Lyka Károly szerk.: Művészet 10. évfolyam (Budapest, 1911)

3. szám - Szmrecsányi Miklós: Visszapillantás az Orsz. Magy. Képzőművészeti Társulat 50 éves múltjára

Visszapillantás a társulat múltjára elé is. Társulatunk tisztán a magyar társadalom megnyerésére volt utalva, a maga erejéből kel­lett tért hódítania a magyar művészet számára. Keletkezésének idején a fővárosban két társadalmi szervezet volt tevékeny a művé­szet érdekében. A Pesti Műegylet volt a régebbi, egyátalán az első e téren hazánkban. Létrehozása a Trefort Ágoston nevéhez fűződik. Ő és lelkes fiatal barátjai, br. Eötvös József, Szalay László és Lukács Móric, külföldi uta­zásaikon szerzett tapasztalataikat itthon a művészeti élet fellendítésével is törekedtek értékesíteni. 1839 folyamán mások is csatla­koztak hozzájuk — Eckstein Frigyes, Sche­dius Lajos, gróf Serényi László, Grimm Vince műkereskedő — és értekezéseiknek eredménye az lett, hogy a német nagyobb városokban már egy-két évtized óta működő Kunstvereinek­nek mintájára megalakították 1839 november 10-én a Pesti Műegyletet. Létrehozásán kivá­lóan Schedius Lajos, az esztétikának egyetemi tanára fáradozott lelkes buzgalommal. Az első évre Trefort Ágostont választották meg el­nökké s Szalay Lászlót titkárrá. Már a követ­kező évtől mások vették át a vezetést. A kiállításokat 1847-ig a régi városi vigadó­ban rendezték. Később, 1853-tól fogva a Diana-fürdő épületében, mely azóta a roha­mos új építkezéseknek áldozatul esett és a helyén, a Ferenc József-téren, ma már a Pesti Magyar Kereskedelmi Bank épülete emelkedik'. A Pesti Műegyletnek megvolt az a jelen­tősége, hogy kiállításain a hazai művészek először váltak szélesebb körben ismertekké. De a legtöbb Kunstverein végzetét elkerülni nem tudta, mert az 5 forintos tagok szerzése érdekében kisorsolásra mentől nagyobbszámií s azért selejtes műveket vásárolt s még mű­lapok céljára sem szerzett mindig hazai mű­vészektől eredeti képeket, hanem készen átvett külföldi metszeteket terjesztett. Pedig 185G-ban tagjainak száma jóval meghaladta az ötezret. Azontúl évről évre hanyatlott. A művészetnek ez az aprópénzre váltása a Kunstvereinokat másutt is lejáratta. A Pesti Műegylet azonban főleg azzal idegenítette el magától a hazai művé­szeket, hogy kisorsolásra túlnyomóan idegen — többnyire osztrák — vásári műveket vett meg. Már 1846-ban nagy elégedetlenség nyilvánult ezért, de a hazai művészek akkor csak annyit ér­hettek el, hogy azontúl a sorsolásra szánt összegnek egy negyed részét kellett magyar művekre fordítani ! A hazai művészeknek ilyen felfogással kellett küzködniök. S a Pesti Mű­egylet végig megmaradt az alantjáró bécsi műkereskedés szolgálatában. Nem változtatott ezen az eltévesztett rendszeren akkor sem, mikor kiállításain újabb és újabb fényes tehet­ségű magyar művészek tűntek fel. Az idegen selejtes művészi termelésnek magyar pénzen űzött pártolása annál szembeszökőbbé lett és a felháborodás nyílt szakításra vezetett. Az ak­kori viszonyok mostohaságát illusztrálja, hogy a Műegylet 1863 ik évi jelentésében a mindig sűrűbben felhangzó panaszpkkal szemben a maga igazolására kimutatta az összes nevek és összegek felsorolásával, hogy a Műegylet kiállításain 1853—1863 közt, tíz év alatt 62 magyar művész összesen 57.823 forintot kapott eladott művekért. Eszerint tíz éven át egy magyar művészre összesen 1000 forint, egy évre még 100 forint sem jutott. Ebből az akkori olcsó időben sem lehetett volna megélni. A külföldi, többnyire bécsi hulladékra pedig legalább négyszer annyi vá­sárlás esett. Természetes volt a nagy elégedetlenség és annak diadalmasan ki is kellett törnie, az ötvenes évek végén, mikor a Műegylet kiállí­tásaira magyar művészektől egymásután szebb­nél szebb s hozzá még a magyar történet BROCKY KÁROLY: ÁMOR ÉS PSYCHE TÁRSULATI MŰLAP 1861. 101

Next

/
Oldalképek
Tartalomjegyzék