Lyka Károly szerk.: Művészet 5. évfolyam (Budapest, 1906)
6. szám - Lederer Sándor: A Szépművészeti Múzeum olasz mesterei I. - A velencei festők
Lederer Sándor attribució a vásár szempontjából kellemes meglepetésszámba megy, mert egy Moretto-kép úgy a gyűjteményben, mint a piacon kétségkívül nagyobb értéket képvisel, mint Moroni. A fekete csuhás szent, jobbjában pásztorbottal, baljában könyvvel és pálmaággal, hiányos attributuma révén nem határozható meg biztosan. Sz. Alajost jezsuita csuhában kereszttel s liliommal a kezében szokták ábrázolni. Mivel az itt ábrázolt alak a jezsuita képét kelti, sz. Alajost vélték benne megpillanthatni, mert ez a szent kapta tizenhat éves korában azt a kinyilatkoztatást, hogy jezsuitává lesz. Szent Alajost azonban Moretto semmiképpen sem ábrázolhatta, mert a szent csak 1568-ban született, 1587-ben lépett be a jezsuita-rendbe s ifjan halt meg 1591 - ben felette jámbor élet után. Akkor, amidőn sz. Alajos (Lodovico Gonzaga) 1568-ban született, Moretto már több éve halott volt. Hogy a kép sz. Benedeket ábrázolja, mint azt mások hitték, szintén kétséges, mert a bresciai művészet tipikájában ez a szent szakállal s kopasz fejjel szerepel. Moretto maga is a bresciai S. Clemente-templom pompás főoltárképén szakállal s kopasz fejjel ábrázolja őt, s Romanino is, a benedek-rendiek páduai S. Giustina-kolostor templomának főoltárképén (most ugyanott a városi képtárban), hogy csak éppen a leghíresebb példákra hivatkozzam. Bár e szentnek tipikája nem hagyományos, sem pedig határozott, e mű mégis az Istennel eltelt buzgó hithirdetőt adja gazdag érzéssel. Orcája szinte visszhangozza az ablakon kívül a sziklába vésett zsoltárt: SPERENT • VN • TE ]| OVI • NOMERVT || NOME • TVV. Remélni fognak benned, akik említik a te nevedet. Mondják, hogy Moretto imával, böjtöléssel és áldozással készült fel valahányszor az Istenanyát festette. Ez a mi szentünk is bizonyára ily műhelybéli áhítat szülötte. Moretto, ahol csak szerét ejthette, szerette képeit az ily kegyes igékkel bocsátani útjukra. Mint itt, úgy egyéb képein is kedvelte a világos hátteret. Delikát, reszketegen gyengéd a függöny verőfényes zöld zománca. Az enyhe változatokban Moretto művészete oly sajátságokkal bír, amelyek nem utánozhatók. Az arc fönsége és mintázása egészen rávall. A csuha nyugodalmas, széles redőzete emlékeztet a bresciai S. Nazaro e Celso és S. Francesco templom oltárképeinek hatalmas formájú csuháira. A trapézalakra formált fülkagyló is Moretto sajátossága. Főképp pedig rávall a mutatós középujj tartása, amint a pásztorbot csomóját fogja. A pétervári Eremitage allegorikus Hitén (fot. Braun 113.) így tartja a jobbkéz a kelyhet, így szt. Bonaventura a pásztorbotot a Louvre-gyűjteményben (fot. Braun), így szt. Jeromos balja a könyvet a bresciai S. Francesco-templom oltárképén 1530-ból (fot. Capitanio), így tartja sz. Pál balkeze a lecsúszó vörös palástot a bresciai S. Clemente-templomban (fot. Capitanio), mindezeken a mutatóujj messze elterpeszkedik a középujjtól. Az előadás szélessége Morettonak amaz oltárképére emlékeztet, amelyen életnagyságú alakokban látjuk páduai szt. Antal dicsőségét, mellette Antonio Abbate és tolentinói szt. Miklós. Ez a bresciai S. Maria delle Grazie számára készült, most másolat van helyén, eredetije a Martinengo-képtárba került. Körülbelül ebből az időből való a mi képünk is, tehát az 1530 körüli évekből. Bármily kecsegtető volna a kép azonosságát régi forrásművekből megállapítani, mégsem utalhatok másra, mint Ridolfi-ra, aki Gambera gróf házából citálja mint Moretto művét Ugoni di Famagosta püspök arcképét, továbbá Chizzola említ egy ritratto di un vescovo de Moretto-t a palazzo de' Signori Ugori alla Pace-ből, végre Moretto kezemunkájaként említi meg félszázaddal ezelőtt Odorici, egy püspök arcképét a Secchi-gyűjteményből. Ha most már a 172-ik számú másik szerzemény, sz. Rókus is Moretto kezeműve volna, úgy gyűjteményünk e meggazdagodásáért a 1022. és 1023. sz. két kiváló Moroni-féle arcképet 1876-ban a Fenaroli gyűjteményben még Ottó Mündler is Morettonak nézte. 1 F. Nork: Etym. Symb. Myth. Realwörterbuch 1843. Stuttgart. 306 Maraviglie dell' arte. 1648., 250. 1. 8 Luigi Chizzola : Le pitturc e sculture di Brescia. 1853. 158. 1. 3 F. Odorici: Guida di Brescia. 1853., 185. 1