Lyka Károly szerk.: Művészet 5. évfolyam (Budapest, 1906)

5. szám - Lederer Sándor: A Szépművészeti Múzeum olasz mesterei I. - A velencei festők

A SZÉPMŰVÉSZETI MÚZEUM 0LA5Z MESTEREI I. A velencei festők. (Folytatás.) időn Vasari Giorgione haláláról ír, 1 „mely nagy vesztesége volt a világnak és őszinte gyászba ejtette barátait, akik jeles tulaj­donságaiért szerették", hozzá­fűzi, hogy „e nagy fájdalom közepette mintegy vigaszt jelent az a körül­mény, hogy két jeles tanítványt hagyott hátra: Sebastiano Venezianót, aki később Rómában pápai pecsétőrlett 3 és a Cadore-beli Tizianot". Valóban, Tiziano mellett Sebastiano del Piombo a legkitűnőbb örököse Giorgione stílusának. Sebastiano Luciani : i művészi fejlődése sok érdekest rejt magában. Vasari 4 szerint eredeti­leg nem is festőnek, hanem zenésznek indult. Művészete elemeit az akkor már agg Giovanni Bellimtől tanulta, később Giorgione tanítványa lőn „s oly sokáig dolgozott nála, hogy ideje volt festési módját legnagyobbrészt elsajátítani". Jel­1 Giorgione életrajzában. 2 1031-ben. Ezért nevezik del Piombónak, mert a pecsét ólom volt s a pecsétőri hivatalt rUffizio del Piombo"-nak hívták. A „frate Piombator" tisztje volt a pápai bullákat ólompecséttel ellátni s kapott ezért évi 800 scudót. Sebastianónak azonban ebből az összegből 300 scudót versenytársának, Giovanni da Udinenek kellett juttatnia. (L. Vasari.) n Atyját Luciano de Lucianis-nak hívták. De Olasz­országban azon időben a családi név csupán okiratokban került használatra. 4 Sebastiano del Piombo életrajzában. lemző erre, hogy Giorgionenek a bécsi udvar képtárban levő ú. n. Napkeleti bölcseit makacsul és sokáig Sebastiano del Piómbo művének tartották, viszont Sebastiano velencei Chriso­stomo-képét mindig Giorgionénak szerették tulajdonítani. Legkoraibb kimutatható képe egy Pietá, amely egykor a Galleria Manfrin­ban volt, most Lady Layard gyűjteményében van Velencében (Alinari 13599), amelyet Layard — azt hiszem — még Cima műve gyanánt vett. Csakugyan inkább Cimára, mint Belli­nire emlékeztet, miért is Morelli, Berenson és Propping Sebastianót Cimával is vonatkozásba hozták. Ezen a képen azonban a tájrészlet bellinesco jellemvonásokat mutat. Szinte szen­zációszámba ment, midőn a festménynek Mol­teni által végzett restaurálásakor kibetűzték aláírását: opus Bastiani Luciani discipulus loannes Bellinus. Csupán négy különálló szent képe — a velencei S. Bartolommeo-templom­ban — (újabban lefényképezte ezeket Ander­son) kapcsolja össze e korai idejét fejlődésé­nek feltüntetése nélkül, a velencei S. Giov. Chrisostomo-templom immár mesteri főoltár­képével, amely egyike Velence legszebb fest­ményeinek s egészen giorgionesco stílusban készült 1509 körül, közvetlenül Sebastianónak Rómába való költözése előtt. Mert 1510 körül Agostino Chigi pápai bankár s biztos ítéletű mecénás Rómába hozta őt, ahol eleinte Rafaelt követte (lásd rafaellesco arcképeit s a rafaeli motívumokban bővelkedő Szent családot Ná­polyban). De Rafaellel való versengésében nem­23 339

Next

/
Oldalképek
Tartalomjegyzék