Lyka Károly szerk.: Művészet 5. évfolyam (Budapest, 1906)
4. szám - Lederer Sándor: A Szépművészeti Múzeum olasz mesterei I.: A velencei festők
Lederer Sándor :• A szépművészeti múzeum olasz mesterei A stuttgarti képtár 429. sz. Madonna képén, a szűzanya az áldást osztó gyermek Jézussal, ez a még meg nem határozott felírás áll: Marcho dioa. b. P. (Marcus de Joanne Bellini?) Lady Layardnak velencei gyűjteményében egy pietà ezt a felírást mutatja: Bastian Luciani fecit discipulus Johannis Bellini. A paduai városi múzeumnak a Cavalli grófi házból származó Mária-képén (a szűz anya a gyermek Jézussal és a kép adományozójával) ez áll: Andreas legomensis Joannes discipulus pixit M°CCCCC°II. Bár e felsorolás talán nem teljes, mégis bizonyítja, hogy Giovanni Belliniben nem csupán a nagy művészt, hanem ezzel szerencsés harmóniában, ünnepelt tanítómestert is kell tisztelnünk, noha e két erény nem jár mindig együtt. A legutóbb említett Andreas Bergomensis művei közül még néhányat sorolhatnánk fel, amelyeken ez a festő megismételte a dissipulus iovabellini jegyzést. E festő pedig nem más, mint Previtali, aki logikusan s a kor szokása szerint idegenben szülőföldjéről nevezte el magát: Andreas Bergomensis, otthon viszont családi nevét használja: Andreas Previtalus vagy Privitali. Az imént említett páduai Madonna-kép 1502. évszámmal a legkoraibb Previtali ismert művei közt. 1510-ig Velencében működött, 1511 —1525 közt pedig, szignaturái nyomán ítélve, Bergamóban, ahol Carianival és a szülőföldje határait hírben messze túlszárnyaló Palmával azt a művésztriumvirátust alkotja, amelyre a bergamóiak jogosan büszkék. A Szépművészeti Múzeumnak van egy, az Esterházy-gyűjteményből eredő Madonna-képe, a 93-ik számú, amely Previtali keze munkája. Ez is deszkára van festve, mint legtöbb képe. A kendővel övezett fejű, fatönkön ülő Madonna az ölében fekvő gyermek Jézus fölé hajlik, a gyermek pedig mindkét kezével anyja balkezét fogja. Jobbra-balra egy-egy sudár fa, a bal oldalon pedig egy magaslaton váró épületcsoport díszíti és élénkíti a hátteret. A Madonna ruhájának kékje s a bélés sárgája Previtalira valló színek. Az arcélben festett gyermek Jézus emlékezetünkbe idézi Previtalinak 1510-ből való drezdai Madonnaképén a kis Jánosnak arcélét. A Madonna bal keze bellinesco. Bellinire emlékeztet a két sudár fa is, az egyiknek zöld, a másiknak barna a lombkoronája. Alig valószínű, hogy ezek véletlenül kerültek a képre s hogy nincs külön jelentményük , talán a tudás és az örökélet fájaként szerepelnek itt. Két fa között látjuk a Madonnát Giovanni Bellini világhírű képén a velencei Accademia di belle artiban 596 sz. alatt és Gentile da Fabrianónak, — tehát atyja tanítómesterének — a berlini Kaiser Fridrich-Museumban 1130. sz. a. levő képén is. Oly motivum, amely íme átöröklődött a tanítványok harmadik nemzetségéig. A Madonna fejének erős hajlása, amellyel kedvességet és gráciát akar kifejezni, erősen hangsúlyozott jellemvonás Lotto művein és sok Madonnáján tér vissza (Piccinelli, Carraragyűjtemény, nápolyi múzeum stb.). Ha, mint hiszem, a mi Madonnánk ama művészi benyomások alatt keletkezett, amelyeket Previtaliban Lotto keltett, akkor e kép csak 1515 után keletkezhetett. Bár bellinesco jellemvonásai korábbi időszakra engednek következtetni, még sincs kizárva az imént felvetett kombináció, mert Previtali e jellemvonásokhoz hű maradt bergamói munkálkodása idején is és nem tagadta meg azokat szülőföldjén sem. Locatelli szerint a Previtali Bergamóban a prato Bertelión lakott, közel a S. Andrea-templomhoz. Bérbe vett a Rota márki-családtól egy házat s zöldséges kertet, aminek fejében fizetnie kellett 28 lire imperiali-t s ezenkívül évenként négy olajfestményt kellett beszolgáltatnia. Oly bérszerződés, amely ez időben nem is szokatlan. Talán a mi képünk is e bérbe festett munkák aprajából való. Néhányuk megmaradt napjainkig. Az új katalógus Fabriczy autoritása alapján, bájos Madonna képünkön kívül még egy másik festményt is Previtalinak tulajdonít annak kései korából: a Madonnát a Krisztus-gyer- t Az 1881-iki katalógus óta mindig helyesen determinálták. Vissza kell nyúlnunk az eredeti Esterházy-féle, 1815-iki katalógusig, hogy más néven lássuk e képet. Abban ez a mű bellinesco jellemvonásai folytán Cima nevén szerepelt (101. 1.). 2601 Illustri bergamaschi, p. 35.