Művészet, 1970 (11. évfolyam, 1-12. szám)
1970 / 6. szám
tette. Fekete Márton) szerint „Instinct in History” címmel 1947- ben kétkötetes munkája jelent meg Angliában, e mű azonban a nagy budapesti könyvtárakban sem található meg. Néhány év óta - örvendetes módon - lapjaink, folyóirataink részletesen tájékoztatják a magyar közönséget a külföldre került kiemelkedő magyar szellemi emberek (Szent-Györgyi Albert, Selye János, Hauser Arnold, Mácza János, Csáky József, Brassai, Vasarely, Schöffer Miklós, Buday György, Breuer Marcell, Kepes György stb.) tevékenységéről, büszkeséggel emlékezve meg tudományos, művészeti és irodalmi oeuvre-jükről, amely méltán tette őket világhírűvé. A nyolcvanöt esztendős Lehel Ferenc ugyan nem tett szert akkora nemzetközi tekintélyre, mint az előbb említett tudósok és alkotó művészek, de - úgy véljük - az ő munkássága is megérdemli figyelmünket, rokonszenvünket, megbecsülésünket. Hévéni Iván REINER IMRE 70 ÉVES Reiner Imre, a Svájcban élő, magyar származású festőművész és könyvillusztrátor - aki 1900. augusztus 18-án született a Temes megyei Versecen (ma Vrsac, Jugoszlávia) - a közeljövőben tölti be élete hetvenedik esztendejét. Reiner 1918-ban vádorott ki Magyarországról; szülőhazáját azóta nem látta. Művészeti stúdiumait Stuttgartban végezte (Ernst Schneidler tanítványaként), majd bejárta a fél világot: Frankfurt am Main, Firenze, London, Párizs, Chicago, New York voltak életének fontosabb állomásai. 1923-ban Weimarban meglátogatta Paul Klee-t, a kettejük között lefolyt beszélgetés szövege Reiner „Wunsch und Gestaltung” című könyvében (St. Gallen, 1949) olvasható; a Bauhaus vezető művészei közül - Klee mellett - kapcsolatba került Moholy-Nagy Lászlóval is. Reiner 1931-ben Olasz-Svájcban - a luganói tó melletti Ruviglianában - telepedik meg; azóta is ott él. A művész munkásságának igen számottevő részét alkotják a grafikák, könyvillusztrációk, korlátozott példányszámú, a bibliofilek részére kiadott könyvek és az olvasóközönség széles, kispénzű rétegei számára is hozzáférhető kiadványok hosszú sora jelent meg rajzaival, rézkarcaival és fametszeteivel. Az általa illusztrált kötetek közül megemlítjük az „Ijiász”-t (1923), a „Don Quijote”t (1941), Voltaire „A babiloni királyleány”-át (1942), Heinétől a „Firenzei éjszakák”-at (1948), Puskin „Pique Dame”-ját (Insel-Verlag, 1964), Chamisso elbeszélését, a „Peter Schlemil”-t (ugyancsak 1964), Hésziodosz „Munkák és napok”-ját (München, 1966), továbbá Aiszoposz, Novalis, Goethe, Gottfried Keller, Hugo von Hofmannsthal, R. M. Rilke, Makszim Gorkij munkáit és egy német nyelvű magyar népmesegyűjteményt („Ungarische Volksmärchen”, Stuttgart, 1962), amelyet Ortutay Gyula professzor állított össze. Az 1963-ban Svájcban közreadott, bilingvis József Attila kötetet („Am Rande der Stadt - A város peremén”; a verseket Gosztonyi Sándor válogatta és fordította németre) ugyancsak Reiner rajzai - öt színes, absztrakt grafika - díszítik. Arisztophanész „A békák” című komédiájához készített rajzsorozatáról a „The Times Literary Supplement” 1962. szeptember 21-i száma közölt hosszú, melegen elismerő méltatást. Reiner alkotásai - olaj- és temperaképek, akvarellek, rajzok és sokszorosított grafikák - között figuratív és nonfiguratív darabok egyaránt találhatók; a művész az idős francia esztétával, Waldemar George-zsal ért egyet, aki szerint „nincsen áthatolhatatlan válaszfal az absztrakt és az ábrázoló művészet között.” Mind a természetelvű, mind az elvont formanyelvű Reiner-képeket és -rajzokat érzékenység, arisztikum, magasfokú művészi tudás jellemzi; mindegyik műve egy halkszavú, kontemplatív alkatú, a művészeti divatokkal mit sem törődő, etikus művész vallomása. Reiner a távolke-Reiner Imre: Pásztorlány Bergére - Ilacmyutka lett rajz- s fametsző-művészetet és Klee, valamint Georges Braque oeuvre-jét őrzi legközelebbi rokonainak. Braque-kal együtt ő is híve „a szabálynak, amely korrigálja az emóciót.” Festményeit 1961 elején egy luzerni, ugyanennek az évnek a végén egy zürichi galéria állította ki. 1969 tavaszán a Chiasso-i „Galleria Mosaico”-ban nyitt tárlat képeiből. Az ebből az alkalomból kiadott szép katalógus a mester tizenkét munkájának - részben színes - reprodukcióját s Giuseppe Curonici művészeti író Reinerről szóló tanulmányát tartalmazza. Reiner Imre a grafikai technikákkal, valamint a nyomdászat- és betűtörténettel foglalkozó szakíróként is tevékenykedik („Schrift im Buch”, „Holzschnitt - Holzstich” stb.). „Typo-Graphik” című könyve több kiadást ért meg. Maga is tervezett több betű-családot (,Corvinus”, „Meridian”, „Matura”, „Figaro”, „Gothik” stb.), ezeknek legtöbbje ma is használatban van. A művész - bár ötvenkét esztendeje nem járt Magyarországon (a két viágháború között a Horthy-kormányzat iránti ellenszenve, a felszabadulás után pedig hanyatló egészségi állapota tartotta viszsza a hazalátogatástól . . .) - ma is magyarnak vallja magát. Keresztnevét is magyaros formában használja, alkotásai alatt ez a szignó olvasható : „Imre Reiner.” Vörösmarty, Ady Endre, Füst Milán versei, Szerb Antal és Németh László esszéi, a hazai művészeti könyvek és folyóiratok kedves olvasmányai közé tartoznak, a magyar szellemi élet eseményeit élénk figyelemmel kíséri. Reiner Imre - meghívott művészként - 1964-ben nagyobb grafikai sorozattal vett részt a luganói Villa Ciani-ban megrendezett nemzetközi kiállításon („VIII. Mostra Internazionale di Bianco e Nero”). 1965-ben a firenzei „Accademia delle Belle Arti” iktatta tagjai közé - „accademico onorario”-ként - a magyar művészt; idehaza azonban kevés szó esik róla, a Zádor-Genthon-féle új magyar „Művészeti Lexikon” is megfeledkezett róla. (Az egyetlen cikk, amely róla itthon megjelent, Bodri Ferenc írása a pécsi „Jelenkor” 1968. évi 7-8. számában.) Pedig az idős művész - aki az elmúlt fél évszázad folyamán értékes életművet hozott létre - úgyis mint festő, úgyis mint könyvillusztrátor és úgyis mint jeles tipográfus megérdemli érdeklődésünket és tiszteletünket. Dévényi Iván