Művészet, 1969 (10. évfolyam, 1-12. szám)

1969 / 6. szám

kenység ösztönzésére. A művészet azonban nemcsak a hagyományokból, nemcsak a múlt­ból táplálkozik, hanem a jelenből és a köz­vetlen természeti környezetből is. Egervár Zala megye festői fekvésű helyisége. A falu dombokkal határolt völgyben terül el. Ha a Gőshegyről letekintünk, az egervári völgy élénk zöld vegetációja tűnik szembe. A völ­gyet észak felől Győrvár határolja. A katlan egykor mocsaras, süppedékes terület volt. A völgyet övező dombok enyhe hajlatain szőlők és gyümölcsösök terülnek el. Apró, fehérre meszelt présházak sajátos hangulatot kölcsö­nöznek a tájnak. Egy-egy présház borona­falas szerkezetével, nád- vagy zsúptetejével régmúlt idők emlékeit idézi, ugyanúgy, mint a bennük található fából faragott, évszámos szőlőprés, s az asztalra helyezett régi, zöld vagy barnamázas boroskancsók. A völgyet uraló vár már messziről szembetűnik. Egykor mocsárvár volt s csak cölöpökre épült ún. Szabó Sándor: Martinász Travailleur au four Martin Mapmeuvault dorong utak segítségével lehetett megközelí­teni. A cölöpök még ma is megvannak és itt­­ott láthatók a bitumin alatt. A várat a 60-as években restaurálta a megyei tanács támo­gatásával az Országos Műemléki Felügyelő­ség. Ebben működik ez év nyarán a Zala megyei művésztelep. A művésztelep azzal a céllal kezdte meg működését, hogy tömörítse a Zala megyei és az ország különböző részén tevékenykedő alkotó művészeket, művészeti szakembereket. A minimális program mellett már most, az első művésztelep alkalmával is megmutatkozott egy ezen túlmutató lehető­ség, nevezetesen, hogy a megye, a környe­zet gazdag hagyományainak ösztönzésével termékenyíteni kell az alkotók tevékenységét. Erre kitűnően alkalmas az az inspiráció, me­lyet Egerváron a természeti környezet szép­sége, a gazdag történelmi múlt, tradíciók, a műemlékek és az alkotó munkához szükséges egyéb feltételek együttesen nyújtanak. A művésztelep már az első alkalommal megpróbálta a legkülönbözőbb alkotókat tö­möríteni: képzőművészeket, iparművészeket, szakírókat, kritikusokat, elméleti szakembe­reket , fiatalokat és idősebbeket, pályakez­dőket és kiforrott művészeket, helybelieket és más vidékről valókat egyaránt. Ennek elle­nére úgy érezzük, hogy a kör még tovább bővítendő. A művésztelep munkájának ered­ményessége nagyban függ attól az egymásra­­hatástól, melyet a különböző műfajok kép­viselői biztosíthatnak egymásnak, így például már az elmúlt művésztelep alkalmával is ér­dekes és gyümölcsöző volt a szobrászok és a keramikusok tevékeny alkotói kapcsolata, egymásra gyakorolt közvetlen hatásuk. Ugyanígy figyelemre méltó volt a festők ér­deklődése a különböző mázak, máztechnikai eljárások iránt. A helyi hagyományok gyü­mölcsöző felhasználása és a művészi tevé­kenység sokrétűségének biztosítása megkí­vánná, hogy a vizuális művészetek képvise­lői, alkotói mellett más művészeti ágak mű­velői és a különböző, elsősorban múzeumi tudományszakok képviselői is részt vegyenek a művésztelep alkotói munkájában. Miután a művésztelep elsődleges célja a művészi egymásrahatás és alkotói tapasztalatcsere, kollektív analízis, ehhez a további feltételek megteremtésére lenne szükség. Az a nagy­szerű gondolat és kezdeményezés, gesztus, mely az első egervári — Zala megyei — mű­vésztelepet létrehívta, a továbbiakban ebben teljesedhetne ki méginkább. Mindez olyan konzekvenciákkal is jár, hogy a művésztelep sokrétű, termékenyítő eredményes munkájá­hoz hosszabb időre van szükség. Az eddigi gyakorlat azt mutatta, hogy egyes műfajok al­kotói ideje nem redukálható három hétre, így pl. a szobrászok, keramikusok munkájához hosszabb időre van szükség, ha figyelembe vesszük, hogy a vázlatok, előtanulmányok megalkotása után a munka még több fázisból áll (pl. a kerámiánál, ahol gondoskodni kell az elkészült mű szakszerű szárításáról és két­szeri égetéséről). Ugyanígy, a festőknél és más műfajok művelőinél is fontos a hosszabb alkotói idő biztosítása ahhoz, hogy az alko­táshoz szükséges élmények feldolgozásának, visszaadásának feltételeit megteremtsük a vázlattól a kész műig. Az ilyen rövid, 2 — 3 hetes időszak pusztán arra alkalmas, hogy a művész közvetlen benyomásait rögzítse, arra azonban már kevésbé, hogy a benyomásokból önálló koncepciójú alkotást hozzon létre. Éppen ezért a művésztelep kiállításán primér impressziók rögzítésével találkozhattunk el­sősorban, vagy korábbi emlékképek, élmé­nyek, gondolatok kivetítésével, rögzítésével. Helyes, ha a legkülönbözőbb művészeti is­kolák képviselői találkoznak és közvetlenül tapasztalják egymás alkotó módszereit, ki­cserélik gondolataikat. Az eddigi tapasztalatok azt mutatják, hogy helyes, ha biztosítják a művésztelep kötetlen­ségét és redukálják az időbeli kötöttségeket a programban. Ez lehetővé teszi a művész­telep életének öntevékeny alakulását, az al­kotói önállóságot, kezdeményezést és szaba­dabb, jobb feltételeket biztosít a munkához, mint az időben megkötött munkaszervezés. Ugyanakkor az elmélyedés és a szórakozás feltételeit a jelenleginél fokozottabban kelle­ne biztosítani, ugyanis az alkotó munkához elengedhetetlen a gazdag impresszió-gyűjtés, a munka és a pihenés megfelelő váltakozása. Összegezve: művésztelep jó kezdeménye­zésnek, hasznosnak bizonyult. A tapasztala­tok hasznosítása még eredménye­sebbé te­heti a művésztelep további működését. Katona Imre Első bemutatkozás Jegyzetek az Egervári művésztelep kiállításáról* A telep nem titkolt célja — a meghívott művészek munkásságának tudatos támoga­tásán túl — a Zalában élő képző- és iparmű­vészek vidéki zártságának, elszigeteltségének feloldására eleven szellemi, alkotói közösség megteremtése. A művésztársak jelenlétét, igényes alkotói problémák izzását felhasznál­ni, egy sajátos, a zalai tájban, valóságban gyö­kerező társulás segítségével — hozzájárulni a megyéből származó és az itt megtelepedett művészek munkásságának kibontakoztatásá­hoz. A kiállításon vegyük szemügyre a fiatal csoport munkásságát. Mindenekelőtt figye­lemre méltó az anyag sokrétűsége. Tartalmi, technikai és felfogásbeli sokrétűség: kerámia, relief és kerekszobor, nagyméretű olajkép, akvarell és grafika váltakozik a tárlaton. A telep megszervezésében, létrehozásában sokat és eredményesen fáradozó Dús László munkáival kezdjük a bemutatást. A pályakezdő művész törekvéseit, szándé­kait méltán — a gondolatiság nemes tartásá­val — sommázza „Várakozás” c. képe. A kompozíció a teremtést, az apa-anyaság előestéjét lírai színekből és rendkívüli lágy formajegyekből építkezve avatottan jeleníti meg. Grafikáiban is kedveli a nagy felülete­ket. A témával azonosuló szenvedélyes fogal­mazás és felületkezelés jellemzi a becsült mű­vésztársat bemutató, „Németh János kera­­mikus művész műtermében” c. monotypiá­­ját. Az egervári kiállítással egy időben talál­kozhatott a megyeszékhely közönsége Dús Németh János: Dionisos — JJuOHUC * A Zala Megyei Tanács Művelődésügyi Osztálya mintegy huszonöt fiatal képző- és iparművész részvé­telével a zalai egervári reneszánsz várkastélyban mű­vésztelepet szervezett.

Next