy míg a Föld északi félgömbjén ősz van, a déli félgömbön tavasz és fordítva. (3. ábra.) Nézzük most a földtengely helyzetváltozásainak álta­lános képét a Naphoz viszonyítva. Képzeljünk magunk elé egy elipszis alakú vonalat, amelynek közepén van a Nap. (4. ábra.) Ezen az elipszis alakú vonalon végzi napkörüli mozgását a Föld; legközelebb a Naphoz március 21-én és szeptember 23-án van, legtávolabb tőle pedig június 22-én és december 22-én, vagyis az évszakok fordulóin. A kü­lönböző évszakokban azonban a Föld tengelye állandóan ugyanabban a szögben marad, ahhoz a keringési pályához viszonyítva, amelyen a Nap körül halad. Éppen ezért a Nap az év bizonyos időszakaiban erősebben világítja meg, hol az Északi, hol pedig a Déli Sarkot. Ez az évszakok váltakozásának magyarázata. Március 21-én és szeptember 23-án a Föld északi és déli részét egyformán világítja meg a Nap. Ebben az idő­ben az egész Földön a nappal és az éjtszaka egyformán 12 óráig tart. Március 21-én az északi félgömbön tavasz van, a délin ősz. Szeptember 23-án fordítva: az északi fél­gömbön ősz, a délin tavasz. A Föld június 22-én olyan helyzetben van, hogy északi félgömbje több meleget és fényt kap a Naptól, mint a déli. Az északi félgömbön nyár van, a délin tél. Végül december 22-én olyan helyzetet mutat a Föld, hogy északi félgömbje kevesebb meleget és fényt kap, mint a déli. Az északi félgömbön tél van, a délin nyár. Az évszakok tehát azért váltakoznak a Földön, mert a Föld forgási tengelye hajlást mutat ahhoz a pályához képest, amelyen a Föld a Nap körül kering. Ha a Föld tengelyének nem volna hajlása, akkor nem volnának év­szakok, az időjárás a Földön az egész esztendőben egyenletes volna, a Föld sarkainál a leghidegebb, az Egyenlítőnél a legmelegebb. így érvényesülnek a Föld forgása és napkörüli kerin­gése során az anyag örök mozgásának törvényei a nap­palok és éjtszakák, a tavasz, nyár, ősz és tél szüntelen váltakozásában is. DR DES[ IR]GYES

Next