Lyka Károly szerk.: Művészet 3. évfolyam (Budapest, 1904)

5. szám - Diner-Dénes József: A Ledérer-gyűjtemény

Diner-Dénes József: Budapest magánképtárai Mivelhogy Marconi nem volt túlságosan ön­álló elme, más nagy mesterek is hatottak rá, így mindenekfelett Jacopo Palma. Ez a befolyás jellemzően jelentkezik például a házas­ságtörő nő alakján, a haj és test szőke tónusán, erélyes színezésén, amelyet Burckhardt joggal mondott pozitív jellegűnek. Ez annyira megy, hogy az első hirtelen megszemlélésnél e képet Palma valamely tanít­ványának tulajdoníthatnék. Bővebb vizsgálat aztán oly vonásokat is derít ki, amelyek tel­jességgel távol állanak Palma iskolájától. Azon­felül a kép kétségtelenül hitelesen szignálva is van a művész teljes nevével: Rochus de Marchonibus P. Még ez aláírásnál is hathatósab­ban szólnak Marconi szerzősége mellett bizonyos sajátosságok, mint azt Lederer helyesen ki­emelte. Teszem az alakok egytől egyig mikro­kefálok s piciny kezűek, mint Marconi alakjai általában. Különben Marconira jellemző a házas­ságtörő nő előadási módja is. A kép a bécsi Klin­kosch-képtárból származik. Hasonlóképp Velencére utal a gyűjtemény egy másik képe: „A napkeleti bölcsek imádása". Ez a mű minden ízében jellemzi a Bonifazio­művészcsaládot. A rendkívül gazdag tájrész, a sok levél, madár s egyéb mellékholmi, a háttérben levő zöld szikla sárga sávos meg­világításában, az öltözetek égő, csaknem piros színe, s végre az előtérben térdelő ősz király típusa egészen világosan Bonifazio II-re utal. Bár Gustav Ludwvignak 1901-ben a „Jahr­bücher der königl. preussischen Kunstsammlun­gen"-ban közzétett kutatásai ennek a művész­családnak régibb beosztását teljesen halomra döntötték, Lederer mégis joggal úgy vélekedik, hogy ez a kép csak Bonifazio de Pirati de Verona műhelyéből való. A mű egy velencei magángyűjteményből került Budapestre. Bergamoba vezet minket a gyűjtemény egy harmadik képe: „Szent Katalin eljegyzése", szerzője Girolamo da Santa Croce. Bár ennek a művésznek java munkássága a XVI. szá­zadba esik (Trevisoban 1548-ig nyomon követ­hetjük), mégis úgy ő, mint bátyja, Francesco még egészen régiesen fest. Megérzik rajta mes­terének, Bellininek befolyása. A mi képünk­több arctipusa is elárulja Bellini modorát, Santa Croce ezenfelül itt a madonna bizánci ék­szereiben Carlo Crivellitől, a nagy velencei SZENT JÁNOS NÉVADÁSA DEFENDENTE FERRARI FESTMÉNYE A LEDERER-GYŰJTEMÉNYBŐL

Next