Művészet, 1964 (5. évfolyam, 1-12. szám)

1964 / 7. szám

háromszögalapú gúlákból és félgömbökből összeforgatott férfialak — a férfi csaknem fogalommá zsugorodott kritériumai és semmi más — mutatja magát és körbefordul a csuklón. A másik karperec játékos macskafigurája derűt csempész a tárgyra és humorérzéket bizonyít, ez a tréfacsináló kedv azonban nem veszélyezteti a mű értékét, ahogyan a tudósból sem válik karikatúra, ha szájszögletében mosoly rejtőzik. A karperecén már látott díszítés az arányaiban is szép ötvös­doboz keretén ismét előjön. A szimbólumkeresésnek itt sincs sok értelme. A négyszögbe sorakozó ismétlődő alakok úgy rendeződnek, mint a fegyelem teremtményei és eggyé válnak a tárgy alakjával. Nem célom papírra vetni olyan állítást, hogy az ötvösművek készítése, tervezése közül bármelyik tárgyforma vagy típus könnyű lenne, a nagyobb méretű díszített tárgyak azonban fokozott követelménnyel lépnek a művész elé. Uralkodjon a tárgy formája, közben a célszerűség sem sikkadhat el, a díszítés nem vonhatja magára öncélúan a tárgy használójának, vagy a szemlélő­­dőknek a figyelmét — az ékszerekről ezt már nem merném állítani — de vissza sem vonulhat a „hátsó sorokba”. A tárgy célszerűsége, formája, díszítményei között olyan összhangra van szükség, ahová nem a matematikus, hanem az igényes művészi tárgyakat szeretők valamennyien odaérzik az egyenlőség jelét. Szabó Gyula tárgyai közül sorban utolsónak említem az igényesen megmunkált, szépen díszített dobozt, amelyen a gon­dosan készített domborítás a tárgy formájának — az előző do­bozhoz hasonlítva —, a megváltoztatását is megkívánta. Végül kanyarodjunk vissza az ismertetőm elején már említett Ötvösstúdió közösségében dolgozók művészt formáló szerepéhez. Az Ötvösstúdió hatását, a képzelőerőt és alkotókedvet egyaránt gyarapító szerepét — ha már említettem önként kínálkozik az alka­lom — tegyük egymás mellé az azonos céllal készült, de más mű­vészek formaalakító tehetségét magukba záró tárgyak közül néhá­nyat. Az előzőkben megismert gyertyatartó méltó párja egy szin­tén egykorú gyertyatartó Tótfalusi Lászlótól. Formája tekintetében is egyéni alkotás, mint ahogy egyéni és sajátos Szabó Gyula ötvös­művész itt ismertetett valamennyi alkotása. Pál Endre * A Képzőművészeti Alap Kivitelező Vállalat kőszobrász műter­meiben az év első felében több szobormű kivitelezésével, kőbe faragásával készültek el. Bolgár Judit Zrínyi Ilona álló formátumú szobrát mintázta meg, s a nyíregyházi Zrínyi Ilona Gimnázium előtt állítják majd fel a munkácsi vár védőjének krinolinos szobrát. Sóvári János játszó mackókat ábrázoló szobra az egyik veszprémi általános iskola parkjában kap helyet. A nyíregyházi új ravatalozó épületére hét darab dombormű kompozíció kerül, amik közül kettőt-kettőt Ambrózy Sándor és Palotay Gyula, hármat pedig Stöcken Károly készített. Kóthai Nándor álló női aktot ábrázoló figurája a Kelet­magyarországi Rövid- és Kötöttáru Gyár debreceni épülete előtt áll majd. Vilt Tibor a Váci úti autószerelő szakiskola épületének utcai homlokzatára készített dekoratív kődomborművet. A Mechwart téren állítják fel Kocsis András újabb művét, Mechwart mellszob­rát. Rajki László két és fél méteres álló női alakot mintázott, s a mű a nyíradonyi Művelődési Ház előtt kapott helyet. Ligeti Erika ülő kislány szobrát már fel is állították Siófokon a központi parkban. Borsos Miklós napórát mintázott, amit a pestlőrinci obszervató­rium parkjában helyeznek majd el. Kucs Béla egy térdeplő, virágot tartó kislány alakot mintázott, ez a mű a bécsi virágkiállításon kapott helyet.

Next