Lyka Károly szerk.: Művészet 5. évfolyam (Budapest, 1906)
6. szám - Lederer Sándor: A Szépművészeti Múzeum olasz mesterei I. - A velencei festők
.A szépilltvészeti múzeum olasz mesterei arcképét vesszük tekintetbe, aki aranyhímes lövegével, aranybrokáttal díszített öltözékben áll a sötétzöld függöny előtt, jobbjával kardja markolatát fogva: a felfogásnak nagyszabású egyszerűségével állunk itt szemközt, amit csak ama nagyvonású kor és amaz elfogulatlan emberiesség hagyományozhatott ránk. Annak idején a szín izzó ereje sugározhatott róla. Lüktető hevét máig is megőrizte. Egészen bizonyos, hogy Romanino legjobb korszakából való, mert felfogása emlékeztet a S. Giovanni Evangélista-kápolna íveire festett hat prófétára, a cavaliere széles festése és mély, meleg színe pedig az ugyanott levő Úrvacsorán szereplő tollas bazetta alakra s a S. Maria Calderaban levő Apollonius-kép jobb oldalán térdelő férfiúra. S ezek és a S. Francesco-templom oltárképe az ő legjelentékenyebb és legnagyszerűbb bresciai művei. Nem is ismerek Romanino festményei közt arcképet, amely a mienket felülmúlná. Mert az a pompás giorgionesco cavaliere-arckép, amelyet Moreili a Fenaroli grófné örököseinek tulajdonából idéz, hozzáférhetetlen s úgy látszik, hogy eltitkolják. A Martinengo-képtárban levő két arcképet pedig (az egyik a Tosio-gyűjteményből, a másik a Sala-család tulajdonából), továbbá az egykor Moreili tulajdonában volt, most a bergamói képtárban 08. sz. a. elhelyezett arcképet a mienk a hatás gazdagságában messze felülmúlja. Ezt némileg csökkenti az a körülmény, hogy régebben az egész képet elfenték, ami különösen az orr aljától a fülig, az arc egész alsó felén végig zavaró módon látható. Az ilyesmi épp a velencei cinquecento művein végzetes következményekkel jár, mert az eredeti fizniszszel együtt a lazúr is elvész. Itt nem csak a kép fénye és zománca, hanem még maga a szín is szenvedett. A 174-ik számú arckép, bár szín, mintázás és felfogás dolgában az imént tárgyalt képtől meglehetősen különbözik, mégis Romanino művének tekintendő. Bokros munkásságával együtt jár, hogy képei nagyon egyenlőtlenek. Színeinek izzó skálája csak éppen virágkorának művein fejlődött gazdaggá. Sőt olykor hanyag és figyelmetlen is volt. Képünkön a józanul éles megfigyelés és a markáns előadás a bresciai Martinengo-képtárban levő Sala-arcképet hívja emlékezetünkbe, ugyanerre emlékeztet a rókaprém festési módja. Romanino virtuóz ecsetjárását a kabátujj redőzetén ismerjük fel. A húsos hüvelykujj és széles köröm feltűnően egyezik a 126. számú sokkalta nagyobbszerű cavaliere-arckép megfelelő részleteivel. A katalógusnak az a meghatározása, hogy ez a festmény a művész önarcképe, helyreigazításra szorul. Egyetlen egy renaissance-művészről sem ismeretes egy ilyfajta ábrázolás. Szakálla nagy, orcája sápadt, szeme mélyen fekvő, barett a fején, így ül az ábrázolt az asztal mellett, előtte tintatartó, kezében toll, épp írás közben látjuk őt. Főpapot és literátust szokás így ábrázolni, nem művészt. Az írás momentuma jellemző. Al mio amore Jeronimo Romani pictore Bresciano, e sorokat írta a papirosra. Az ábrázolt nyilván úgy kívánta magát a képen látni, amint épp kedves barátjának, — ez esetben Romanino festőnek — ír. Az amore rövidítés bizonyára amorevole-t akar jelenteni, bár az olasz nyelvben a tu sei mio amore szólásforma férfiak közt sincs kizárva. Csak téves magyarázás foghatná fel ezt a felírást úgy, hogy a festő önarcképét akarta volna vele kedvesének ajánlani. Romaninonak nem maradt ránk egyetlen önarcképe sem. Crowe és Cavalcaselle VI. 457. csak annyit mondhat, hogy Odorici Guida di Bresciája félszázaddal ezelőtt ily elnevezéssel idéz egy képet az Averoldi-gyűjteményből. Vantini is e művész önarcképét vélte felismerni a S. Giustinából a páduai városi képtárba került Romanino-féle oltárkép egyik alsó medaillonképében. De úgy a helyszínen megmaradt medaillonképek, mint azok is, amel y Kunstkrit. Studien. I. 373. és III. 115. — Szinte azt sejthetnők, hogy a Morelli-idézte arckép azonos a mi Pulszky-vásárolta képünkkel. Mindenben meg is egyezik vele, kivéve a barett fehér tollát, amelyet Morelli említ. Viszont jó forrásból arról értesültem, hogy a mi képünkön is fehér toll díszítette a barettet, amely azonban a kép tisztítása alkalmával eltűnt. 3 1004 óta a berlini Kaiser-Friedrich-Museuni James Simon adományozása révén karosszékben ülő férfi arcképét bírja Romanino nevén. 1 Fenaroli: Dizionario, 208. 1