Lyka Károly szerk.: Művészet 8. évfolyam (Budapest, 1909)

1. szám - Lyka Károly: Klein Miksa

Klein Miksa Tavaszkor kiállítom műveimet Budapesten és akkor... hátha... Hiszen ott annyi a jó emberem. A miniszter is modernül gondol­kodó művészlélek. Vén se vagyok még, bár ősz a hajam és talán meghallgatja a Mindenható imá­imat, hogy főművem Budapesten álljon ..." A másik okmány szintén inter­view. Két évvel a budapesti kiál­lítás után e folyóirat egyik munka­társa meglátogatta Kleint. A mű­vész akkor a következőket mondta: — Mikor két év előtt odahaza voltam, akadtak, akik éreztették velem a mostohatestvért És miért? Hisz öreg ember vagyok, ötven­négy éves. Sem kedvem, sem ter­mészetem a civakodás. Kinéztek... Megéreztem ... Holmi megrende­léseket féltettek talán ? Én ma már­ilyesmire nem vágyom. Hány­szor történt, hogy megrendelőket más művészekhez utasítottam. Hazamenetelem esetén is elveim mellett maradtam volna. Idegen­nek tekintenek itt is, otthon is. De váljon ki a renegát ? Én-e, vagy aki formaszerint állampolgár ugyan, de megfeledkezik a nem­zetével szemben tartozó erkölcsi kötelességekről ? Magyar vagyok s az maradok. Ezt senki el nem vitathatja tőlem, ettől senki meg nem foszthat." A hazatérés gondolata csak­ugyan foglalkoztatta. De oly fel­tételekhez kötötte, amelyek a mi viszonyaink közt lehetetlenek, vagy legalább is sérelmesek lettek volna azokra a magyar szobrá­szokra, akiket a rossz napok sem választhattak el Magyarországtól. Akkor egy napilapban vetették fel barátai a kérdést. „Megerősö­dött benne — ezt publikálták a régi szándék a hazaköltözésre. De még vannak akadályok, ame- HÁGÁK ÉS IZMÁEL KLEIN MIKSA SZOBORMŰVE

Next