Művészet, 1963 (4. évfolyam, 1-12. szám)
1963 / 10. szám
Gy. Szabó Béla fametszetei ennek az érett és eredeti grafikai művészetnek kiemelkedő darabjai. „A Román Népköztársaság képzőművészete — állapítja meg a tanulmány — igyekszik felhasználni mindazt, amit a kolorit és a kompozíció terén, s a legújabb művészeti technikában általában elértek és határozottan elítéli az álújításokat,az egyhelyben topogást és a modorosságot, ezek mindenfajta megnyilvánulásában.” Markova Valéria GÖRÖG MŰVÉSZET KORTÁRS SZEMMEL Mindig izgalmas probléma volt, vizsgálni, hogy a művészet legnagyobbjainak munkásságára saját kora miképpen reagált. Tudjuk, hogy Raffaellót mecénásai, kortársai egyaránt istenítették, ezzel szemben Vermeer vagy Caravaggio életútját közöny vagy ellenséges érzület kísérte végig. Schubert soha nem tudta meg, hogy a zene egyik legnagyobb géniusza volt. A XIX. század nagy festői többnyire szegényen haltak meg, s haláluk után művelt óriási összegekért cseréltek gazdát, ami azt a tételt látszik igazolni, hogy a lángész megelőzi korát, megértéséhez kell az idő múlása. Az olvasó nem is hinné, hogy a művészetnek mily rendkívül érdekes és bőséges irodalma volt már a klasszikus ókorban a görög művészet idején. Öt év híján száz esztendeje, hogy 1868-ban megjelent J. Overbeck műve, mely egybegyűjtötte a hellén művészettel foglalkozó ókori írott forrásokat. E mű annyira hézagpótló, hogy napjainkban újból kiadták, pedig a források azóta tekintélyesen megnövekedtek. Büszkék lehetünk arra, hogy nemrégiben egy kétkötetes magyar mű Szilágyi János György szerkesztésében — A görög művészet világa. Bp., 1962 címmel — a legújabban felfedezett források figyelembevételével páratlanul gazdag antológiát ad magyar nyelven az érdeklődő kezébe. Nehéz felmérni, csak sejteni lehet, hogy minő óriási munka rejlik e két tetszetős kötetbe beleszorítva. Meglevő fordításokból (Arany János, Péterfy Jenő) is átvett, a szövegek legnagyobb része azonban elsősorban most került fordításra, a munkát Szilágyi és kitűnő munkatársainak egész sora végezte. Ókori hadászati, természettudományi, bölcsészeti művek töredékeiből, szellemes, gyakran csipkelődő epigrammákból, szobortalpazatok, edények felirataiból hitelesen bontakozik ki a hellén művész, az építész, szobrász, festő és iparművészetük legnagyobb dicsőségének, a keramikának, a festett vásznak mestere. Nem lehet eléggé ajánlani e hatszáz lapos antológia alapos tanulmányozását. A görög művészettel foglalkozó XIX—XX. századi, olykor nagyszerű monográfiák mintha elszürkülnének e nyüzsgő, eleven valóság mellett. Hogy a hasonlattal is a tárgy mellett maradjunk, Rodenwald vagy Schrader könyvei olyanok e szöveggyűjtemény mellett, mint fáradt római másolat egy archaikus Apollo torzója mellett, melynek lihegő életteljességét csak egy Rilke tudta remeklésével méltón ünnepelni. Összefoglaló képet adni mindarról, ami e két kötetben érdekes és tanulságos, lehetetlenség. Inkább csak kiragadok néhány érdekességet, melyek részben messze előre, szinte napjainkig mutatnak. Mint ismeretes, a városépítészet legnagyobb görög mestere a müetosi Hippodamos volt, ki az i. e. V. század közepén működött s az egymást 90 fokban metsző utcákkal a nagyrészt még ma is érvényes rendet megtervezte. Aristoteles így írja le: „ . . . feltűnési vágyból magánéletében is olyan különccé lett, hogy sokan túlságosan is piperkőcnek tartották megjelenését . . . ” Kinek ne jutnának eszébe a külföldi nagy funkcionalista építész-mágusok, vastag csontkeretes szemüvegeikkel és feltűnő kockás ruháikkal? A legnagyobb klasszikus szobrászhoz, Pheidiashoz szinte test meleg közelségbe hoz egy legújabb olympiai lelet. Előkerült bordás, hasas ivócsészéjének töredéke, melynek talpába maga a mester karcolta be nevét. Euphronios Leagros-csésze Tasse representant Leagros, par Euphronios 1iauia dißpoiaui c moopciMceuueM Jleazpa Pheidias ivócsészéje - Coupe de Phidias - lIauia djlH numbii