Lyka Károly szerk.: Művészet 6. évfolyam (Budapest, 1907)

6. szám - Lederer Sándor: A Szépmuvészeti Múzeum olasz mesterei 2. A milánói iskola és Leonardo

JUVUJJL A SZÉPMŰVÉSZETI MUZEUM OLASZ MESTEREI 2. A milanói iskola és Leonardo da Vinci. .„ . . .. . (Folytatás.)­eonardo Firenzében sem egészen ma­gában álló jelenség. Azoknak a tanít­ványainak nevét, akik a nagy tanács­terem csataképének festésekor az ő oldalán működtek s a kiket már említettünk volt, a Magliabecchiana névtelen szerzője őrizte meg számunkra. Vasari arról értesít, hogy Jacopo Pontormo Leonardo isko­lájába járt és hogy Iró Bartolom­meo is tanul­mányozta az ő műveit. Az ifjú Rafaelről is elmondja, hogy készséggel magába fogadta Leonardo hatását, midőn az umbriai festés elveit lassankint a firenzei művészet elveivel cserélte fel (1504 végén­). Megállapítható, hogy Leonardo termékenyítő eszméinek gaz­dag sora még szélesebb körben sugárzott szét. Piero di Cosimo tartósan magába fogadott leonardesco benyomásokat, Ridolfo Ghirlan­daro munkálkodásában pedig egyenest leonar­desco korszakot különböztethetünk meg. Az a talaj azonban, amelyet közvetlenül termékennyé tett s ahol nagy mintakép gya­nánt tanítványokat és követőket nevelt, az Milano s nem Firenze, mert itt az ifjabb nem­zedék Michelangelo új hatásainak mámorító varázsa alá került. Bár tanításának sarkkövei, a hagyományoktól való függetlenség, a köz­vetlen természettanulmány, a beható kifejezés, ebben az ő milánói iskolájában kevésbbé lát­szanak folytatódni, annál félreismerhetetle­nebbül csendülnek meg mintaképszerű típusai, hű és sokféle változatú kiadásban, még év­tizedeken át. Talán a lombardiaiak nagyra­fejlett plasztikai érzékének tudható be az a készség, amellyel befogadták a formáknak azt az uralmát, amelyet Leonardo juttatott nekik, de bármint legyen is, a leonardesco művész­csoport egy dologban felülmúl minden egy­korú olasz iskolát: az arc modellaturájában. Leonardo a festészet lelkének mondotta a modellaturát. Módszere azt kívánta, hogy a formák már az aláfestésben kész mintázást mutassanak s hogy a formák kifejező ereje a sfumató révén, a körvonalak és tónusok gyöngéd egymásba olvadásával fokoztassék. Ed in ultimo che le tue ombre e lumi sieno uniti senza tratti o segni, ad uso di fumo.­ A világosság és árnyék, a domborulat és lágy­ság, íme ez az, amit e művészcsoport, mint e tanoknak örökségét, átvesz. Csak az ő ta­nításaiból, csak a modellatura művészi vágyá­ból magyarázhatjuk meg, hogy most oly elő­szeretettel festenek félalakú képeket: az Ecce homot, szt. Katalint, szt. Zsuzsannát, Mag­dolnát, Herodiást, Lucreziát, Lédát, Egeriát s más hasonlót. Morelli érdemeinek koszorújában külön ba­bérágat képvisel az, hogy a milanói művé­szeknek Leonardóhoz való viszonyát helyes­ ­ Vasari, Pontormo, fra Bartolommeo és Rafael élet­rajzában. RAJZA 1 Trattato della pittura. Ed. Manzi. Roma, 1817. 63., 64. 1.

Next