Művészet, 1963 (4. évfolyam, 1-12. szám)

1963 / 4. szám

jól összehangolják és jól alkalmazkodnak a szőtt textil síkjellegéhez. Általában kerülik a vonal-perspektívát és téri mélység érez­tetését. (Prepelicza Kati). A hazai falikép­szövés harmadik iskola­teremtő művésze Pekáry István. Felfogása grafikus jellegű. Tiszta, élesen körülhatárolt, ornamentális értékekben gazdag formákat alkalmaz. Té­máit vagy a középkorból, vagy a népi hagyo­mányból meríti. Művei vidámak, életörömtől duzzadók. Iskolája a felszabadulás után, kü­lönösen az ötvenes években virágzott. Tanít­­­ványai közé tartozik Bán István, akit szin­tén a magyar népi hagyomány ihletett meg, de utolsó művében már a modern stílus­törekvések felé fordult. (Őzikék.) Festőink közül Hincz Gyulát is vonzzák a modern faliszőnyeg gazdag kifejezési lehe­tőségei. Erős kontrasztokra épített, nagy dekoratív színfoltokkal, illusztrációhoz ha­sonló formamegoldással alakítja ki nagy­méretű interieurbe való elementáris erejű gobelinjeit. (Család.) Kádár György és a nemrégiben elhunyt Gadányi Jenő is terve­zett gobelinkartonokat. Mindkettő munkája kissé franciás ízű. Gadányi Jenő 1958-ban készült Lovas tájkép c. dekoratív faliszőnyeg kartonja Matisse formamegoldásaihoz jár legközelebb, csak sokkal konstruktívabb. Az utóbbi időben illusztrátoraink figyelme is a gobelin felé fordult, így Kass Jánosé, akinek grafikai megjelenítésű, vonalra kom­ponált, a vörösök tónusaiban tartott nagy­méretű lovaskompozíciója útkeresését mu­tatja e műfajban. Makrisz Zizi is a műfaj új útjait keresi szövött falképeivel. Munkáit monumentali­tás, síkszerű látás, dekorativitás és mindig valami szimbolikus jelleg határozza meg. Főleg lokálszínekkel dolgozik. A Műcsarnok kis kamara-kiállítása a be­mutatott néhány darabon keresztül csak ízelítőt adott mai gobelinművészetünkből, de így is szembetűntek az új utak és törek­vések, felhívta a figyelmet a műfaj megoldat­lan problémáira. Ezek között a legfontosabb, hogy a kísérletek változatosságán belül érez­hető némi kiforratlanság, bizonytalanság a műfaj sajátos törvényszerűségeinek tisztázása terén. A ma gobelinje korszerű, monumen­tális előadást és mondanivalót kíván. Ezt a mondanivalót a műfaj törvényszerűségei­nek, a szövéstechnika szempontjainak mesz­­szemenő figyelembevételével kell formába önteni. A szövött falikép műfajának vannak olyan törvényszerűségei, mint pl. a szerke­zet síkszerű felépítése, a kompozíció lé­nyegre való sűrítése, a véletlenségek, az esetlegességek kiküszöbölése, a dekoratív, erőteljes színfoltokra leegyszerűsített elő­adásmód, a technológia lehetőségei, melye­ket elhanyagolni nem lehet. A táblaképszerű­­en felfogott kompozíciók, a festői hatásokat hangsúlyozó szövésmód anyagszerűtlen a faliképszövésben. A korszerű gobelin útját a korszerű építészettel karöltve kell kialakí­tani. Formanyelvének — legyen bár színes, változatos — az építészethez kell igazodnia. A másik kézenfekvő probléma abból adó­dik, hogy faliképeink mind hagyományos technikával, gyapjú, vagy gyapjúval kevert selyemszállal, három-négy-ötös felvetésben készülnek. Ez az igen költséges technika az oka elsősorban annak, hogy építészeink vonakodnak a gobelinképek megrendelésé­től, ami jelentékenyen megnehezíti a műfaj további fejlődési lehetőségeit. Sürgető kér­dés, hogy a modern lengyel gobelinhez ha­sonlóan nem volna-e célravezetőbb terve­zőinknek olcsóbb anyagokkal és nagyobb felvetéssel dolgozni, új szövéstechnikai megoldásokkal kísérletezni. Ez rusztikusabb hatást adna ugyan, de a művészek ezt a tulaj­donságot a műfaj lehetőségei között előnyö­sen tudnák kamatoztatni, hiszen némely kar­ton szinte követeli az ily jellegű megoldást, s a modern interieurök építészeti kialakítá­sához jól illik. Nagy ügyszeretet, energiabefektetés, sok akadály leküzdése vetette meg a magyar gobelin újjászületésének alapját. A fiatal üzem működése mutatja, hogy a pár éves termés biztató ígéretekkel kecsegtet. A törekvések tematikában és előadásban vál­tozatosak és egyengetik a korszerű szövött falikép megteremtésének útját. P. Brestyánszky Ilona Kovács Zsuzsa és Perczel Erzsébet kiállítása Kovács Zsuzsa és Perczel Erzsébet ipar­művészek kiállítása ismét jó alkalom arra, hogy a munkájukért felelősséget érző ipar­művészeket és az iparművészet ügyeivel foglalkozókat elgondolkoztassa a szakterület mindennapi életében elébük tornyosuló ne­hézségek és értetlenségek okairól. Elgondol­kozhatunk azon, miért kell minden kis előre­lépésért oly sok erőt kifejtve, súlyos árat fizetni az eszmei tervezés és cselekvés hét­köznapi világában? Miért nem lehet meg­érteni és elfogadni azokat a törekvéseket, amiket tervekben, és megvalósításra éretten olyan jól képzett és biztos kezű művészek irányítanak, akiknek tetteiben az alkotó és teremtő emberek építő türelmetlensége él? Ez a türelmetlenség jogos és természetes. Kovács Zsuzsa és Perczel Erzsébet kiállításának részlete - Detail de Vexposition de Zsuzsa Kovács et d’Erzsébet Perczel OpazMeHm ebicmaenu ZKyotcaHHH Koeau u dpotcecem tsepi­e/ib

Next