Művészet, 1978 (19. évfolyam, 1-12. szám)

1978 / 7. szám

Kulich Gyula-emlékmű Békéscsabán Mindnyájan ismerjük a kimondhatatlan tisz­telet érzését, akik megcsodáltuk a folyók, patakok meredek partjaiban, földtörések­ben karmosán megkapaszkodó s mindig újabb talpgyökereikre támaszkodó s ettől egyre hatalmasabbá növő fák gigászi élet­erejét. Mi, mai magyarok gyakorlatias köz­helyeket, profán kifejezéseket mondunk ilyen döbbeneteinkre: na, ez a fa is jól megdol­gozik az életéért. S közben a mi szánkkal már kimondhatatlan, de egykor kimondott, leírt, iskolában megtanult szavakat idézünk magunknak, hogy vigasztaljuk elnémult ér­zéseinket: „Ú természet, ó dicső természet! Mely nyelv merne versenyezni véled? Oly szép vagy te ! s mentül inkább hallgatsz. Annál többet, annál szebbet mondasz." Varga Imre sem a magasztos természet egészét választotta szimbóluma eszközéül, hanem a küzdelmes sorsú, de mégis az élet győzelmét hirdető fát, hogy Kulich Gyulára, a munkásmozgalom mártírjára szülőváro­sában emlékeztessen. Varga Imrének ez a szoboralkotása egyedi jelenség köztéri szob­rászainkban. Úgy érzem, nem sorolható főművei közé, de gondolatokat támaszt és feszegetni érdemes problémákat vet fel. Békés megye képzőművészetével, művésze­ti emlékeivel foglalkozunk lapunknak ebben a számában, ez is indokolja, hogy elemez­zük a Békéscsabán felállított Kulich Gyula­emlékművet, Varga Imre alkotását. Varga Imre tudatos szobrász, értően al­kalmazza szobrászatéban a képzőművészet nemzetközi eredményeit. De az ő kezében ezek az eredmények nem a hazai valóság tündökletes lefedésére válnak használa­tossá, inkább arra, hogy ezek is szolgálatára legyenek művészetében a profán és a ma­gasztos közötti csend feloldásában. A pro­fán és a magasztos vizsgálatát kínálja kulcsa­ként a Kulich Gyula-emlékmű is, hogy megismerjük mondását, értelmezzük üze­netét. Megindító ennek a műnek a tartalmi közlése, a poézisa. A két világháború kö­zötti munkásmozgalmát szimbolizáló fa szá­raz gyökerei nedvetlen létezésükkel a moz­galom mártírjaira emlékeztetnek, a görcsös gyökér-csontváz formák hitük erejét, küz­delmeiket, tragikus halálukat idézik. Közü­lük egynek, Kulich Gyulának látható lesz a kiszenvedett Krisztus korpuszára is em­lékeztető testi alakja. A szimbolikus formák között megjelenő ábrázolás mégsem okoz különösebb törést a szobormű egységes formai hangjában. Pedig ez az ábrázolás a közérthető művészet elveit követve, a rész-

Next

/
Oldalképek
Tartalomjegyzék