Lyka Károly szerk.: Művészet 9. évfolyam (Budapest, 1910)
3. szám - Lázár Béla: Az Andrássy-úti Babocsay-villa
Az igazságok a modern ember mindennapi élményeiből szűrődtek le s az építésznek elsősorban jó megfigyelőnek kellett lenni, hogy megértse a mai ember életmódját, meglássa mozgásszükségleteit, tér utáni vágyódását, testérzeteinek kielégítési formáit, s csak ezek ismerete alapján induljon meg térteremtő képzeletének működése. Egy meghatározott egyén szükségletei korlátot szabtak ugyan képzeletének szárnyalása elé, de az általános, minden modern emberrel közös szükségleteket sem lehetett kizárnia. Elsősorban itt villaépítésről volt szó, de városi villáról, mely tehát állandó lakásul szolgál; nem lévén bérház, sem palota, az utcasorból kiveendő s kerttel övezendő s így jelentőségének hangsúlyozá-116 sára új eszközöket kellett találnia. Mostanig a villaépítész ezt a feladatot nem is érezte át s egyszerűen kisebb palotának építette a villát, palotának, melyet szomszédjától valamely feltűnő, rikító építészeti motívummal szigetelt el, ha teszem, kiugró erkély volt a szomszéd házon, tornyocskával emelte ki a magáét, a villa egyéni jellegére nem sok ügyet vetve. Árkay a helyzetből indult ki. Minthogy a telek az Andrássy-utat bezárja, eleve tisztában volt azzal, hogy a szeglet kiképzésénél festői hatásra fog törekedni, mivel pedig az aréna úti rész tágas tért alkot, figyelembe kellett vennie a perspektivikus hatást is, elsősorban az épület silhouettejének megrajzolásánál. Ezen az alapon fogott a konstrukcióhoz. A A BABOCSAY-VILLA DOLGOZÓSZOBA ÁRKAY ALADÁR MŰVE