Lyka Károly szerk.: Művészet 5. évfolyam (Budapest, 1906)
3. szám - Lederer Sándor: A Szépművészeti Múzeum olasz mesterei I.: A velencei festők
Lederer Sándor Cavalcaselle szerinti valósággal próbára teszi a kutató türelmét, vagy Mantegna számos kortársa körében rejtőzik bizonyára képünk szerzője. A „Bulletino Ufficiale della pubblica Istruzione"-ben dott. Giorgio Bernardininek a Galleria comunale di Treviso-ról szóló cikkében képünkre vonatkozó utalás van ugyan Dario da Treviso-ra, egy „forse"-vel gyengítve. De még ebben a formában sem érthetek egyet ezzel az elnevezéssel. Két kép szerepel most általában mint Dario da Trevisónak tulajdonított mű. Az egyik Pietà, Frizzoni-Salisnál, Bergamóban (Fot. Taramelli), puffadt arckifejezéssel, ez dtt. Gustavo Frizzoni kompetens nézete szerint talán inkább Montagnananak, egy gyengébb Squarcione-követőnek lehetne munkája, akinek néhány képe van Páduában, semmint Dario-é. A másik Bassanóban van, a városi képtárban, Dárius p.-vel jegyezve, hiteles mű, amely Máriát, a kegyosztó Szűzanyát mutatja, szt. János és szt. Bernardin közt, egy sereg hívőt oltalmazva köpenyével. (Fot. Alinari 20504). Ez azonban egészen másfajta festés, mint a mi képünké. Páduai, squarcionesco eredettel hozható öszszefüggésbe gyűjteményünknek egy másik képe, amely az előbbit báj és derű dolgában felülmúlja: Carlo Crivelli verőfényes, aranyos pompájú Madonnája ez (95. sz.), tempera, az Esterházy-gyűjteményből. Lanzi és Ricci ugyan azt állítják, hogy Crivelli a Jacobello del Fiorenek volt tanítványa, mert forrásuk, Ridolfi röviden megjegyzi: „Carlo Crivelli e Donato Vene ziano, questi furono discepoli di Jacobello."1 Csakhogy Jacobello már 1440-ben meghalt, Crivelli pedig ez időben még nagyon fiatal lehetett. Igaz, hogy nem ismeretes születésének éve. Crowe és Cavalcasellenél, bár ők stílusának irányában a régibb Vivariniakét ismerik fel, mégis találunk már utalást Squarcionere, míg Morelli, támaszkodva a veronai Museo civicoban levő (370. sz.) Madonnaképre, amelyet ő Crivelli legkoraibb képének tart,s határozottabban hangsúlyozta, hogy Crivelli nevelkedését Squarcione paduai iskolájára kell visszavezetni. Csakugyan squarcionesco jellegűek Crivellinek nagy türelemmel és szeretettel kidolgozott és előszeretettel alkalmazott gyümölcsfüzérei és dús mellékholmija. Még meggyőzőbben szól emellett az, hogy Crivellinek különben könnyen felismerhető, kivált korai képei annyira hasonlítanak Gregorio Schiavone műveihez, hogy ha a veronai Madonna-képen nem volna meg a névaláírása s annak eredete csak stíluskritikailag volna megállapítható, úgy bizonyára Gregorio Schiavone művének tartanák. Viszont például a londoni National Gallery-ben levő Madonna a gyermekkel (904. sz.) Crivellinek neve alatt szerepel (jegye: A. P.). Gregorio Schiavonet nemcsak Scardeone krónikás egyenest Squarcione tanítványának mondja, hanem ő maga is ilyennek szereti magát képein feltüntetni. Ennek a plauzibilis okfejtésnek azonban ellentmond Crivelli legkoraibb képeinek egyike, Krisztus arca szt. Veronika kendőjén, a paviai Malaspina-gyűjteményben, amely hiteles, mert aláírással van ellátva : Opus Caroli Crivelli V.1i 1 Geschichte der italienischen Maierei. Német fordítás. 1873. V. k. 338. 1. 2 Dario da Trevisóról még a legrégibb páduai guidák, Rosetti, Brandolese, Moschini sem tudnak semmit. A két első hallgat róla, az utóbbi külön hangsúlyozza (Della pittura in Padova, 63. 1.): „de Dario non c'é ch'io sappia opera verona". Nyilván ez a Frizzoni- Salis-féle Pietà indította Lermolieffet arra, hogy ugyancsak Dario da Trevisónak tulajdonítsa a velencei Accademia di belle Arti-ban levő angyali üdvözletet is (606. és 608. sz. — Azelőtt Alvise Vivarini (!) gyanánt szerepelt s mint ilyent reprodukálja Lafenestre, Venise, 98. 1. Holott ez a 606., 608. sz. angyali üdvözlet és a Frizzoni-Salis-féle Pietà talán egy és ugyanazon festőnek, Montagnananak műve. A legújabb keltű, 1904. évi katalógus nem éppen szerencsés módon Bernardo Parentinónak tulajdonítja. 182 1 Carlo Ridolfi: Le Meraviglie deli' Arte. Venetia. 1648. I. 19. 1. 2 L. Paoletti: Raccolta di documenti inediti. Padova, 1895. fasc. II. 9 1. 3 Lermolieff: Kunsthist. Studien der italienischen Maierei. I. 362. 1. 4 Bern. Scardeone. De antiquitate Urbis Patavii. Basil. 1560. Fol. 370. Kristellernél, Mantegna, 502. 1. 5 Így főművén a londoni National Gallery-ben (630. sz.): Opus Sclavoni Discipuli Squarcioni; trónoló Madonnáján Berlinben (1162. sz.) : Opus Sclavoni Dalmatici Squarzioni és a torinoi Regia pinacotecában levő Madonna képén: Opus Sclavoni Dalmatici Squarcioni S. (Scolarii ?) 6 Képét 1. Zeitschrift für bildende Kunst, XII. 1901. 228. 1.