Művészet, 1968 (9. évfolyam, 1-12. szám)

1968 / 3. szám

lalta a vidéki élet hátrányos harcát, a ma­gányt, a meg nem értést, a versenytárs nélkü­liséget. Az emberi felelősség, a nagy család (öt gyermeket nevelt fel) egy pillanatra sem hagyott elernyedést. Műterme ma sincs. A Képzőművészeti Főiskola elvégzése óta egé­szen nyugdíjazásáig a Vagongyárban dolgo­zott. Nemrég egy hónapot töltött Párizsban. A gyűjteményes kiállítás új színfoltjai voltak a párizsi élmények sugallta alkotások. E ki­rándulásának erőteljes, friss eredményei, valamint legújabb alkotásai óva intenek attól, hogy végleges mérleget vonjunk mű­vészetéről. Az alkotóerejének teljében levő művész nagy ambíciókkal, tervekkel készül újabb feladatokra. UT T ’ Hamar Imre Áron Nagy Lajos kiállítása A természetet önmagában szemlélve, szépségeit vallatva jutunk olyan belső kö­zelségbe, amely már a teljes azonosulás, a belső összefüggéseinek felismeréséhez ve­zet. Nehéz, fáradságos utat kell végigjár­nunk, az elénk tűnő látvány között gondo­san kell szelektálnunk, a lényeges elemekre koncentrálnunk ahhoz, hogy a belső, intim kapcsolat létrejöjjön közöttünk. Nagyszabású perspektíva ez, csak jelen­tékeny művésznek sikerülhet megvalósítani. Áron Nagy Lajos is ezen fáradozik, és ki­állítása ezt a töretlen erejű kísérletezését bizonyítja. Művészi útját, szemléletének változását soron követhetjük a kiállított képeken, belső küzdelmét, meggyőző eredményeit jóleső örömmel nyugtázzuk. A képek között zárt egységet képeznek a „Liptói részletek” c. sorozat lapjai, mintegy példázzák azt az utat, amelyet Áron Nagy Lajos megtett. Talán legtisztább, kikristályosodott formák­ban rögzítik felfogásának fejlődését, belső törvényszerűségeit. A liptói táj élménye volt az alapindok ahhoz a kísérlethez, amely egész munkássá­gát foglalkoztatja, és itt tiszta adekvát for­mát ölt. A látvány letisztulásának folyamata ez a sorozat, szinte lépésről lépésre követ­hető, belső szükségszerűsége indokolt. A természeti táj konkrét látványa egyre inkább a természet belső szükségszerűségei­nek keresése, átgondolása felé mutat. A ki­indulás a közvetlen „hétköznapi” téma megragadása, amelyet a monochrom, meleg színek fűtenek át gazdag poetikus szférába emelve. A táj lírikus felfogása az, amely oly hiteles közelségbe tudja hozni a látottakat, és ugyanakkor tovább vezet a látvány teljes feloldásához, a lényeges mondanivaló ki­emeléséhez. A liptói részletek egyes darab­jai már a látásmód olyan fejlődését mutat­ják, amely a természet organizmusának megértését, lényegének felfogását bizonyít­ja. Egyre jobban elhalványul a valóság­közeli konkrét látvány és mind közelebb kerülünk a művész látomásához. Ez az áttételesebb, mélyebb kontaktus teszi hi­telessé küzdelmét, és igazolja útjának he­lyességét. A kiállítás többi képei is ennek a fejlő­désnek egyes fázisait képviselik, ízelítőt adva a művész gazdag élményvilágából. De mindvégig megmarad a természeti táj, az alapélmény, amelyet az egyes képek meg­győző erővel variálnak. A „Velence tavi zug” a látvány leegyszerűsített formáját rögzíti, és kiemeli a főmotívumokat, míg az „Áradó fény” c. feloldja a tárgyakat, csak a fénylátomás marad, amely egységbe mossa a látványt, költőivé teszi a valóságot. Sinkovits Péter KIÁLLÍTÁSOK 1968. január—február—március BUDAPEST Ady Endre Művelődési Otthon — Mini Galéria: Hernádi Edit és Banga Ferenc, az Izzó és a Postás képzőművészkar tagjainak kiállítása (1.2 — 1. 13); Galambos Tamás festő és Szilágyi Ildikó ötvös (1. 14—1. 27); Bla­­hos Rudolf festő (1. 28—2. 10); Tatai Sán­dor festő (3. 3—3. 10). Budapesti Művészeti KISZ-szervezetek Klubja: Szabados Árpád grafikus, Farkas Ádám szobrász, Topor András és Szentgyör­­gyi József (január); Schéner Mihály festő (2. 21 -3. 5).­ Csehszlovák Klub: Szlovák grafikusok kiállítása (2. 15—2. 28). Csók István Galéria: Imre István festő (1. 19 — 2. 4); Gálffy Lola festő (3. 15 — 3. 31). Danuvia „Gorkij” Művelődési Ház: Gra­fikai kiállítás (1. 10 —1. 28); Iparművészeti kiállítás (2. 2 — 2. 26). Dürer Terem: Papp Gyula grafikái (2. 14—2. 28); Szinte Gábor grafikái (3. 6 — 3. 20); Lenkei Zoltán grafikái (3. 27—4. 10). Ernst Múzeum: Dolgozó emberek között (1. 14—2. 11). Ferencvárosi Pincetárlat: Novák András festő rajzai (1. Gilinkó József gyűjte­ménye (1. 27—2. 11); Ábrahám Rafael gra­fikus (2. 17—3. 7). Fényes Adolf Terem: Szilágyi Mária keramikus (1. 12—2. 4); Fajó János festő (2. 9-3. 4). Fővárosi Művelődési Ház: Kőhegyi Gyula grafikus (2. 20—3. 4). Ganz—Mávag „Vörösmarty” Művelő­dési Ház: Grafikai kiállítás (2. 19—3. 3). Hazafias Népfront I. ker. klubja: Tasnádi­­né Balajthy Ilona festő (január). Gellért László festő (2. 10—2. 24). Hazafias Népfront II. ker. klubja: Kucs Béla szobrász (1. 19 —1. 28). Hazafias Népfront VI. ker. bizottsága: Gerzson Pál akvarelljei (1. 13—2. 3); Hor­ny­ánszky Gyula festő (2. 9 — 2. 29). Hazafias Népfront XI. ker. bizottsága: Matzon Frigyes szobrász, Tahi-Tóth Nándor festő (2. 9—2. 25). Ifjú Gárda Művelődési Ház: Farkas Lídia festő (2. 10—2. 17). Gyűjteményes kiállítás a kőbányai Nagy Balogh János Képzőmű­vészeti Kör munkáiból (2. 24—). Iparművészeti Múzeum kamaraterem: Juris Ibolya textiltervező (1. 8 — 1.20); P. Szabó Éva textiltervező (2. 3—2. 25). Kulturális Kapcsolatok Intézete: Török grafikai kiállítás (2. 16—3. 4). Lengyel Kultúra: W. Garbolinski, A. Kromer és B. Szubinska festő (2. 13 — 3. 4). Magyar Építőművészek Szövetsége: Kiál­lítás a 3. építészeti fényképpályázat anyagá­ból. (2. 16—2. 29). Magyar Nemzeti Galéria: Új magyar fes­tészet (1967. 12. 16 — 1968. 2. 11); Em­őd Aurél emlékkiállítása (1967. 12. 23 — 1968. 2. 11); Mai magyar grafika (2. 24—); Sándor Zsuzsa fotókiállítása (3. 9—). Május 1. Filmszínház: Kucs Béla szob­rász (1. 30—2. 10.) Mednyánszky Terem: Záborszky Viola festő (2. 3—2. 18); Józsa János festő (3. 8—3. 22). MOM „Szakasits Árpád” Művelődési Ház: Joanovits István festő (1. 18 — 1. 31). Műcsarnok: Magyar karikatúra kiállítás (1967. 12. 30—1968. 2. 25); A modern belga képzőművészet 45 éve (2. 3 — 2. 18); Szov­jet képzőművészeti kiállítás (2. 24—3. 17). Műcsarnok kamaraterem: Bolgár művé­szeti kiadványok (1. 6 — 1. 28); P. F. Angelo fotókiállítása (3. 2—3. 24). Áron Nagy Lajos Áradó fény Lumiére jaillissante Cmpyfan­tca. ceem

Next