Művészet, 1968 (9. évfolyam, 1-12. szám)
1968 / 9. szám
tárlatnak Bach Ilona keleti fantáziájú faliszőnyege. A felsorolásból Radmila Radojevic szabadkai festő- és iparművésznő neve szándékosan maradt ki. Pedig fényhatásos olajképeivel — köztük eredetien megoldott önportréjával — ő is rangos tagja az együttesnek. Azonban Radojevicet ezúttal inkább kerámiái révén ismerte meg a szegedi közönség, mivel egyéni kiállítással itt elsőként jelentkezett. Nálunk bemutatott színvonalas anyaga érdeklődést váltott ki. Nőalakokkal díszített táljai, választékos színű és formájú edényei, valamint ülő és fekvő figurái, továbbá kerámia-falképei gazdag változatossággal töltötték meg a szegedi képtár földszinti termét, ötletes, vérbő előadású műveiből napsütéses, mediterrán szellemiség árad. A természeti lét és az emberi derű egy-egy iparművészeti tárgyhoz kötve modern formakultúrával nyer nála kifejezést. Hasznos lenne a tehetséges Radojevicet és érdekes alkotásait a szélesebb magyar szakterülettel is megismertetni. A két déli testvérváros, Szeged és Szabadka örvendetesen szélesülő, mélyülő képzőművészeti kontaktusa nemcsak az említett cserekiállítások létrehozásából áll. Ezeken kívül szintén tavasszal került sor annak a sokaknak tetsző egzotikus néprajzi kollekciónak bemutatására, melyet a Szabadkai Városi Múzeum anyagából rendeztek meg a Móra Ferenc Múzeum kupolacsarnokában. Meg kell említenünk Winkler László festőművész önálló szabadkai szereplését is. Merészen kifejezett, más-más arculatú képeinek megtekintését — május végén — sikert ígérő várakozás előzte meg. Ha mindezekhez hozzávesszük azt a szép tervet, hogy a belgrádi Freskó Múzeum nagyhírű másolatgyűjteményéből a szegedi képtárban egy idő múlva kiállítást rendeznek, úgy jogos bizalommal nézhetünk a magyar— jugoszláv művészeti, muzeológiai kapcsolatok délvidéki térségünkhöz kötődő további együttműködése elé. Zoltán Gutenberg emlékkiállítás Az esztergomi Vármúzeum és Keresztény Múzeum közös rendezésében kiállítás nyílt a Főszékesegyházi Könyvtár ősnyomtatványaiból a Keresztény Múzeumban. Egyik, igen jelentős hazai ősnyomtatványgyűjteményünkből — 290 db XV. századi kötetet tartanak nyilván — 60 db-ot mutatnak itt be. A kiállítás Gutenberg halálának ötszázadik évfordulójára nyílt meg 1968-ban. Az ünnepélyes megnyitót Homor Imréné országgyűlési képviselő tartotta; jelen voltak a Vármúzeum, Keresztény Múzeum, Főszékesegyházi Könyvtár és a város képviselői. A kiállított ősnyomtatványokat Soltész Zoltánná az OSZK osztályvezetője ismertette, röviden bemutatva magának a nyomdászatnak a történetét is. Ritkán lehet látni ilyen szépen és szeretettel rendezett kiállítást. A falak melletti tárlóban ízléses elrendezésben mutatják be a könyveket, a katalógus szövegével megegyező magyarázattal ellátva. Kiegészítésként Dürer és Wolgemut metszetek sorakoznak a falon, illusztrálva a különböző művészeti ágak összefonódását a nyomdászattal. Az ősnyomtatványok elhelyezése kronologikus, jól látható ily módon, hogy kezdetben teljesen a kézzel írott kódexek mintájára készültek, címlap nélkül, szép miniatúrákkal és iniciálékkal díszítve. A nyomdász és a kiadási hely megnevezése még sokszor hiányzik, ha szerepel, akkor is többnyire csak a szöveg végén, az utolsó oldalon. Csak a későbbiek folyamán jelenik meg a címlap, a kiadási év és hely pontos megjelölése, a nyomdász és az esetleges kiadó megnevezése. Elsőként említhető — a Magyarországon őrzött két Gutenberg biblia-töredék után — a legkorábbi, hazánkban őrzött ősnyomtatvány, melyet Gutenberg Mainzban működő tanítványa nyomtatott: DURANTI: Rationale divinorum officiorum, 1459. Joannes Fust et Petrus Schöffer. A Bibliothéka legkorábbi Rómában kiadott ősnyomtatványa: CYPRIANUS: Opera, 1471. Conradus Sweynheym et Arnoldus Pannartz; és a későbbiek, mint pl. AENEAS Silvius (utóbb II. Pius pápa) levelei, melyek között több, Széchi Dénes bíboros, esztergomi érsekhez címzett is van. AENEAS Silvius: Epistolae familiares, Norimbergae, 1496. Antonius Koburger: Nem hagyható ki még ebből a rövid felsorolásból sem a 40 lapos Biblia pauperum, mely az egyetlen Magyarországon őrzött ducnyomással készült példány, 1450 körüli, németalföldi kiadás. A rendezés kiindulási pontja a könyvtörténeti szempontból igen nagy jelentőségű Pribélyi Ferenc-féle katalógus, mely az ősnyomtatványgyűjtemény első publikációja. 1840-ben jelent meg Nagyszombaton, a könyvnyomtatás feltalálásának 400 éves évfordulójára. Az eredetileg 32 darabot leíró jegyzékből a kiállításon 22 darab szerepel. A kiállítás célja, hogy bemutassa az európai könyvnyomtatást az 1450-es évektől 1500-ig, s ennek teljes mértékben eleget is tett. Rendezője dr. Kovách Zoltán a Bibliothéka igazgatója és Mucsi András művészettörténész. Rákóczy Rozália Fuhrmann Károly kolozsvári tárlata „Ötvös volt az ősöm Brassó városában. Kupák aranyércét képpel kifaragta, drágakövet plántált finom foglalatba.” (Apray Lajos) A magyar ötvösművészet még Keletről érkezett, kardhüvelyek, ékszerek bukkantak elő sírleletek nyomán. Később, mint általában az európai ötvösművészet, a magyar is az egyház szolgálatába áll, a nagy nyugati stílusáramlatokat követi, különösen az Itália felől érkezőket. Mátyás az ötvösművészet legnagyobb mecénása, alatta fejlődik igen magasra a magyar ötvösművészet. Gy. Szabó Béla: Opus millesimum