Művészet, 1960 (1. évfolyam, 1-5. szám)
1960 / 1. szám
A GYŰJTEMÉNYEK GYARAPODÁSA MÚZEUMAINKBAN A Szépművészeti Múzeum egyik legérdekesebb új szerzeménye Johann König tenyérnyi nagyságú, rézre festett költői felfogású tájképe Kephallos és Prokris jelenetével. A képet Katonáné Czobor Ágnes művészettörténész fedezte fel, s ő fogja ismertetni a múzeum közleményeiben. A Múzeum Régi Képtárát gyarapítja Nikolaus Knüpfer XVII. századi német származású, de Hollandiában élt festőnek „Ókori jelenet” című képe és Jan Victors-nak, Rembrandt tanítványának nagyméretű, ószövetségi jelenetet ábrázoló vászna is. Az utóbbi képet bemutatták a múzeum felszabadulási emlékkiállításán. A Régi Szoborgyűjtemény legújabb szerzeményei közül kiemelkedik egy XVIII. századi, valószínűleg német, terakotta relief a szentháromság ábrázolásával és a Beck Ö. Fülöp szobrászművész tulajdonából származó, XVI. század végén készült német feszület. A Régi Magyar Osztály Mányoki Ádám Pipázó férfi festményét szerezte meg ; a kép már szerepelt az 1957-ben rendezett Mányoki Emlékkiállításon. Az Antik Osztály idei szerzeményei közül megemlítünk egy egyiptomi újbirodalmi szoborfejet és egy római provinciális szobrász Epona-domborművét. * A Magyar Nemzeti Galéria új magyar szoborgyűjteménye már az év elején néhány szép és jelentős darabbal gazdagodott. Elsőként említhetjük Kugler Pál Ferenc (1836—1875) 1860-ban faragott, női fejet ábrázoló, kisméretű márvány domborművét, mely a fiatalon elhunyt művész nagy plasztikai tudását mutatja. Az Állami Vásárló Bizottság révén a Galéria néhány, az elmúlt esztendők kiállításain bemutatott szoborral is gyarapodott. A korábban készültek közül említésre méltó Huszár Imre jól ismert vörösmárvány Fókája. A közelmúltban készültek közül való Kalló Viktor lendületes, elgondolkoztató pályaterve a Köztársaság téren felállítandó emlékműhöz, Tar István Tanácsköztársasági emlékműterve, Halmágyi István Vedres Márk portréja. Ez év első negyedében majdnem félszáz új festmény került a Magyar Nemzeti Galéria Új Magyar Képtárának gyűjteményébe. Főleg a XX. századi magyar festészet értékes alkotásaival gyarapodott a Galéria . Derkovits Gyulának két művével, a „Hídépítők” (1932) és az alig ismert „Almafavirág” című festményeivel. A két háború közötti festészetünk másik forradalmár művészének, Dési Huber Istvánnak „Ásós ember” című jelentős munkája jutott a Galériába. Berény Róbert Kútnál és Leányka arcképe, Aba Novák Vilmos Aktok tájban, Vaszary János öregasszony és a reprodukciókból ismert, egyik leginkább franciás igazodású műve, az Álarcosbál gazdagítja továbbá a festészeti gyűjteményt. Az alföldi mestereket Tornyai János erőteljes, festői hatású Cigánylánya, Nagy István „Táj vörös szénaboglyával” című műve képviseli. Jelentős új szerzemény Iványi Grünwald Béla kecskeméti dekoratív korszakából való „Kecskeméti piac télen” című műve. Ziffer Sándor Tájrészlet kerítéssel és Önarcképe pótolta a nagybányai második nemzedékhez tartozó mesternek a Galériában alig képviselt életművét. A múlt századi művészet alkotásaiból a reformkori képzőművészeti életünkben aktív szerepet játszott, s Dániából hazánkba vetődött Stander János Jakab két biedermeieres arcképe és Szemlér Mihály korai emléklapszerű történelmi kompozíciója, 1848 apotheozisa került még a Magyar Nemzeti Galériába. Az Iparművészeti Múzeum már ez évben is sok értékes műtárggyal gyarapította gyűjteményeit, melyekből itt csak a következőket emeljük ki: A textilosztály jelentős új szerzeménye : állatokat ábrázoló Khoraszán szőnyeg, a múzeum gyűjteményében hézagpótló, formakincse a koraközépkori Kelet, India és Irán művészetéhez kapcsolódik. Ritka darabok : két magyar, vagdalásos technikával készült, XVII, illetve XVIII. századi halotti lepedő is, melyek a magyar hímzésművészet egyik legrégibb rétegét képviselik. Az ötvös- és fémosztály legértékesebb gyarapodása : két bronzplakett — az egyik Mányoki Ádám Pipázó férfi L’homme a la pipe Nejipcen cmpyenon