Művészet, 1965 (6. évfolyam, 1-12. szám)
1965 / 8. szám
Varga Győző: Boudouen óváros Boudouen, la vielle vilié EydyeH. Cmapuü zopod Tallós Ilona: Csíkosruhás leány Jeune fiile á la robe rayée JJeeyuiKa e nojiocamoM ruiambe Krajcsirovits Henrik, Szlávik Lajos és Végvári I. János munkái emelkednek ki, illetve az ő hangvételük jelzi a kiállítás karakterét. Tatabánya a központ, Oroszlány és Dorog a kisebb centrumok. Idősebbek és fiatalabbak valamennyien résztvesznek az oktató és társadalmi munkában. Egymásra gyakorolt hatásuk erőteljes. Így érthető, hogy szinte valamennyien azonos festői problémákat igyekeznek megoldani, ebben a közös témaválasztás is szerepet játszik. Nyergesi János finom akvarelljei csatlakoznak más irányzathoz, benne élnek tovább a közvetlen természetfestő hagyományok. De a vezető mesterek által hasított formai ösvényeken többféle módon közlekednek a megye művészei, egyikük-másikuk, különösen a tanítványok már kibontakozó saját elképzeléseiket is megcsillogtatják. Az uralkodó kifejezési módszer a látványok szerkezetét, belső erővonalait igyekszik felszínre hozni. A mértéktartó, puritán színvilág tudatosan engedi át a vezérszólamot a rajzi elemeknek. Folt és vonalhangsúlyok, a világosak és sötétek ritmusa, a sík örömmel felfedezett új szépségeinek keresése izgalmassá teszi anyagukat. A konstruktív formát igazi emóció fokozza fel. A bányavidék erős gyökerekkel kapcsolja a valósághoz művészetüket, abból is a legizzóbb kérdésekhez, a fizikai munkához, a szocialista emberi közösséghez, az ipari tájhoz. Drámai eszközökkel szólnak a szénporos hétköznapokról. Kerti Károly ezúttal nagyobbrészt grafikával szerepel, valamint első ízben alumíniumlemez domborítással, melyhez egyenesen vezet rajzainak erős plasztikai formálása. E lap hasábjain korábban méltatott folt és vonalérzékenysége, a kettő omlós egymásba- simulása új rajzain is bravúrosan érvényesül. A régiekhez viszonyítva a csoportfűzés, az egymásba vágott arcok ritmus-dinamikája jelent továbblépést. Ez egyszerűsítéssel és okos stilizálással jár, de az emberi viszonylatok szuggesztivitását csak fokozza. Derkovits fametszőművészete lehetne előképe a papírkarcoknak, indulati hatásával és ellentéteivel. Krajcsirovits nagyméretű bányászképe korábbi tanulmányainak összefoglalása. A munkásosztály tagjainak kitűnő jellemzését adja. Az arcokon, tartáson, a munka, a hivatás, az életmód, de a családi élet és közösség gondjai is felismerhetők, s az alakok az ábrázoltak számánál jóval nagyobb tömeg-illúzióját keltik. Ezt a témát a sekélyes kispolgári illusztrativitásból emelte ki a művész anélkül, hogy hangulati, érzelmi és politikai rezgésszámát csökkentette volna. Hasonlóan értékes Szlávik Lajos ikonos hangulatú gyümölcsszedési jelenete. A világító háttér, a két színre egyszerűsített látvány misztikusabb atmoszférát hozott. Mindketten kisebb gyűjteménnyel szerepelnek, többi munkájuk egy-egy lépést demonstrál a nagy kompozíciók felé. Végvári I. János alkotó módszere eltér a két említett mesterétől, bár az eredmény rokon velük, a konstruktív felfogás másik oldalát mutatja meg. Ő a tárgyak színét és faktúráját köríti erőteljes kontúrokkal, s a körvonalakat a részletformához illeszti. A másik két művész előbb a látvány szerkezeti vonalait fedezi fel, annak hatását sokszorozza a színek, foltok ritmusában. Végvári színei tüzesebbek, fojtottabbak, amazoké hidegebb és átlátszóbb. Az említett képek mellett az Oroszlányi szénosztályozó és a Házcsoport ciműeket emeljük ki. Mindkettő Végvári János munkája. Tallós Ilona első gyűjteményes bemutatója a Csók Galériában nagy siker volt. Mondanivalójának közvetlensége, kolorista festői hangvétele a lírára kiéhezett közönség soraiban, s a pályatársak között is megérdemelt elismerést kapott. A néző a művésszel együtt járta végig a külföldi és hazai tájakat, melyeket színdús motívumokban, szordinós finomsággal ábrázolt. Szőnyi István növendékeként végezte el a Főiskolát, festősorsa szerencsésen alakult. Most az utóbbi néhány esztendő munkásságát mutatta be. Képei a korábbiakhoz viszonyítva érettebbek, kifejezési módjában nyoma sincs már a bizonytalankodásnak. Bátran vállalja ezt a mélyzengésű, érzelemmel teli megnyilatkozást, s még a megrendülést is a természet előtt. Az emberi arcból, a gyermekből sugárzó megfoghatatlan tisztaság, a napsütésben ragyogó táj, az avatatlanok előtt rejtett dolgokat fed fel számára, melyeket tudomásul vesz a belemagyarázás és affektálás erőszakolása nélkül. Legjobb festményei fiatal lányokat ábrázolnak, szokatlan, nyújtott formában. Szőnyi és Czóbel emberlátásának emlékeit idézik, de a festői élmény vitathatatlanul Tallós Ilonáé. Aktképei kitűnő megfigyeléssel, könnyedén közvetítik a mondanivalót, interieur-jeinek halk tónusai, a Balaton-környék apró házaiban, s a tengerpart harsogó atmoszférájában lobbannak lángra. Dalmáciái temetésének formálásába még a magyar népművészet sajátos stilizációja is beleszólt. Valamennyi műve a lírai összefoglalás szándékával készült. Ez diktálja a felesleges motívumok elhagyását. Színeiről az utolsó fátyol is lehullt. Merész vezető szólamok, életvidám színhangsúlyok éltetik a kompozíciókat. Benyomásait alázatosan transzmisszionálja és társává fogad mindenkit, akiben saját élményi hőfokát felélesztheti. Ez az a szellem, melyet a Szőnyi-tanít- ványok tovább visznek, s amely egykor a müncheni kávéházakból Nagybányára csalogatta mestereinket és amely úgylátszik nemcsak az elmúlt félszázadot, de minden korok emberét vonzásában tartja. Faragó Pál kiállítása a Derkovits-teremben érdekes keresztmetszete századunk stílustörekvéseinek. A művész egy sokat hányódott korosztály tagja, akiket Párizs fel- szabaditó szele érintett meg a háború előtt, s akik itthon fizikai létük védelmében őrlődtek fel. Álmaik megvalósítására az üldöztetésben nem kerülhetett sor. Mire megjött a jobb világ, sérült, visszahúzódó emberekké váltak, s visszhang nélkül maradt a hétköznapi dolgok dicsérete, az önfeltárás szolid formája is. A negyvenes évek végén még találkozhattunk szigorúan szerkesztett kisméretű képeivel, virágokkal, alaposan elemzett tájakkal, aztán eltűnt a közszereplés porondjáról. 15 esztendő után egy kamaraméretű terem is elegendőnek bizonyult életműve bemutatásához. Azok a képek