Művészet, 1971 (12. évfolyam, 1-12. szám)
1971 / 6. szám
„német sas” mint államhatalmat képviselő jelvény a horogkereszt mellett állandó emblémája volt a német fasiszta tömeggyűléseknek, és antifasiszta agitációs alkotásokon is a német fasiszta államhatalom jeleként szerepel. A magyar turulmadár is a horthysta ellenforradalmi hatalom jele lett, és Segesdi György 1960-as szegedi tanácsköztársasági emlékművén a turulmadárra taposó allegorikus női alak a „szegedi gondolatot” legyőző, elementáris népi erőt fejezi ki. Ám olyan ragadozó madár mint a keselyű, dögkeselyű - amint arra már korábban utaltunk - általánosabban a háborút személyesíti meg, igaz, hogy gyakoribb és hangsúlyosabb szerepeltetése ugyancsak a fasizmusra vonatkozik. Heartfield 1936-os No pasaran című fotómontázsán a forradalmi erők szuronyai szegeződnek a dögkeselyűkre, és George Grosz művészetében a dögkeselyű motívuma a harmincas évek végétől a második világháború végéig folyamatos. Jóval tágabb jelentésű a varjak motívuma, de mindig kritikai tartalmú. A többesszám azért indokolt, mert mindig több varjú szerepel, illetőleg egyetlen varjú esetében, mint Bernáth Aurél 1929-es Tél című képén, a hatalmas varjú és hatalmas árnya borul a havas falu szélére, s a fekete foltok mint baljós, nyomasztó elemek párosulnak az ugyancsak meghatározott jelentésű téllel, réll fehérséggel. A varjak csapata a dús növényzet, a színes táj ellenpontjaként felidézheti a sejtett veszedelmet (Dési Huber István: Viharmadarak, 1937), hangsúlyozhatja a sivárságot, a más motívummal is kifejezett fenyegetettséget (Háy: A költő hasztalan vonít, 1939), kifejezheti a nyomasztó életérzés állandóságát (Kohán több műve az 1940-es évekből). De közvetlenül is utalhat a háborús pusztításra és a fenyegetettségre, mint Hans Grundig A fasizmus áldozatainak című festményén (1946) a vízszintes halott alak mögött, a háttér drótkerítése fölött szálló varjak, vagy Fritz Cremernek az 1956-os magyarországi ellenforradalomra emlékező litográfiáin a kopár ágak közt megbúvó varjak, keselyűk. Lehetne persze árnyaltabban, motívumok szerint tagoltabban számba venni a XX. századi állatszimbolikát. Most viszont annak az érzékeltetését és bizonyítását tartottuk fontosnak, hogy ez az új állatszimbolika az antifasiszta művészet egyik legpregnánsabb és nemzetközileg leginkább elterjedt motívumanyaga, nyelvi eszköze. Lényegi különbsége pedig, a korábbi korok igen sokrétű állatszimbolikájával összevetve, nem elsősorban a motívumok milyenségén múlik. Ez az új állatszimbolika nemcsak egyszerűen ideológiai, erkölcsi fogalmakat jelez, nemcsak a fogalmakat megszemélyesítő figurák vagy adott helyzetek attribútuma, hanem társadalmi szituációkat, emberi-történeti viszonylatokat vetít ki, közvetlenül megszemélyesít emberi-társadalmi erőket. Kitágítja a művészet hazni tudásának a lehetőségét olyan történelmi csomópontban, amikor a művész a még soha nem tapasztalt valóság iszonyatának képi tükrözését keresi. Aradi Nóra Berda Ernő: Lovak. 1938 Chevaux. 1938 - Ilouiadu. 1938 Schnitzler János: Lovak. 1938 - Chevaux. 1938 - Jlouiadu. 1938 Picasso: Csendélet bikakoponyával — Nature morte avec un cráne de taureau — Hanvop.Hopm c nepenoM öblKa