Művészet, 1964 (5. évfolyam, 1-12. szám)
1964 / 7. szám
háromszögalapú gúlákból és félgömbökből összeforgatott férfialak — a férfi csaknem fogalommá zsugorodott kritériumai és semmi más — mutatja magát és körbefordul a csuklón. A másik karperec játékos macskafigurája derűt csempész a tárgyra és humorérzéket bizonyít, ez a tréfacsináló kedv azonban nem veszélyezteti a mű értékét, ahogyan a tudósból sem válik karikatúra, ha szájszögletében mosoly rejtőzik. A karperecén már látott díszítés az arányaiban is szép ötvösdoboz keretén ismét előjön. A szimbólumkeresésnek itt sincs sok értelme. A négyszögbe sorakozó ismétlődő alakok úgy rendeződnek, mint a fegyelem teremtményei és eggyé válnak a tárgy alakjával. Nem célom papírra vetni olyan állítást, hogy az ötvösművek készítése, tervezése közül bármelyik tárgyforma vagy típus könnyű lenne, a nagyobb méretű díszített tárgyak azonban fokozott követelménnyel lépnek a művész elé. Uralkodjon a tárgy formája, közben a célszerűség sem sikkadhat el, a díszítés nem vonhatja magára öncélúan a tárgy használójának, vagy a szemlélődőknek a figyelmét — az ékszerekről ezt már nem merném állítani — de vissza sem vonulhat a „hátsó sorokba”. A tárgy célszerűsége, formája, díszítményei között olyan összhangra van szükség, ahová nem a matematikus, hanem az igényes művészi tárgyakat szeretők valamennyien odaérzik az egyenlőség jelét. Szabó Gyula tárgyai közül sorban utolsónak említem az igényesen megmunkált, szépen díszített dobozt, amelyen a gondosan készített domborítás a tárgy formájának — az előző dobozhoz hasonlítva —, a megváltoztatását is megkívánta. Végül kanyarodjunk vissza az ismertetőm elején már említett Ötvösstúdió közösségében dolgozók művészt formáló szerepéhez. Az Ötvösstúdió hatását, a képzelőerőt és alkotókedvet egyaránt gyarapító szerepét — ha már említettem önként kínálkozik az alkalom — tegyük egymás mellé az azonos céllal készült, de más művészek formaalakító tehetségét magukba záró tárgyak közül néhányat. Az előzőkben megismert gyertyatartó méltó párja egy szintén egykorú gyertyatartó Tótfalusi Lászlótól. Formája tekintetében is egyéni alkotás, mint ahogy egyéni és sajátos Szabó Gyula ötvösművész itt ismertetett valamennyi alkotása. Pál Endre * A Képzőművészeti Alap Kivitelező Vállalat kőszobrász műtermeiben az év első felében több szobormű kivitelezésével, kőbe faragásával készültek el. Bolgár Judit Zrínyi Ilona álló formátumú szobrát mintázta meg, s a nyíregyházi Zrínyi Ilona Gimnázium előtt állítják majd fel a munkácsi vár védőjének krinolinos szobrát. Sóvári János játszó mackókat ábrázoló szobra az egyik veszprémi általános iskola parkjában kap helyet. A nyíregyházi új ravatalozó épületére hét darab dombormű kompozíció kerül, amik közül kettőt-kettőt Ambrózy Sándor és Palotay Gyula, hármat pedig Stöcken Károly készített. Kóthai Nándor álló női aktot ábrázoló figurája a Keletmagyarországi Rövid- és Kötöttáru Gyár debreceni épülete előtt áll majd. Vilt Tibor a Váci úti autószerelő szakiskola épületének utcai homlokzatára készített dekoratív kődomborművet. A Mechwart téren állítják fel Kocsis András újabb művét, Mechwart mellszobrát. Rajki László két és fél méteres álló női alakot mintázott, s a mű a nyíradonyi Művelődési Ház előtt kapott helyet. Ligeti Erika ülő kislány szobrát már fel is állították Siófokon a központi parkban. Borsos Miklós napórát mintázott, amit a pestlőrinci obszervatórium parkjában helyeznek majd el. Kucs Béla egy térdeplő, virágot tartó kislány alakot mintázott, ez a mű a bécsi virágkiállításon kapott helyet.