Művészet, 1970 (11. évfolyam, 1-12. szám)
1970 / 1. szám
LÁTOGATÁS ZILZER GYULÁNÁL* Nem kellett becsöngetni, mert az ajtó nyitva állt. Előző telefonbeszélgetésünk értelmében már várt bennünket. A homályos előszobán át szép, világos társalgóba lépünk. Hangosan köszöntjük Zilzer Gyulát, aki a szomszéd szobából jön felénk és örömmel üdvözöl. Mióta utoljára láttuk kissé lefogyott. Látszik rajta, hogy az utóbbi hónapokban betegeskedik. „Szervusztok kedveseim” - mondja és kezét nyújtja felém, Reich Klárát pedig megcsókolja. Az üdvözléseket követően széjjelnézünk a tágas szobában és szemünkbe ötlenek az ablaknál elhelyezett szebbnél szebb növények. „A feleségem nagy virágbarát és jó kertész” - mondja festő barátunk magyarázatképpen. „Kedves Zilzer barátunk - kezdem a beszélgetést - nagyon kedves voltál, hogy hajlandónak mutatkoztál interjút adni lapunk, az Amerikai Magyar Szó részére. Sajnos, mint mindig, időnk korlátolt és téged sem akarunk kifárasztani. Tehát térjünk a tárgyra: mondd el életed történetét dióhéjban. Tudjuk, hogy lapunk olvasói nagy érdeklődéssel olvasnak majd hírneves honfitársuk múltjáról, jelenéről és jövő terveiről.” „Jó - mondja Zilzer, miután leül egy kényelmes fotelba - de az én eseménydús életem leírása nem egy könyvet, de egy egész könyvtárat is betöltene. Tudom, hogy a lap szűk, korlátolt tere megköveteli, hogy rövidre szabjam a mondókámat.” „1898. február 3-án születtem Budapesten kezdi Zilzer, ahol először a Markó utcai, majd a Reáltanoda utcai főreálba jártam. Apám zenészt, vagy festőt akart nevelni belőlem. Nagybátyám, Zilzer * Megjelent az „Amerikai Magyar Szó” 1969. augusztus 28-i számában Antal, kiváló festőművész volt, Ibsent, Jókait és más híres írókat festette le. Édesapám a Velodrom igazgatója volt, ahol bicikliversenyeket rendeztek; a cég autókat adott el. Abban az időben Magyarországon legfeljebb 5-6 autóra volt szükség, mert csakis a főhercegi család tagjai és hozzájuk hasonlók vették az autókat. Édesapám rendezte az első repülőnapot Budapesten, attól kezdve évente volt repülőnap. Akkor még nagyon kezdetleges volt a repülés, sok érdekes esemény történt, a repülők pár méternyire a földtől repültek. 13 éves koromban apám egy csomó könyvvel jött haza, emlékezve, hogy születésnapom van, melyeket a Népszava könyvkereskedésében vásárolt. Csupa szocialista, utópista irodalom volt. A könyvek hatására beléptem a Galilei-körbe, amelyben a haladó szellemű írók, művészek tömörültek. Már 9 éves koromban kezdtem festeni, először egy norvég tájképet, azután 9 éves koromban Zebegényben a Duna-kanyart festettem le. A zene is nagyon érdekelt, már 6 éves koromban írtam zenét, 13 éves koromban mechanikai zenét komponáltam. Egy nyarat, 17 éves koromban a MÁV Északi Műhelyében töltöttem munkával és tagja lettem a vasas szakszervezetnek. Majd apám kívánsága ellenére beiratkoztam a Műegyetemre. Itt jó barátságba kerültem Trotzer Zoltánnal, akiből zseniális feltaláló lett. Már akkor volt egy találmánya: rádió-irányítással működő torpedó. Barátom édesapjának bútorüzletében éjjelente dolgoztunk a találmányon. Amikor a Tanácsköztársaság uralomra jutott, felajánlottuk a találmányt a Vörös Hadseregnek, Kun Bélának, akit annyira elragadott a dolog, hogy műhelyt bocsátott 15 munkással a rendelkezésünkre, hogy elkészítsük a modellt. A munkások nem sokat dolgoztak, mert folyton gyűléseztek. Egyetemi éveim idején kerültek hatalomra Horthyék. Az ébredők Zilzer Gyula: Breton halász, Paris, 1927 —Pécheur breton-«Epemonchun pucai» Riverside Drive, Nero York, 1959