Művészet, 1968 (9. évfolyam, 1-12. szám)

1968 / 9. szám

tárlatnak Bach­ Ilona keleti fantáziájú fali­szőnyege. A felsorolásból Radmila Radojevic szabad­kai festő- és iparművésznő neve szándéko­san maradt ki. Pedig fényhatásos olajképei­vel — köztük eredetien megoldott önportré­jával — ő is rangos tagja az együttesnek. Azonban Radojevicet ezúttal inkább kerá­miái révén ismerte meg a szegedi közönség, mivel egyéni kiállítással itt elsőként jelent­kezett. Nálunk bemutatott színvonalas anyaga érdeklődést váltott ki. Nőalakokkal díszített táljai, választékos színű és formájú edényei, valamint ülő és fekvő figurái, to­vábbá kerámia-falképei gazdag változatos­sággal töltötték meg a szegedi képtár föld­szinti termét, ötletes, vérbő előadású művei­ből napsütéses, mediterrán szellemiség árad. A természeti lét és az emberi derű egy-egy iparművészeti tárgyhoz kötve mo­dern formakultúrával nyer nála kifejezést. Hasznos lenne a tehetséges Radojevicet és érdekes alkotásait a szélesebb magyar szak­területtel is megismertetni. A két déli testvérváros, Szeged és Sza­badka örvendetesen szélesülő, mélyülő kép­zőművészeti kontaktusa nemcsak az említett cserekiállítások létrehozásából áll. Ezeken kívül szintén tavasszal került sor annak a sokaknak tetsző egzotikus néprajzi kollek­ciónak bemutatására, melyet a Szabadkai Városi Múzeum anyagából rendeztek meg a Móra Ferenc Múzeum kupolacsarnokában. Meg kell említenünk Winkler László festő­művész önálló szabadkai szereplését is. Merészen kifejezett, más-más arculatú ké­peinek megtekintését — május végén — sikert ígérő várakozás előzte meg. Ha mind­ezekhez hozzávesszük azt a szép tervet, hogy a belgrádi Freskó Múzeum nagyhírű másolat­gyűjteményéből a szegedi képtár­ban egy idő múlva kiállítást rendeznek, úgy jogos bizalommal nézhetünk a magyar— jugoszláv művészeti, muzeológiai kapcsola­tok délvidéki térségünkhöz kötődő további együttműködése elé. Zoltán Gutenberg emlékkiállítás Az esztergomi Vármúzeum és Keresz­tény Múzeum közös rendezésében kiállítás nyílt a Főszékesegyházi Könyvtár ősnyom­tatványaiból a Keresztény Múzeumban. Egyik, igen jelentős hazai ősnyomtatvány­gyűjteményünkből — 290 db XV. századi kötetet tartanak nyilván — 60 db-ot mu­tatnak itt be. A kiállítás Gutenberg halálá­nak ötszázadik évfordulójára nyílt meg 1968-ban. Az ünnepélyes megnyitót Homor Imréné országgyűlési képviselő tartotta; jelen vol­tak a Vármúzeum, Keresztény Múzeum, Főszékesegyházi Könyvtár és a város kép­viselői. A kiállított ősnyomtatványokat Sol­tész Zoltánná az OSZK osztályvezetője is­mertette, röviden bemutatva magának a nyomdászatnak a történetét is. Ritkán lehet látni ilyen szépen és szere­tettel rendezett kiállítást. A falak melletti tárlóban ízléses elrendezésben mutatják be a könyveket, a katalógus szövegével meg­egyező magyarázattal ellátva. Kiegészítés­ként Dürer és Wolgemut metszetek sora­koznak a falon, illusztrálva a különböző mű­vészeti ágak összefonódását a nyomdászat­tal. Az ősnyomtatványok elhelyezése krono­logikus, jól látható ily módon, hogy kezdet­ben teljesen a kézzel írott kódexek mintájára készültek, címlap nélkül, szép miniatúrák­­kal és iniciálékkal díszítve. A nyomdász és a kiadási hely megnevezése még sokszor hi­ányzik, ha szerepel, akkor is többnyire csak a szöveg végén, az utolsó oldalon. Csak a későbbiek folyamán jelenik meg a címlap, a kiadási év és hely pontos megjelölése, a nyomdász és az esetleges kiadó megnevezése. Elsőként említhető — a Magyarországon őrzött két Gutenberg biblia-töredék után — a legkorábbi, hazánkban őrzött ősnyomtat­vány, melyet Gutenberg Mainzban műkö­dő tanítványa nyomtatott: DURANTI: Rationale divinorum officiorum, 1459. Jo­annes Fust et Petrus Schöffer. A Biblio­­théka legkorábbi Rómában kiadott ősnyom­tatványa: CYPRIANUS: Opera, 1471. Conradus Sweynheym et Arnoldus Pan­­nartz; és a későbbiek, mint pl. AENEAS Silvius (utóbb II. Pius pápa) levelei, melyek között több, Széchi Dénes bíboros, eszter­gomi érsekhez címzett is van. AENEAS Silvius: Epistolae familiares, Norimbergae, 1496. Antonius Koburger: Nem hagyható ki még ebből a rövid felsorolásból sem a 40 lapos Biblia pauperum, mely az egyetlen Magyarországon őrzött ducnyomással ké­szült példány, 1450 körüli, németalföldi ki­adás. A rendezés kiindulási pontja a könyvtör­téneti szempontból igen nagy jelentőségű Pribélyi Ferenc-féle katalógus, mely az ős­nyomtatványgyűjtemény első publikációja. 1840-ben jelent meg Nagyszombaton, a könyvnyomtatás feltalálásának 400 éves év­fordulójára. Az eredetileg 32 darabot leíró jegyzékből a kiállításon 22 darab szerepel. A kiállítás célja, hogy bemutassa az euró­pai könyvnyomtatást az 1450-es évektől 1500-ig, s ennek teljes mértékben eleget is tett. Rendezője dr. Kovách Zoltán a Biblio­­théka igazgatója és Mucsi András művészet­­történész. Rákóczy Rozália Fuhrmann Károly kolozsvári tárlata „Ötvös volt az ősöm Brassó városában. Kupák aranyércét képpel kifaragta, drágakövet plántált finom foglalatba.” (Apray Lajos) A magyar ötvösművészet még Keletről érkezett, kardhüvelyek, ékszerek bukkantak elő sírleletek nyomán. Később, mint álta­lában az európai ötvösművészet, a magyar is az egyház szolgálatába áll, a nagy nyugati stílusáramlatokat követi, különösen az Itá­lia felől érkezőket. Mátyás az ötvösművé­szet legnagyobb mecénása, alatta fejlődik igen magasra a magyar ötvösművészet. Gy. Szabó Béla: Opus millesimum

Next