Lyka Károly szerk.: Művészet 4. évfolyam (Budapest, 1905)
3. szám - Művészeti irodalom
jaira terelje. Előadását a kedvtelő, spontán rajzolgatással kezdi. Ez a gyermek világában eleinte játék s a rajzolgatás e faja „csak akkor lesz becses, értékes a nevelés szempontjából, ameddig az játék maradhat". Mi is azt valljuk, amit a szerző : semmi esetre se kapjon a gyermek egyenest gyermekek számára készített rajzmintát, hogy azt lemásolja, a gyermek csak folytassa kedvtelő rajzolgatását. Rajzoltassuk azután fejből, készítsen olyan dolgokat, amiknek rajzát ő maga is némileg ellenőrizheti anélkül, hogy közvetlenül szemlélnie kellene a tárgyat. A szemlélet nyomán való rajzolás a következő fokozat: „A szemlélet nyomán való rajz pszichológiailag általában akkor van helyén, midőn a gyermeket a fejből való rajzolás már nem elégíti ki teljesen, hanem önmaga kezdi azt, amit ábrázol, eredetiben megnézni, vizsgálni." Csakugyan, ez a legokosabb mód arra, hogy a gyermeket az önálló kutatáshoz, a dolgok alapos megvizsgálásához szoktassuk, aminek jótékony hatása aztán megérzik egész gondolatvilágában. A természet után való rajzolásnál fő a lényeg felismerése, ha azután nem is kaligrafikus annak ábrázolása. A szerző az eddig divatozott rajztanítás reformjának szükségét azért érzi, mert tapasztalata szerint eddig szokásban volt gyermekekre és laikusokra oktrojálni azokat az artisztikus elveket, amelyek érett artisztikus művekről vonattak le. Az ily külsőséges tanítás nem vezet célhoz , csak az, ami belülről fakad, ér valamit. A negyedik fokozatot a szerző tanítási módszerében a kifejezés képviseli: kifejezőképesség a tervezésnek bevezetése. Tudjon a fiatal tanuló megrajzolni valamit, nem lerajzolni, tudjon egyszerű dolgokat lényegben helyesen, akár a természet nyomán, akár fejből megrajzolni, tudjon olyan változtatásokat tenni, amelyek épp kívántatnak, tudjon ura lenni annak, amit ábrázolni akar .Az itt felsorolt elvek helyes keresztülvitelének módjáról szól a vezérfonal első része. A második rész a közvetett rajzzal foglalkozik, a kedvtelő másolgatással, a kézügyesítő gyakorlatokkal, a reproduktív rajzzal és diszítményekkel. A harmadik rész a tervező iskoláról szól. Itt is a kedvtelő munka előzi meg az elemi tervezgetést. Azt a helyes elvet állítja itt fel a szerző, hogy a tervezést nem korai tervezési feladatokkal, hanem naiv kifejező rajzzal s egyszerű dolgok variálásával, kombinálgatásával kell nevelni. Legvégére marad a stilizálás, a céltudatos tervezés. E rövid ismertetésből is látható, hogy a szerző egészséges alapelveket fejteget. Kívánatos volna, hogy ezeket az útmutatásokat épp a rajztanítók konzervatívebb része magáévá tegye, mert csak a racionális módszer formálhatja a rajzot az embernevelés nemes eszközévé. A mű hatvan rajzlapja, amelyek jórésze többszínű, nagyon szemléltető illusztráció a szerző fejtegetéseihez ; az előadás ízléses ; a reprodukció jó. FAIPAROSOK ÉS LAKÁSBERENDEZŐK SZAKLAPJA. Műipari folyóirat Szerkeszti Faragó Lajos. Kiadótulajdonos és felelős szerkesztő Szalmás Arnold. Megjelen minden hó 10-én és 25-én. — Ily címmel új iparművészeti folyóirat indult meg, amelynek célját maga a cím eléggé világosan fejezi ki. A művészet alapján áll s megfelel a gyakorlati kívánalmaknak cikkei, képei révén. A szakmába vágó tárgykör adja közleményeinek anyagát, kiterjeszkedik nemcsak a művészi szempontokra, hanem egyben a szakmabeli anyagi és társadalmi érdekekre is. Egy-egy füzet áttekintése után meggyőződünk róla, hogy helyesen oldja meg feladatát. Így az áprilisi számban Gerő Ödön ismerteti a műbarátok kiállítását, Gaál Károly az asztalosságról értekezik, Szalmás az asztalosok bajait világítja meg, egy cikk az ajtók megerősítését tárgyalja, egy másik az üzleti költség helyes kiszámítását. Műszaki közlemények, kérdések és feleletek, szakirodalom, vegyesek, munka stb. rovatokban az asztalos, a tervelő, a lakásberendező csupa helyes útmutatást talál, amelyek mind közelről érintik. Ily értelemben van a többi füzet is összeállítva. A derekas vállalkozás megérdemli az összes érdeklődő körök pártolását. MODERN FESTŐK. Eredeti színekben és magyarázó szöveggel. Szerkeszti dr. Térey Gábor. 1905. évf. 4. füzet. — A színes műlapok e sorozata hat számmal gyarapodott. Az első lap Olgyay Ferencnek „Tájkép" című művét mutatja be három színnyomásban, hasonló technikával sokszorosítvák még a többi műlapok: Billotte René : Argenteuil környéke, Gruppé Charles P.: Tengerparton, Muszatos Viktor: A víznél, Sigmundt Ludwig: A lugasban és Wilhelmson Karl : Svéd parasztnők. Minden művész jellemrajzát és közölt képe magyarázatát is tartalmazza a füzet, amelynek kiállítása is ízléses. Az itt közölt reprodukciók közt Wilhelmson képe mutatkozott legalkalmasabbnak a háromszínnyomású sokszorosításra, de valamennyi műlap a mai technika színvonalán áll. FESTÉSZET Rudolf von Alt. írta L. NI. Pester Lloyd, márc. 14. Bühm Pál életrajzát közölték a napilapok március 31-iki számai. A tájkép. írta Alfa. Budapesti Hírlap, ápr. 4. Mednyánszkyról. Irta Lyka Károly. Művészeti Krónika, u. a. Intim vonások Mednyánszkyról. írta Justh Zsigmond. U. ott. A művész önérzete (Klimt Gusztávról). Irta Isi • Festi Napló, ápr. 14. Művészeti szemle. Madarász, Strobentz, Neogrády, Hollósy külön-kiállításai és a Műcsarnok téli tárlata, írta Fieber Henrik. Katholikus Szemle, 1905. I. Malonyay Dezső : A magyar képírás úttörői. Ism. Fieber Henrik. U. ott, 1905. III. Művészeti szemle. Szinyei Merse, Szikszay, Olgyay F., Lotz. írta Fieber Henrik. U. ott, 1905. IV. Régi kép Mátyás király oroszországi követségéről, írta dr. Szendrei János. Archaeologiai Értesítő, új folyam, XXV. 2. Zemplényi Tivadar, írta Gerő Ödön. Művészeti Krónika, II. 4. Rafael falképei a Heliodorus-teremben. Irta Wollanka József. Budapesti Szemle, májusi szám. Menzel Adolf és a fényképezés. Irta nyv. Az Amatőr, II. 14. 211