Lyka Károly szerk.: Művészet 5. évfolyam (Budapest, 1906)

6. szám - Lederer Sándor: A Szépművészeti Múzeum olasz mesterei I. - A velencei festők

Lederer Sándor attribució a vásár szempontjából kellemes meg­lepetésszámba megy, mert egy Moretto-kép úgy a gyűjteményben, mint a piacon kétség­kívül nagyobb értéket képvisel, mint Moroni. A fekete csuhás szent, jobbjában pásztor­bottal, baljában könyvvel és pálmaággal, hiányos attributuma révén nem határozható meg biz­tosan. Sz. Alajost jezsuita-csuhában kereszttel s liliommal a kezében szokták ábrázolni. 1 Mivel az itt ábrázolt alak a jezsuita képét kelti, sz. Alajost vélték benne megpillanthatni, mert ez a szent kapta tizenhat éves korában azt a kinyilatkoztatást, hogy jezsuitává lesz. Szent Alajost azonban Moretto semmiképpen sem ábrázolhatta, mert a szent csak 1568-ban szü­letett, 1587-ben lépett be a jezsuita-rendbe s ifjan halt meg 1591 - ben felette jámbor élet után. Akkor, amidőn sz. Alajos iLodovico Gonzaga) 1568-ban született, Moretto már több éve halott volt. Hogy a kép sz. Benedeket ábrázolja, mint azt mások hitték, szintén kétséges, mert a bresciai művészet tipikájában ez a szent sza­kállal s kopasz fejjel szerepel. Moretto maga is a bresciai S. Clemente-templom pompás főoltárképén szakállal s kopasz fejjel ábrázolja őt, s Romanino is, a benedek-rendiek páduai S. Giustina-kolostor templomának főoltárképén (most ugyanott a városi képtárban), hogy csak éppen a leghíresebb példákra hivatkozzam. Bár e szentnek tipikája nem hagyományos, sem pedig határozott, e mű mégis az Istennel eltelt buzgó hithirdetőt adja gazdag érzéssel. Orcája szinte visszhangozza az ablakon kívül a sziklába vésett zsoltárt: SPERENT • IN • TE ]| OVI • NOMERVT || NOMÉ • TVV. Remélni fognak benned, akik említik a te nevedet. Mondják, hogy Moretto imával, bőj­töléssel és áldozással készült fel valahányszor az Istenanyát festette. Ez a mi szentünk is bizonyára ily műhelybéli áhítat szülötte. Moretto, ahol csak szerét ejthette, szerette képeit az ily kegyes igékkel bocsátani útjokra. Mint itt, úgy egyéb képein is kedvelte a vilá­gos hátteret. Delikát, reszketegen gyengéd a 1022. és 1023. sz. két kiváló Moroni-féle arcképet 1876-ban a Fenaroli gyűjteményben még Ottó Mündler is Morettonak nézte. 1 F. Nork: Etym. Symb. Myth. Realwörterbuch 1843. Stuttgart. 306 függöny verőfényes zöld zománca. Az enyhe változatokban Moretto művészete oly sajátsá­gokkal bír, amelyek nem utánozhatok. Az arc fönsége és mintázása egészen rávall. A csuha nyugodalmas, széles redőzete emlékez­tet a bresciai S. Nazaro e Celso és S. Fran­cesco templom oltárképeinek hatalmas for­májú csuháira. A trapézalakra formált fül­kagyló is Moretto sajátossága. Főképp pedig rávall a mutató- s középujj tartása, amint a pásztorbot csomóját fogja. A pétervári Ere­mitage allegorikus Hit-én (fot. Braun 113.) így tartja a jobbkéz a kelyhet, így szt. Bonaven­tura a pásztorbotot a Louvre-gyűjteményben (fot. Braun), így szt. Jeromos balja a könyvet a bresciai S. Francesco-templom oltárképén 1530-ból (fot. Capitanio), így tartja sz. Pál balkeze a lecsúszó vörös palástot a bresciai S. Clemente-templomban (fot. Capitanio), mind­ezeken a mutatóujj messze elterpeszkedik a középujjtól. Az előadás szélessége Morettonak amaz oltár­képére emlékeztet, amelyen életnagyságú ala­kokban látjuk páduai szt. Antal dicsőségét, mellette Antonio Abbate és tolentinói szt. Mik­lós. Ez a bresciai S. Maria delle Grazié szá­mára készült, most másolat van helyén, ere­detije a Martinengo-képtárba került. Körülbelül ebből az időből való a mi képünk is, tehát az 1530 körüli évekből. Bármily kecsegtető volna a kép azonossá­gát régi forrásművekből megállapítani, még sem utalhatok másra, mint Ridolti-ra, 1 aki Gambera gróf házából citálja mint Moretto művét Ugoni di Famagosta püspök arcképét, továbbá Chizzola 3 említ egy ritratto di un vescovo de Moretto-t a palazzo de' Signori Ugeri alla Pace-ből, végre Moretto kezemun­kájaként említi meg félszázaddal ezelőtt Odo­rici, : l egy püspök arcképét a Secchi-gyűjte­ményből. Ha most már a 172-ik számú másik szerze­mény, sz. Rókus is Moretto kezeműve volna, úgy gyűjteményünk e meggazdagodásáért a 1 Maraviglie deli' arte. 1648., 250. 1. 8 Luigi Chizzola : Le pitturc e sculture di Brescia. 1853. 158. 1. 3 F. Odorici: Guida di Brescia. 1853., 185. 1

Next

/
Oldalképek
Tartalomjegyzék