Lyka Károly szerk.: Művészet 10. évfolyam (Budapest, 1911)
3. szám - Szmrecsányi Miklós: Visszapillantás az Orsz. Magy. Képzőművészeti Társulat 50 éves múltjára
Visszapillantás a társulat múltjára elé is. Társulatunk tisztán a magyar társadalom megnyerésére volt utalva, a maga erejéből kellett tért hódítania a magyar művészet számára. Keletkezésének idején a fővárosban két társadalmi szervezet volt tevékeny a művészet érdekében. A Pesti Műegylet volt a régebbi, egyátalán az első e téren hazánkban. Létrehozása a Trefort Ágoston nevéhez fűződik. Ő és lelkes fiatal barátjai, dr. Eötvös József, Szalay László és Lukács Móric, külföldi utazásaikon szerzett tapasztalataikat itthon a művészeti élet fellendítésével is törekedtek értékesíteni. 1839 folyamán mások is csatlakoztak hozzájuk — Eckstein Frigyes, Schedius Lajos, gróf Serényi László, Grimm Vince műkereskedő — és értekezéseiknek eredménye az lett, hogy a német nagyobb városokban már egy-két évtized óta működő Kunstvereineknek mintájára megalakították 1839 november 10-én a Pesti Műegyletet. Létrehozásán kiválóan Schedius Lajos, az esztétikának egyetemi tanára fáradozott lelkes buzgalommal. Az első évre Trefort Ágostont választották meg elnökké s Szalay Lászlót titkárrá. Már a következő évtől mások vették át a vezetést. A kiállításokat 1847-ig a régi városi vigadóban rendezték. Később, 1853-tól fogva a Diana-fürdő épületében, mely azóta a rohamos új építkezéseknek áldozatul esett és a helyén, a Ferenc József-téren, ma már a Pesti Magyar Kereskedelmi Bank épülete emelkedik. A Pesti Műegyletnek megvolt az a jelentősége, hogy kiállításain a hazai művészek először váltak szélesebb körben ismertekké. De a legtöbb Kunstverein végzetét elkerülni nem tudta, mert az 5 forintos tagok szerzése érdekében kisorsolásra mentel nagyobb számit s azért selejtes műveket vásárolt s még műlapok céljára sem szerzett mindig hazai művészektől eredeti képeket, hanem készen átvett külföldi metszeteket terjesztett. Pedig 1856-ban tagjainak száma jóval meghaladta az ötezret. Azontúl évről évre hanyatlott. A művészetnek ez az aprópénzre váltása a Kunstvereinokat másutt is lejáratta. A Pesti Műegylet azonban főleg azzal idegenítette el magától a hazai művészeket, hogy kisorsolásra túlnyomóan idegen — többnyire osztrák — vásári műveket vett meg. Már 1846-ban nagy elégedetlenség nyilvánult ezért, de a hazai művészek akkor csak annyit érhettek el, hogy azontúl a sorsolásra szánt összegnek egy negyed részét kellett magyar művekre fordítani ! A hazai művészeknek ilyen felfogással kellett küzködniök. S a Pesti Műegylet végig megmaradt az alantjáró bécsi műkereskedés szolgálatában. Nem változtatott ezen az eltévesztett rendszeren akkor sem, mikor kiállításain újabb és újabb fényes tehetségű magyar művészek tűntek fel. Az idegen selejtes művészi termelésnek magyar pénzen űzött pártolása annál szembeszökőbbé lett és a felháborodás nyílt szakításra vezetett. Az akkori viszonyok mostohaságát illusztrálja, hogy a Műegylet 1863 ik évi jelentésében a mindig sűrűbben felhangzó panaszokkal szemben a maga igazolására kimutatta az összes nevek és összegek felsorolásával, hogy a Műegylet kiállításain 1853—1863 közt, tíz év alatt 62 magyar művész összesen 57.823 forintot kapott eladott művekért. Eszerint tíz éven át egy magyar művészre összesen 1000 forint, egy évre még 100 forint sem jutott. Ebből az akkori olcsó időben sem lehetett volna megélni. A külföldi, többnyire bécsi hulladékra pedig legalább négyszer annyi vásárlás esett. Természetes volt a nagy elégedetlenség és annak diadalmasan ki is kellett törnie, az ötvenes évek végén, mikor a Műegylet kiállításaira magyar művészektől egymásután szebbnél szebb s hozzá még a magyar történet BROCKY KÁROLY: ÁMOR ÉS PSYCHE TÁRSULATI MŰLAP 1861.