Művészet, 1975 (16. évfolyam, 1-12. szám)
1975 / 4. szám
* * zesség érződik. A szomszédos fekete Afrikából eredő hatások már-már az absztrakt művészetre emlékeztető tömör kifejezésmódot alakítottak ki náluk. E két elütő példa összevetése azért érdekes, mert a keleti arab országok közül Irak, a nyugati arab államok sorában pedig a Maghreb országok közé tartozó Marokkó művészete a legfejlettebb. Az első Pánarab Biennálén szobrászati alkotások csak szerény számban, grafikai munkák még elhanyagolhatóbb mértékben szerepeltek. Az egyetlen, kerámiai alkotások számára kijelölt termet kivétel nélkül iraki művészek munkái töltötték meg. A kiállítókat ezúttal a látogatottság örömén és az eszmei elismerésen kívül semmilyen elismerésben nem részesítették, mert a rendezőség tudatosan mellőzött mindenfajta díjazást, hogy távoltartsa a más alkalmakkor zavaró hatású üzleti szempontokat. A következő pánarab biennálé megrendezését előreláthatóan Algír vállalja majd magára. (Projekt) Az araboktól eltérően egy másik nagy múltú keleti kultúrában különlegesen erős hagyományai vannak a szobrászatnak. A mongolok ősei a sámánizmusban az ég, a tűz, a föld, valamint a „jó” és „rossz” szellemek megtestesítésére fából, kőből és más kemény anyagokból kis figurákat készítettek. Ezek az úgynevezett ongonok a mongol kisplasztika legkorábbi elődei. Minthogy a XVII. században bevezetett új államvallás, a lámaizmus nem tiltotta meg e hagyományok folytatását, a mongol szobrászat hagyományainak teljes fegyvertárával érkezett el a szocializmus küszöbére. Az 1921-es mongol népi forradalmat, majd a Mongol Népköztársaság 1924- ben bekövetkezett kikiáltását követően fokozatosan alakultak ki a plasztika egyéb ágai. A köztéri kisszobrok műfajának első kiemelkedő művelője Njamin Zsamba volt, akinek Betöretlen ló című szoborcsoportja - amely Ulan-Bator főterét, a Szuhe-Bator teret díszíti - nagy hazai és külföldi sikert aratott. A kis formák művelői a hatvanashetvenes években sorozatos sikereket értek el. Mesterségbeli tudásuk növeléséhez hozzájárult, hogy mind többen végezték el tanulmányaikat szovjet főiskolákon. Érdekes pályát futott be az egyik legjelentősebb mai mongol szobrász, Csojmbol. Fiatal éveit kolostorban töltötte, majd szülőföldjén egy elemi iskolában rajztanárként dolgozott és szabadidejét fafaragással töltötte. Képességeiről hírt szerzett Pomerancev szovjet szobrász, aki Irkutszkból települt át, hogy segítsen a mongol képzőművészek kiképzésében, és ajánlására Csojmbolt Moszkvába küldték tanulni. Hazájába visszatérve 1945-ben, a mongol kormány megbízta Csojmbolt, hogy készítse el a Mongol Népi Forradalom vezére, Szuhe-Bator emlékművét. A jelenlegi mongol szobrászatban a történelmi témák mellett igen gyakoriak, s hovatovább számarányukat tekintve többségbe kerülnek az olyan lírai hangvételű alkotások, amelyek játszó gyermeket, merengő asszonyt, szerelmespárt, hangszert pengető öreget, vagy jellegzetes táncot lejtő népi birkózót ábrázolnak. (Iszkussztvo) * A kőnyomatos sokszorosítás módszere a német Senefelder találmányának megszületése után alig negyedszázaddal átkerült Kubába. Továbbítói spanyol és francia mesterek és a litográfiát Európában tanulmányozó kubaiak voltak. A litográfia „hőskora” 1822-1862 közé tehető Kubában, s e grafikai ágazat kifejlődése nélkül a szigetgyarmat történelmének sok érdekes mozzanata maradt volna megörökítetlen. Az első kubai litográfiai műhely hosszú ideig a Királyi Gazdasági Társaság kebelében működött, s eleinte kottákat nyomtatott. Hamarosan felismerték, hogy a kőnyomatos képek művészi és nevelő hatás elérésére egyaránt kiválóan alkalmasak. A kubai litográfia egy nemeslelkű férfi, Juan de Mata Tejada-i-de Tapia idején érte el csúcspontját. Tejada-i-de Tapia anyagi haszon reménye nélkül fejlesztette a műhelyt és megkezdte a szakmai utánpótlás nevelését is. Több sikeres kőnyomatos kiadvány megjelenése után a litográfia már üzletileg is gyümölcsöző vállalkozásnak bizonyult. Tejadai de Tapia utódai már ebben a szellemben folytatták a mesterséget. 1861-től a jelentékennyé terebélyesedő első kubai kőnyomat-üzemben szivarcímkéket kezdtek gyártani a fellendülő kubai szivaripar termékeihez. E szivarcímkék olyan nagy népszerűségre tettek szert, hogy a közvélemény később a szivarkészítés megindulásával kötötte össze a kubai litográfia kezdetét. (Cuba, orosz kiadás) Művészetünk híre külföldön A két ország művészeti folyóiratai közötti csereegyezmény keretében, a Művészet szerkesztőségének közreműködésével, a Bildende Kunst novemberi számát teljes terjedelemben a modern magyar képzőművészet bemutatásának szentelte. Hatvannégy századi alkotás - festmény, szobor, grafika, plakát, ipari formaterv, iparművészeti és építőművészeti munka - fényképe kíséri a magyar szakírók cikkeit, egy-egy képzőművészeti ág korszakainak, egy-egy kiemelkedő jelentőségű mester tevékenységének bemutatását. Rideg Gábor bevezető cikkéből kitűnik, hogy a német nyelvű szemle célja nem általában a modern, hanem a szocialista magyar képzőművészet bemutatása. A cikk kifejti az elkötelezettség fogalmának korszerű értelmezését, ismerteti az MSZMP kultúrpolitikai határozatainak a művészeti életben való érvényesülését, és kitér a szocialista realizmus fogalmának gyakorlati felfogására. Aradi Nóra terjedelmes tanulmánya a Szocialista Képzőművészek Csoportjának működését méltatja. A kortárs magyar festészet jellegzetességeit Németh Lajos foglalja össze, írásában hangsúlyozza a legalább négy, egyidejűleg alkotó nemzedék művészetének gazdag változatosságát, a különböző hagyományok együttélését, a régebbi eredetű, illetve újabban keletkezett vidéki művészeti gócok erjesztő hatását. A magyar grafika hét évtizedét tekinti át Szabó Júlia. A magyar szobrászművészet új vonásait Láncz Sándor foglalta össze, iparművészetünk jelenéről Koczogh Ákos írt. Pogány Frigyes az új salgótarjáni városközpont kapcsán fejtette ki gondolatait a magyar építőművészet legfrissebb törekvéseiről. A villányi szobrásztelep négy fiatal szobrászának egy-egy művét nemrég a Neue Berliner Illustrierter hasábjain láttuk viszont. Az NDK legnépszerűbb képes hetilapjának fotóriportere Keserű Ilona „Három forma”, Rétfalvi Sándor „Virág”, Samu Katalin „Lófej” és Tóth Sándor „Várakozás” című szobrait kapta lencsevégre. „A villányi kőfejtőben hetedik éve működő szabad ég alatti műterem és múzeum egyre több művészet iránt érdeklődő vagy csak egyszerűen szép látványra vágyó embert vonz a helyszínre” - írja az NBI. Összeállította Szilágyi Péter Műfajok mezsgyéjén A video avagy az elektronikus ecset Az ipari társadalom története során mindig arra törekedett, hogy a művészetet bekebelezze, hogy túllépjen rajta. A gépesítés következményeként egy új típusú alkotóművész jelent meg: az ipari formatervező. A számítógépek feltalálása óta a képzőművészek és zenészek érdeklődése az új kifejezési eszköz felé fordult. Az elektronikus kamera megjelenése után néhány évtizeddel lehetővé vált, hogy igénybevételével a művészek új anyagot és formát találjanak gondolataik kifejezésére. A nagy intézmények segítik ennek a tendenciának az érvényesülését. Az Egyesült Államokban a számítógépközpontok ingyenes kísérletezési lehetőséget biztosítanak a művészeknek, főként éjszaka, amikor a gazdasági tevékenység szünetel. A nagy televízióállomások, az egyetemek és múzeumok műhelyeket, műtermeket bocsátanak e kísérletezéshez rendelkezésükre. A video alkalmazása eddig ismeretlen művészi lehetőségekre enged következtetni. Az érdeklődés iránta még a hatvanas évekre nyúlik vissza, de igazán a hetvenes években lángolt fel. Az amerikai ipar a nagy precizitást, fejlett technikát igénylő elektronikus eszközökre specializálódott, és ez szükségképpen elősegítette az ilyenfajta eszközökre építő művészeti irányzatok érvényesülését. A videóval a művészet is automatizálódik. A kezdő alkotónak nincs szüksége többé arra, hogy megtanuljon rajzolni vagy festeni. Nem kell iskolákba, műtermekbe járnia. Az elektronikus kamera „fest” helyette. Teljes értékű képeket ad, vagy ha úgy kívánja, csupán a képek kontúrját. Azok a művészek, akik megtagadták a festészetet és a húszas években azt hangoztatták, hogy a festészet halott, a videóval megtalálták azt a kifejezési eszközt, mely alapjaiban változtatja meg a művészet jellegét. Nincs szó többé festészetről, hanem csak képalkotásról. A video segítségével a tér elveszti határait és korlátait. Az elektronikus kamera az új ecset, a katódcső az új hordozó. A video újszerűsége, hogy a festményt hordozó felület eltűnt. A szüntelenül változó-alakuló kép a térben keletkezik. Nincs kezdete, se vége. A kép sok millió kis pontból áll össze, majd hullik szét. Úgy alakítható, ahogy a művésznek tetszik. Az alkotó vezérlőpultról irányítja az elektromos impulzusokat. Miként a mikroszkóp alatt látható mozgó amőbák, a formák osztódnak és egyesülnek, egymást lefedik, egymással láncot képeznek. A video esetében a művész a formák manipulálója. Megjelenésével a kép természetére vonatkozó új ismeretrendszer kialakítása és elsajátítása válik szükségessé. Elsősorban a művészek számára, de a nézőknek is követniök kell őket. A hagyományos képzőművészeti kifejezési formákban a kép átalakítása a szemlélő agyában történik. A kép változása képzeletbeli. Az elektronikus kamerával alkotott művek esetében a kép mozog és a szemlélő passzív. A kamera Fogat, kubai kőnyomat a XIX. század közepéről 47