Művészet, 1988 (29. évfolyam, 1-12. szám)
1988 / 2. szám
MŰHELY Kettős kötésben Klie Zoltán és Róna Klára festészetéről Klie Zoltán 1897. július 10- én született Szekszárdon. Pécsett tanult a cisztercita főgimnáziumban, majd 1915-1918 között katona volt. 1919-től a budapesti Pázmány Péter Tudományegyetem orvosi fakultásán folytatott tanulmányokat három éven át. Ezt követően 1925-ig volt a Képzőművészeti Főiskolán Vaszary János tanítványa. Mesterétől egész életére szóló művészi programot kapott: az élet érzékeny figyelésének és korszerű festői eszközökkel való kifejezésének modern programját. Festőnk emlékezete szerint Csók István is hozzájárult ehhez hasonló hatásokkal, akinek pécsi nyári művésztelepén Havihegy című munkájára díjat is kapott. A hazai hatásokat és ismereteket számottevően kiegészítette a Vallás- és Közoktatásügyi Minisztérium két évre is elnyert párizsi tanulmányi ösztöndíja 1925- 1927-ben. A világ akkori művészeti központjában mind a múlt, mind a jelen nagy példáit megtalálta az ifjú festő, s élt is a tájékozódás lehetőségével. Akkori szerepléseinek visszhangjait olvasva az eredményről is lehet fogalmunk. A Képzőművészek Új Társasága (KÚT) 1926-os, az Ernst Múzeumban rendezett kiállításáról szólva az Új Nemzedék, a Pesti Napló és a Magyarország című lap írt Klie kiállított képeiről elismerően. Hiszek a dicsérő soroknak annak ellenére, hogy a szóban forgó képeket nem láttam, mert a háború során elpusztultak vagy elvesztek. Hitemben megerősítenek a művész akkori külföldi szereplései: Düsseldorfban, Frankfurtban, Bochumban, Varsóban, Krakkóban, Firenzében és másutt rendezett reprezentatív magyar kortárs kiállítások anyagába válogatták be műveit. 1928-ban ottani szereplése alapján a bécsi művészeti szövetség, a Künstlerbund Hagen levelező tagjává választotta. Több művével szerepelt ugyanebben az évben a XVI. Velencei Biennálén, ahol 1942-ben ismét bemutatták új képeit. 1938-ban és 1939-ben a balatoni ösztöndíjat, 1942- ben az erdélyi (úgynevezett székelyföldi) ösztöndíjat nyerte el. 1925-ben az Ernst Múzeum akvarelldíja, 1928- ban az UME (Új Művészek Egyesülete, melynek Klie alapító tagja volt) festészeti díja, 1930-ban a Budapesti Hírlap pályázatának festészeti díja, 1940-ben a Városképek című kiállítás díja jelzi Klie Zoltán festői útjának elismertetését és rangját. Felsorolásom korántsem teljes, de nézzük inkább a műveket, melyek közül a harmincas évekből származó néhányat volt alkalmam tanulmányozni. Egyikük a Bakonyi út (1933) című, mely a képtérbe lendülettel belehasító íveivel, narancsokat, vörösesbarnákat és kékeket, tüzes zöldeket ellentétpárba állító színvilágával, tárgyi motívumainak a tárgyiasság és az elvonatkoztatás határán mozgó kezelésével az expresszivitásnak olyan erős megnyilatkozása, amilyenre kortárs példát leginkább Derkovits Gyula képei között találunk. Az Erdő című festménye szintén 1933-ban keletkezett. A négyzet alakú vásznon ugyancsak az ívek struktúrája a fő formai hatóeszköz. A szélesektől és erőteljesektől az apróbb hullámokig és sűrű ecsetnyomokig terjed ez a rendszer, mely minden alkotói önkényessége ellenére is őrzi a kiindulásul szolgáló természeti motívumok jellegzetességeit. Színvilága is választékos, a zöldek élesebb és törtebb változatai kaptak benne főszerepet érzékenyen alkalmazott kiegészítő színek társaságában. Kompozíciója zárt, feszes, mint festőnk Klie Zoltán: Erdő, olaj, vászon, 100 x 100 cm, 1933 50