Lyka Károly szerk.: Művészet 5. évfolyam (Budapest, 1906)
6. szám - Lederer Sándor: A Szépművészeti Múzeum olasz mesterei I. - A velencei festők
I szépművészeti múzeum olasz mesterei világ minden képtára irigyelhetne minket, mert a bresciai festők e legvonzóbb és legnemesbikének ilyfajta képei nem kerülnek többé vásárra. Életnagyságban mutatja a pestis-beteg szt. Rókust, amint fa árnyékában ülve, fejét jobbjára támasztja: előttünk a legenda képe: a szent, aki annyi száz szenvedőt meggyógyított, végre maga is e szörnyű betegségbe esik s hogy másokat meg ne fertőztessen , visszavonult az erdőbe, hogy ott egyedül meghalhasson. S jött egy angyal, gyógyulást hirdetve neki s midőn sebeit megérintette, azok íme behegedtek. Eleséggel egy kutya látta el, egy nemesember kutyája, amely naponkint kenyeret hozott neki és sebeit nyaldosta. A nemesember nem tudván elképzelni, hogy kutyája hol marad naponkint oly soká el, keresteti. Megható hűséggel kerül ez itt előadásra. Az angyal kenőcsös edénynyel s ecsettel gyógyítja a sebet. A kutya jön a legendás kenyérrel. A háttérben siető léptekkel jön egy ember a kutya nyomában, hátul a gazdag városkép pedig Piacenzát mutatja, ahol az esemény állítólag történt. Moretto nemes művészete néhány ily képet teremtett egy fő- és egy mellékalakkal, kedves legendák nyomán, amelyekből még hamisítatlanul szól hozzánk a cinquecento szűzi zamatja; ilyen Illés az angyallal a bresciai dómban, ilyen a Madonna a néma fiúval Castel Pastoneban Brescia mellett stb. Moretto e kép eredetijét, amelynek másolatát mi leírjuk, nyilván a szervitáknak bresciai S. Alessandro-temploma számára festette. Chizzola e templomban még 1760-ban a következőket jegyzi fel: nel primo altare dedicato a S. Gaudioso vescovo di Brescia vi è una favola di S. Rocco di mano del Moretto. Hogy ez az ábrázolás a mienkkel azonos volt, azt Ridolfi körülményesebb citátuma bizonyítja: In santo Alessandro dipinse di nuovo il Santo Pellegrino (t. i. szt. Rókusz, akiről épp szó van) a cui l' Angelo medica la ferita.2 Chizzola jegyzetéből megtudjuk azt is, hogy a kép eredetije fuvola volt, holott a mi képünk vászonra volt festve. Ha Bresciában a S. Alessandro-templomban a Ridolti és Chizzola idézte képet keressük, úgy Moretto Rókus-képe helyén oltárképet találunk, amely szt. Lajost ábrázolja, szt. Sebestyén és szt. Rókus közt. Ez a mi képünkre annyiban emlékeztet, hogy szt. Rókus lábainál minden szokástól eltérőn angyal áll s a kutya is ott van a kenyérrel. E világos tónusú oltárkép Moretto és Romanino követőire emlékeztet A kép aljára írt LS— A betűket Luca Sebastiano Aragonese-nek olvassuk, aki tényleg Romanino tanítványának tekinthető. Ha nyomon követjük a S. Alessandrotemplom történetét, úgy megtudjuk, hogy 1785— 1792-ben lényegesen rekonstruálták. Következnek a forradalom borzalmai A kolostort és templomot katonai kórházzá alakítják át s nem valószínűtlen az a feltevés, hogy az oltárképek adományozóinak utódai e zavaros napokban adományaikat biztonságba akarták hozni. Romaninónak több részből álló főoltárképéről (a gyermek Jézus imádása) tudjuk, hogy kevéssel ezután nyoma vész a L. FÉRFI KÉPMÁS ROMANINO FESTMÉNYE SZÉPMŰVÉSZETI MÚZEUM ' l.uigi Chizola : Le pitturc e sculture di Brescia. 11!). 1. - Cozzando, Averoldi és Brognoli is idézi c képet. s Maráviglie deli' arte. 1ÍÍ4X., 24,S. 1.